Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-15 / 36. szám

— Szabad látnom a születési anyakönyvi kivonatát is? Az átadott okirat szerint Nell Lenke református, Nell András róni. kath. téglagyári üzletvezető és Együd Juliánná református anya gyermeke, sz. 1895. okt, 24., a budapesti I. ker. kir. anyakönyvvezetőségnek 1895. okt. 29-én kelt 692. sz. bejegyzése szerint. — Ez az oklevél nem az ön oklevele, mert ez egy róm. kath. vallású hasonló nevű egyén részére van kiadva. Csak nem jövök ide a más oklevelével? — Akkor ez az oklevél hamis, mert nem a saját személyi adatait tartalmazza, — — Hogy lehet azt mondani, hogy én hamisított bizonyítványt mutatok fel? — A dolog világos. Az egyik okmány azt állítja, hogy Nell Lenke református. A másik azt állítja, hogy róm. kath. Két ellenkező állítás egyszerre nem lehet igaz. Az egyik irat tehát hamis. — — Akkor a születési anyakönyvi kivonat hamis!! — Van bátorsága hamisítással vádolni a magyar állam anyakönyvvezetőségét? Magyar tanítónő így nyilatkozik törvényes intézményeinkről és ilyen szellemben neveli törvénytiszteletre tanítványait? Ezt a, kijelentést érdemes lesz jegyzőkönyvbe felvenni. — -— Az angolkisasszonyok nem is hamisították. Ölt keresztlevelem alapján vettek fel, engem pedig róm. kath. lelkész kereszteli. — Egyik törvénytelenség nem igazolja a másikat. Elég hiba volt a első is, még inkább az, hogy keresztlevele alapján vették föl. Mint tanítónőnek, most már saját gyakorlatából tudnia, kell, hogy az iskolába gyermekek kizárólag az állami anyakönyvi kivonat ala.pján vehetők fel és annak alapján kell őket szétosztani vallásfelekezetek szerint, Hogyan képes most hivatalos kötelességét a törvényes keretek között ellátni, ha azt ' szi, hogy saját vallásos nevelkedése — amely nyilván-a törvényt sértő módon folyt le -— szabályszerűen történt? ' 'T-^ Wt^l^f^T""'" Az én vallásos meggyőződésem . . . — E pillanatban már túl vagyunk azon, hogy vallásos meggyőződésről legyen itt szó. Olyan emelkedett gondolkodást nem is vártunk öntől, hogy azokat a kötelessgeket is felismerje, amikkel a református egyháznak tartozik. Csak arról volt szó kizárólag, hogy mint magyar tanítónő, legalább a magyar állami törvények kötelező erejét elismerje. És ez nagy különbség. A törvény betűje nem fontos. (!) Ügy látszik különben, hogy vitatkozással nem érünk célt. Nekem pedig sürgősen szükségem van rá. hogy jelentkezésemet elfogadják, mert házasságkötés előtt állok. — Sajnálom, nekünk tudnunk kell először azt, hogy ki az, aki nálunk jelentkezik és hova tartozik, ön felmuiJatja születési anyakönyjvi kivonatát, de mindjátrt azt is kijelenti, hogy az hamis! Mi mindenesetre érdemesnek tartjuk most utána járni, hogy melyik okirat hiteles és addig a jelentkezést nem fogadjuk el, mert ha állítása helytálló, akkor nem is tartozik hozzánk. Meddig fog még az tartani? Csak akadályokat gördítenek elém. — A világért sem. A hibát azoknak kell helyreigazítani, akik elkövették. Tessék az angolkisasszonyoknál kieszközölni, hogy oklevelét igazítsák ki és vezessék rá azt, hogy református vallású. Mihelyt felmutatott okmányai a személyi adatokra nézve ellentmondást nem tartalmaznak, módunkban lesz megállapítani személyazonosságát. Azt meg sem, merem, próbálni, hogy az angolkisasszonyoktól ilyet kérjek. De személyazonosságomat meg lehet állapítani mind a két okmány alapján. Atyám anyám neve igazolva van. — Nem lehet, mert az anyakönyvi kivonatról kijelentette, hogy hamis, az oklevél pedig csak a saját nevét tartalmazza. > Van nálam arcképes igazolvány. — Köszönöm, bérletjegyek és hasonlók nem irányadók a vallásfelekezeti hovatartozás eldöntésénél. Különben is minden személyi adat egyetlen alapja a születési anyakönyvi kivonat, amelynek hitelességét saját : jeletésével tetté kérdésessé. Ha ez hamis, úgy tessék e>'< kiigazíttatni és akkor a kérdés végleg el van intézve. — És kisasszony, mit kíván? kérdezem azután húgától. — — Én már semmit. Nekem is, olyan bizonyítványaim vannak! És ezalatt óvatosan elrejti az előbb még bemutatásra készen tartott iratokat. Erre a felek — elégedetlenül — eltávoztak. Megjegyzésekre alig van szükség. Az angolkisaszszonyok értik a módját: rabul ejteni lelkeket. Olyian jól, hogy a. náluk nevelt "református leány inkább kész egy állami okiratot hamisítványnak nyilvánítani, csak. az angolkisasszonyok reputációján csorba ne essék.. Mit szól ehhez az I. ker. anyakönyvvezető? A dolgok ilyen állása egyformán érdekli a kormányt, a protestáns egyházakat és a szülőket, akik gyermekeiket az angolkisasszonyoknál vagy hasonló szellemű intézetben neveltetik, A kormány az állam törvényeinek őre. A gyermekek vallásos nevelését állami törvény szabályozza. Minden gyermek állami anyakönyvi kivonata alapján osztandó be illetékes hitoktatójához. Van-e tudomása a felsőbb hatóságoknak arról, hogy az angolkisasszonyok intézete és kimutathatóan több más róm. kath. intézet is a vallásügyi törvényeket következetesen megszegi? Hogy a protestáns gyermekeket a törvény ellenére a róm. kath. vallásban nevelnek, sőt iskolai bizonyítványaikon őket róm. kath.-nak tüntetik fel -— ami nyilvánvaló hamisítás? Vagy a kormány is azon az állásponton van, hogy ez az ország „Mária országa", ahol a polgári törvényeket megtorlatlanul lábbal tiporhatják? Nem hihetjük, de akkor nem szabad