Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-20 / 3-4. szám

eddigi javadalmazás helyébe lépő s az állandóság és törvényes biztonság követelményeinek megfelelő örök alapítványi formát elismeréssel fogadja. II. Nem tartja azonban szerencsésnek egyetemes konvent a „Segélyezés" szó használatát, hanem e helyett kéri úgy e törvényjavaslatban, mint általában más törvényekben is az „állami hozzájárulás" kifejezés alkalmazását. III. Kívánatosnak tartja egyetemes konvent annak törvényes biztosítását, hogy az örök alapítványi tőke egyházunknak záros határidő alatt kifizettessék, továbbá, hogy, tekintettel a háború folytán előállott rendkívüli szükségleteinkre, adófizető híveink számának csökkenésére és híveink adóval való túlterheltségére, a javaslat második szakaszában fokozatosan beállított évjáradék legutolsó évi összege vagyis református egyházunkat illetőleg az évi 5.064,000 K állami hozzájárulás már az 1918—19. évi állami költségvetésbe felvétessék és folyósíttassék. IV. Aggodalommal látja egyetemes konvent a törvényjavaslat 5. szakaszát, melynek első bekezdése a 4. §-ban felsorolt háromféle egyházi szükségletnek a jövőben való továbbmenő állami támogatását kizárná és a másféle egyházi szükségletek jövőben való állami javadalmazásának olyan diszkreczionárus feltételeit állapítja meg, a melyek kiszolgáltatnák egyházunkat a mindenkori kormányok változó jóakaratának. Egyetemes konventünk ezen mostani rendezéssel korántsem tekinti örökre kielégítettnek a javaslat 4. §-ában említett czélokra nézve egyházunknak az állammal szemben az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-án alapuló jogait, mert sem az egyházi adózás rendezésére, sem a közigazgatási költségekre, sem az országos lelkészi nyugdíjintézet támogatására a most nyújtani szándékolt járadékok minden időre elégségesek nem lehetnek és szükségleteink a természetes fejlődéssel együtt járó növekedéssel az államnak az 1848: XX. t.-cz. alapján jövőre is számolnia kell már a pénz vásárlóképességének csökkenésére való különös tekintetből is. Épen azért arra kell kérnünk a törvényhozást és a kormányt, hogy a javaslat 5. §-át a követ-' kezőleg módosítani méltóztassék: „5. §. A jelen törvényben megállapított alapítványi tőkék illetve évjáradékok sem a 4. §-ban felsorolt, sem az ott fel nem sorolt egyéb egyházi szükségletekre vonatkozó állami hozzájárulások esetleges és a szükséghez mért, valamint a viszonosság és az egyenlőség elvének megfelelő jövőbeni felemelését nem gátolhatják. E törvény azokat az állami hozzájárulásokat sem érinti, a melyek az itt felsorolt egyházakat eddig alkotott vagy jövőben alkotandó külön törvények, vagy az ily törvényeken alapuló szerződések, illetve kormányintézkedések értelmében akár egyházi, akár iskolai czélokra illették vagy azután illetni fogják, vagy a fejlődés mértékéhez képest szükségesnek fognak mutatkozni." V. Miután a törvényjavaslat, 8. §-ának intencziója nyilvánvalóan a párbér kérdésének megoldását is czélozza, ezt azonban mostani szövegezésével elérve nem látjuk, szükségesnek tartja egyetemes konventünk e §-nak olyan fogalmazását, melyből világosan kitűnjék, hogy a párbér fizetési kötelezettsége alól minden idegen felekezetű egyén feltétlenül mentesül. Az ezen szakasz által érintett kérdések a rendezést igénylő jogviszonyok egész sorozatát hozzák napirendre, melyekre nézve kívánja az egyetemes konvent azt, hogy azok a viszonosság és egyenlőség elveinek alapján kellő szabatossággal meghatároztassanak és rendeztessenek. Egyáltalában nem akarja azonban a konvent ezek rendeztetése által a jelen törvényjavaslat törvénnyé válását késleltetnie Az említett jogviszonyok közül különösen kiemelendőnek tartja a patronátusi jog kérdését, a melyre nézve szükségesnek látja annak kimondását, hogy ott, a hol a községek és városokban a patronátusi kiadások meghaladják a patronátusi bevételeket, az 1868:53. t.-cz. 23. §-a megfelelően alkalmaztassák.* VI. Végül ezúttal is szükségesnek látja az egyetemes konvent annak kijelentését és hangsúlyozását, hogy bár az utóbbi években kétségtelenül történtek a kormány részéről jóakaratú intézkedések a lelkészek súlyos anyagi helyzetének könnyítésére, mégis magának a lelkészi alapfizetésnek korszerű, a főiskolai képzettséghez mért s az állami közszolgálati alkalmazottakéval azonos elvek szerint történő rendezését elodázhatatlan feladatnak és szükségességnek tekinti, a mely nélkül a mai nagy lelkészhiányon és az egyházak belső életének ebből folyó gyengülésén segíteni nem lehet. Ez pedig úgy állami, mint a társadalmi életben is igen súlyos erkölcsi bajok és zavarok kútforrása lehet, a melynek elkerülése nemcsak egyházi, de nemzeti és társadalmi érdek is. AZ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI INGATLANOK TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁSA. — A zsinat figyelmébe. — Egyházunk bölcs kormányzói szükségét látván annak, hogy a mintegy másfél évtized előtt lezajlott törvényhozó zsinatunk óta felmerült egyháztársadalmi, egyházjogi és gazdasági kérdések az idő és a kor követelményei által megkívánt helyzetnek megfelelően törvényes formát nyerjenek, összehívták a reformáczió négyszázados évfordulójának évében a református törvényhozó zsinatot. Megnyílt az nagy ünnepségek és hivatalos formák keretében. Aztán elnapolta magát, hogy ismét összeülve megalkossa azokat a kívánt törvényeket, a melyeket a mai tényleges helyzet parancsolóan előír. A mostani idő: az elnapolás és az ismételt megnyitás közötti pár hét legalkalmasabb arra, hogy foglalkozzunk azokkal a kérdésekkel, a melyek egyrészt a zsinat programmjába már felvétettek, másrészt pedig azokkal, a melyek kell hogy felvétessenek abba. * Az illető § azt rendeli, hogy a felekezetek községi segé lyezése a népesség aránya szerint történjék.