Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-15 / 36. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Lapttilajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. _ Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára; Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. I. czikk: Az új iskolai év. Dr. Patay Pál. — II. cikk : A lelkészi és tanítói díjlevelek ideiglenes rendezéséről. Dr. Kálmán Jenő. — Belföld. A törvény szentsége „Mária országában". B. Major János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Pályázati hirdetmény. — Hirdetések. Az uj iskolai év, Inter arma zendült meg a „Veni Sancte" immár az ötödik háborús tanév elején. Az áldatlan viszonyok között áldanunk kell az Ür Istent, hogy nemzeti és egyházi életünknek ez a fontos tevékenysége: az iskolai tanítás ós nevelés, ha hiányosan is, de mind a négy háborús esztendőben megnyilvánulhatott. Új alkalom nyílik most is az építésére, a jövendő megalapozására. Milyen sokat lehet tenni egy esztendő alatt! De milyen sok teendő is vár ránk ebben a tanévben! A Középiskolai Tanáregyesület mult tanév végén tartott gyűlésén Palágyi Menyhért hangoztatta, hogy undort, utálatot kell fölkeltenünk növendékeinkben a mai becstelen úton való meggazdagodás mohó vágya, eszközei és egyéb visszataszító jelenségekkel szemben. Hát, van is rá szükség; de ez maga édes-kevés. Negatívumokkal nem sokra megyünk, határozott vonzó életideált kell a növendéksereg lelki szemei elé állítanunk. Lehet-e ez más, mint az igazi, hódító keresztyén élet? Református egyházunk tekintélyes számú iskoláiban, kezdve az óvódákon, fel egészen az akadémiákig különös buzgalommal és felelősségérzettel kell minden nevelőnek végezni a krisztiánizálás munkáját szóval és élettel. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy a krisztiánizálás alatt nem felekezeti gyűlölet szítását értein, hiszen egyik a másikat kizárja. Micsoda hatalmas lendületet venne egyházi életünk, ha iskoláink minden vonalon igazán református keresztyén szellemben nevelnék, irányítanák az ifjúságot. Régi pedagógiai elv ós tapasztalat az, hogy a vallásos nevelés, a vallástanítás csak akkor érheti el, vagy közelítheti meg a czélt, ha a nevelő testület minden tagja öntudatosan, jó 1

szívvel, sőt felelősségérzettel együtt munkálkodik ennek érdekében a vallástanítóval. Ne lepjen meg senkit, hogy a vallás-erkölcsi nevelés fontosságát hangsúlyozzuk, nem kívánjuk egyetlen egy tantárgynak az értékét, fontosságát, képző hatását kisebbíteni. Annak a meggyőződésnek kívánunk kifejezést adni, amely napról-napra szélesebb és szélesebb köröket hódít meg, t. i., hogy társadalmi, egyházi, nemzeti életünk újjászületése, jövendő megmaradásunk attól függ, mily mértékben tudunk tiszta fejű, tiszta szívű, tiszta kezű, kötelességtudó embereket nevelni. Ilyen embereket pedig csak negativumokkal vagy ismeretek közlésével nevelnünk nem lehet. Foglyává kell tennünk az egyént Jézus Krisztusnak, hogy szabad lehessen a demoralizáló hatásoktól. Állami iskoláinkban látszólag nehezebb a helyzet, kevesebb a segítőtársa a vallástanítónak. A református szellemet, életfelfogást, meggyőződést a ref. vallástanár van egyedül hivatva növendékeibe oltani. Általában elmondhatjuk, hogy hivatalos úton nem gördítenek akadályt ez elé. Nemes büszkeségünk az, hogy az igazi magyar kálvinista keresztyén karakter és az általános pedagógiai ideál ha egymást nem is teljesen fedő, de nem i.s kizáró fogalmak. A ref. vallástanár munkája harmonikusan illeszkedik bele az egész nevelő testület munkájába. Végtelen kár, hogy a még mindig rendezetlen helyzet ós viszony következtében félig idegenek egyházunk ezen képviselői a tantestületekben. Talán az új tanévben ilyen irányban is történik javulás. Sokat vár társadalmunk és egyházunk a tanító-nevelő munkásaitól. A szülők a szükséges ismeretközlésen kívül atyai bánásmódot, szeretetteljes nevelést, irányítást várnak gyermekeik számára tőlük, az állam becsületes polgárokat, kötelességtudó hazafiakat, az egyház hívő keresztyén egyháztagokat. Kevés testület van. amellyel szemben ekkora igényeket támasztanak. Vájjon lesz-e még lelki, szellemi és fizikai erő ós ideálizmus tanítóinkban, hogy ezen igényeknek megfelelhessenek négy háborús év küzködése, nélkülözése után? Vájjon az igényt támasztók meghallgatják-e, kielégítik-e az ő jogos igényeiket is? Ad-e tiszteletet, megbecsülést a