Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-15 / 36. szám

rendelkezik- A megoldás ideiglenessége, főleg a, háborús helyzet lehetővé teszik, hogy bíróság az összes figyelembe vehető körülmények tüzetes mérlegelése mellett hozza meg döntését. A felhozott okok amaz elvi álláspont mellett szólnak, hogy az eddigi adózási rendszer fenntar (.hatása okából is bíróságok a természetben leendő kiadás megítélését minden esetben mellőzzék. A közszempontok és a javadalmasok méltányos érkeinek összeegyeztetése, a fennálló helyzet lehető épségi ben tartása; az egyházak és egyes egyháztagok teherviselési képességeinek szemmeltartása;' az előálló kiadástöbblet fedezete kérdésének, nagyobb zökken és nélkül való kereszt ülvihetősége azt az egyetlen elfogadható módot ajánlják, hogy bíróság a díjlevél értékelését tozott viszonyokra tekintettel újból állapítsa meg az átmeneti időre. Figyelembe veendő e részben az. hogy az egyetemes konvent az előkészítő eljárásit már meg is indította és egvbegy ííjtötte, az 1913—17. évi átlagárakat. Számításaim szerint, — melyeknél teljes szabatosságra nem törekedtem. — a most írt 5 évben termények és szol-i gálmányok. átlagos középáremelkedése 2-50 százalékot tesz ki, ha, figyelemmel vagyunk arra is, hogy a múltban beszolgáltatott termékek és teljesített munkák a közepes ármértéken is alulmaradtak, sokszor nemcsak a kötelezetteknek kicsinyességéből. —- de. a szolgáltatók sokasága és termények sokféleeége miatt is. A lénye* ; nem az alkalmazandó százalékszámon fordul meg, hanem azon, hogy a megváltási összegek mindenütt egyenlő százalékkal emeltessenek. - - Ttt ismét figyelembe kell venni azt is egyfelől, hogy a, belhivatalnokok iá megváltást annak idején maguk kezdeményezték, hogy azóta, különösen a. háború alatt jelentékeny pótlékot nyertek, másfelől, hogy az állami tisztviselők százalél^s drágasági pótléka még per analógiam sem alkalmazható, miután az egyházi hivatalnokoknak nem drágasági pótlékhoz van joguk, hanem a dí.ilevélberr megszerzett jogaik szolgáltatásának megítéléséről. Azt sem szabad elfeled ni, hogy a fizetés kiegészítő részét képező ingatlanok h<\ zama, jelentősen emelkedett. Ezeknek és a kapcsolatos összes körülményeknek tekintetbe vétele mellett úgy találom, hogy a megváltási összegeknek háromszorosra való felemelése indokolt és helytálló. Ilyen ítéleti rendelkezés mellett érintetlenül marad az adózási, rendszer, biztosíttatik a javadalmasok megélhetése és legkevesebbre redukálódik a súrlódási iv egyház és hivatalnokai között. Legegyszerűbb lesz a fedezet előteremtése is. Ha az egyház kiadásai v Összeggel többre rúgnak, az a. jelenleg fizetett egyházi adók többszörösének (átlagban 3— 4-szeres) kivetése - által fedezetet talál. A pénz mai értéke, bősége a kereseti viszonyok mellett a kis adózót sem terheli súlyosan, ha 3 korona helyett 12 koronát fog fizetni, még kevésbbé nagv adózót. — míg természetben való szolgáltatás kimondása. esetében lenne kis adózó, ki népesebb család mellett csak borvátlság czímén 100 —120 koronát fizetne. Ismerek egyházat, hol az összes egyenes állami adóterhe híveinknek 20 ezer korona és borváltság czímén 60 ezer koronát tartoznának lelkészüknek és tanít<'\: nak fizetni. Jól. tudom, hogy a megoldás általam ajánlott módjának is, melyet a külsősomogyi e. m, közigazgatási bírósága a magáévá is tett és minden ügyben így ítélt — vannak hibái, az okfejtésemnek sebezhető oldalai, mégis úgy hiszem,érdemes a kérdést erről az oldalról is megvilágítani. Bízom abban, hogy az egyh. ker. bíróság mely véglegesen ítél — bölcsesége megfogja találni azt a leghelyesebb útat, mely a törvény szellemének, jogosultak és az egyház érdekeinek is megfelel. Bár jönne már az ítélet, mely megnyugvást hoz; mely egységes alapelvből kiindulva, szabályozza a vitás kérdést az egész egyházkerületben. Tab. T)r. Kálmán Jenő e. m. ügyész. BELFÖLD, A törvény szentsébe „Mária országában". Nemcsak az egyházi éleit, hanem az állami törvények őrállói nak is teljes figyelmét érdemli az az áttérési jelentkezés, amely folyó évi augusztus 12-én történt a buciapest-kőbányai ref. lelkészi hivatalban. Maga az eset — áttérés házassági érdekből — eléggé megszokott eljárás a mai elvtelen korban, de ezt az esetet mellékkörülményei teszik különösen jelentőssé, mert élesen rávilágítanak, hogy a róm. kath. iskolák mennyire tisztelik állami törvényeinket és mily szellemben nevelik növendékeinket. A mondott napon és helyen megjelent Nell Lénk -tanítónő, nővére és két tanú társaságában és bejelentette, hogy nővérével együtt át akar térni a róm. kath. egyházba. Mi az oka ennek a lépésnek? kérdezem szinte sablonszerűén. — — Oh, én csak azért vagyok reformátusnak be jegyezve, mert az édesanyám református. — Igen? csak azért? Az olyan csekélység, hogy „az édesanyám református?" így beszél az édesanyja hitéről a gyermek, akinek tudnia kell: Tiszteld atyádat, és anyádat? — — Engem római katholikusnak neveltek és én , annak érzem magamat! — Az meglehet, de viszont református gyermeket nem szabad más vallásban nevelni. Melyik iskolában végezte tanulmányait? Az angolkisasszonyoknál. — És mivel tudja igazolni, hogy róm. kath. vallásban nevelték? — — Tanítónői oklevelemmel, Tessék! Az átadott oklevél szerint 26. sz. a. 1914. június 20-án Nett Lenke, róm.' kath. vallású, tanítónői képesítést nyert,