Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-20 / 3-4. szám
Ez utóbbi helyzet adta kezünkbe a tollat, hogy egy egyházunk jövő életére nagy befolyással levő kérdést szóvá tegyünk, s ajánljuk azt az illetékesek figyelmébe. Egyházi törvényeinkben ma egyáltalán nincsen szó az egyházak és iskolák ingatlanainak jogi helyzetéről, kihasználási és elidegenítési feltételeiről és módjairól, holott egyházaink, illetőleg egyházi hivatalnokaink jövedelmének tekintélyes része származik az ingatlanok jövedelméből. Mintegy 61,881 kat. holdról van szó. a melyből. igaz, mindössze 33,553 hold a szántóföld. Ma, a mikor minden rendelkezésre álló forrást ki kell aknáznunk, hogy a gazdasági háborút elviselhetővé tegyük és hogy a nemzeti termelést a lehetőség szerint és a rendelkezésre álló eszközök és módok igénybevételével fokozzuk: nem közömbös dolog az, hogy az egyes egyházak s egyházi hivatalnokok mint használják fel és értékesítik a kezeik között levő ingatlanokat? Ma a zsinatnak nincsen szerve sem, a mely az idevágó kérdések felett felügyeletet gyakorolna vagy pedig beavatkozási joggal bírna ezekbe az ügyekbe. Tudjuk pedig azt, hogy egyházunk fundamentumát — hitelveink tisztaságán és szilárdságán kívül — az anyagi erő adja meg s ezért volna kívánatos, ha a most megalkotandó törvényczikkek keretében szabályozást nyerne az egyházak ingatlan joga is. E végből kívánatos volna elsősorban, hogy a zsinat kebelében alakíttassék egy gazdasági bizottság, a mely az alkotandó törvény keretén belül a reá ruházandó hatáskörben felügyeletet gyakorolna az egyházak ingatlanaira, azok forgalmára, művelési módozataira stb. Ennek lenne feladata továbbá az, hogy ügyelemmel kísérve a gazdasági konjunktúrákat, a mint mód és lehetőség adatik arra, úgy igyekezzék hasznosítani az egyházi ingatlanokat, hogy azokból a lehetőséghez képest a legnagyobb jövedelem álljon elő és e mellett leginkább feleljenek meg azok a nemzeti követelményeknek is. Minthogy pedig már a zsinat arra az ülésszakára megalakította bizottságait s így új bizottság alakítása formális nehézségbe ütközik, bele lehetne e kérdést kapcsolni az adóügyi és szocziális bizottságba, mely utóbbi — miután a gazdasági politika ma egyúttal szocziális politika is — teljesen megtudná oldani az itt felmerülő kérdéseket. A nagykiterjedésű Baldácsy-birtok is sokkal tökéletesebben volna kihasználható bérlőszövetkezetek kezében, mely úton egyrészt nagyobb jövedelem szármáz; nék belőle az egyháznak, másrészt pedig sok kis exisztencziának nyújthatna biztos megélhetést, miáltal a nemzeti szaporodás is oly nagy mértékben mozdíttatnék elő, hogy ez úton is jelentős helyet foglalna el az egyházi nagy nemzeti feladatok előbbre vitelében. Hogy egyházunk nem sok figyelmet fordított az egyházi birtokokra, annak a háború előtti évtizedben szomorú eredményét volt módunkban észlelhetni. A föld és a földhozadék értéke állandóan csökkent, az igények folyton szaporodtak, minek következtében a jórészt ingatlanok jövedelméből dotált egyházi hivatalnokok anyagi helyzete igen megnehezült és ennek lett a következménye az is, hogy a papi pályára készülő ifjak száma mindjobban megcsökkent. Míg ha az egyháznak beleszólási joga lett volna az ingatlanoknak kihasználási módjába, akkor különösen egyes, nagy birtokokkal rendelkező iskolák elkerülhették volna az anyagi .rázkódtatás idejét. Most, a midőn mindenfelé visszhangzik a többtermelés jelszava, az egyházi ingatlanokat is annak a szolgálatába kellene állítani. Minta-gazdaságokat kell az egyházi birtokokon berendezni, miáltal nemcsak annak a jövedelmezősége emelkedne, de a' község lakosainak is legyen honnan, miből tanulniok. E kérdéssel egyébként nagyon komoly és illetékes körök is foglalkoznak, mely állami támogatás mellett ily értelemben oldatnék meg. Ma, midőn a mezőgazdaság fejlesztése, a falusi gazdaosztály előbbrevitele, gazdasági oktatása oly fontos szerepet játszik és mindinkább fog játszani a háború után is a nemzeti termelésben, kiszámíthatatlan értéket képviselne, ha a falusi egyházi birtokok az azokon berendezett mintagazdaságokkal a termelés előbbrevitele, a gazdaosztály gazdasági iskolázottsága szolgálatába állíttatnának. A példa ragadós, — mondja a közmondás és falusi népünket valóban nem annyira a vándortanítók, mint inkább szeme elé állított minta, az elért eredmény fogja bevezetni a modern és jövedelmező gazdálkodásba. Mindezekről a kérdésekről a jelenlegi zsinatnak gondoskodnia kell. Egyházunk, mely mindig és elsősorban a nemzeti czélok érdekeit szolgálta, ezúttal is kell, hogy tevékeny részese legyen annak a munkának, melynek czélja Magyarország gazdasági előbbrevitele, ez által a háború sebének gyógyítása s nemzetünk jövendőjének megalapozása. Foglalkozni kell tehát a mostani zsinatnak az egyházi ingatlanok különböző viszonyainak törvényi szabályozásával, mert lehetetlen, hogy egyházunk e fontos tényezője továbbra is nélkülözze azokat a törvényes kereteket, a melyeknek védelme alatt a biztos és sikeres előbbremenetel könnyebben elérhető. Dr. Oesztelyi Nagy László. NYÍLT LEVÉL A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ VEZETŐIHEZ. Néhány szót akarok írni a magyar református egyháznak ma egyik legégetőbb problémájáról: a lelkészi fizetésrendezésről. Vagy, ha úgy tetszik : Magyarország egyik figyelemre se méltatott nyomorkérdéséről. Az egyetemes zsinat ezelőtt 10 esztendővel tett egy nagyon áldott intézkedést, a mikor a lelkészi díjleveleket, a mik búzáról, fáról stb. szóltak, átszámíttatta készpénzre tíz esztendőre szóló érvénnyel s a személyi adót átváltoztatta vagyoni adóvá, A tíz esztendő ma lejárt s a tíz esztendő végének eredményét mindenki tudja. Pl.