Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-01 / 34-35. szám

rületeink között zsinatunk miképpen ossza meg. Ez az intézkedés természetesen nem képezvén Romániával szemben megállapodás tárgyát, későbbi időre maradhatott. Ha a bukaresti békeszerződésnek fentiekben vázolt egyházi és iskolai vonátkozású részletei felett egészben véve bírálatot kell mondanunk, úgy azokat — e téren egy évtizedet meghaladó személyes tapasztalatainkra támaszkodva -— az adott viszonyok között megfelelőeknek, a jogos kívánságokat kielégítőknek kell mondanunk. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy a legjobb szerződéses megállapodások is csak úgy érnek valamit, ha mindkét szerződő fél teljes jóhiszeműséggel igyekszik megtartani vállalt kötelezettségeit. Legyünk tisztában, hogy Románia állami hatóságai, közvéleményének és sajtójának nyomása alatt tőle telhetően igyekezni fognak lerontani a gyakorlati keresztülvitelnél •mindazt a könnyítést, engedményt, amit egyházainknak ós egyesületeinknek Románia adni kényszerült. Mindezekben az intézményeinkben romániai testvéreink csak úgy fogják nemzeti és vallási szükségleteik kielégítésének törvényes alapjait megtalálni, ha lesz elég erőnk és bátorságunk nagy részben magyar véren szerzett jogainkat minden adott esetben czéltudatosan és hatékonyan érvényesíteni. Dr. Benedek Zsolt. BELFÖLD, Solti reform* egyházmegye közgyűlése. A solti egyházmegye augusztus 21-én tartotta, közgyűlését Kunszentmiklóson Balla Árpád esperes és gróf Ráday Gedeon gondnok elnöklete alatt-. A gyűlés vendégül látta Haypál Benő budai lelkészt, aki a Református Sajtóegyesület terjesztése végett jelent meg. A 49 pontból álló tárgysorozatnak volt több közérdekű tárgya. Az esperesi jelentés, mint mindig, most is eleven színekkel festette egyházmegyénk anyagi s erkölcsi állapotát s a figyelmet mindvégig feszülten tartotta. A jelentés sok fájó vonása között a legszomorúbb az az 538-as szám, mely a 60 ezer lelket számláló traktus természetes lélekszámbeli fogyását jelenti. Hátha a háborúban elesetteket is össze tudnók számlálni: a szám bizonyosan megkétszereződnék. A jelentés kapcsán élénk vitát keltett azon indítvány, hogy válasszon a traktus alesperest. Végre abban történt a megállapodás, hogy az E. T. I. t.-czikk 164. §-a szerint maradjon a régi gyakorlat. Az esperesi jelentés ezután előre kinyomatva kerül a gyűlési tagok kezébe. A Ref. Sajtóegyesület ügyének tárgyalása alkalmával Haypál Benő is felszólalt, s meleg, lelkesült beszédben ajánlotta a megvalósult eszme pártfogását' a, gyűlés figyelmébe. Egyházmegyénk korábban megszavazott 1000 koronáját megosztotta a Bethlen-nyomda és a Sájtóegyesület között, olyanformán, hogy az előbbinek 400 koronát, utóbbinak 600 koronát ajánlott fel. * A kiskunlaczházai iskola államosításához nem járul hozzá a gyűlés (Nagyon helyes! Szerk.), hanem esperes elnöklete alatt négy tagú bizottságot küld ki s megvizsgáltatja az egyház anyagi viszonyait, s módozatokat keres az anyagi bajok elhárítására. Nem szabad iskoláinkról könnyelműen lemondani, hiszen „kezét veszíti az egyház, — mondotta az előadó — mely iskolájáról lemond". Dunavecse, elveszített elemi iskolája helyébe polgári iskolát óhajt létesíteni; kérte az egyházmegye támogatását, de az mostohán elutasította, a kunszentmiklósi gimnázium kérelmével együtt. Minthogy az állami tanító-kántorok jogviszonya egyházunkhoz még mindig bizonytalan, közgyűlésünk a zsinat figyelmébe ajánlja a nehéz kérdés tisztázását. A kongrua és korpótlék rendes időben való kiszolgáltatása czéljából azt ajánlja gyűlésünk az egyházkerület íigyelmébfe, hogy gondoskodjék megfelelő forgó tőkéről arra az időre, míg az államsegély megérkezik. Kerületi képviselőkké választattak: Kurdy Béla, Eötvös Ferencz lelkészek, Végh Béla, Hajós János világiak. A gyűlés, két közigazgatási bizottsági üléssel együtt, még aznap bevégződött. Tudósító. Falusi levéL Kedves Szerkesztő Uram! Kerületi közgyűlésünk jegyzőkönyve megérkezett-Nem szándékozom végig bírálgatni egynéhány részletét, noha így madártávlatból sok szó férne hozzá; — mégis egy fontos, elvi jelentőségű kérdést bátor vagyok megkoczkáztatni. Unos-untalan hozzák kerületi, megyei közgyűléseink a belhivatalnokok díjlevelei kérdésében határozataikat, ezzel a fináléval: ,,Mígnem a zsinat végérvényesen intézkedik a fizetés-rendezés ügyében". Minden bajnak gyökere abban van, hogy a zsinat csak egyszer is beleavatkozott ebbe az ügybe! Szerény véleményem szerint a díjlevél kétoldalú szerződés, amit a két fél köt egymással. (Untalan elmondták már ezt is!) Erkölcsi igazsága abban van: te lelkész, add oda nékem gyülekezetnek a te erődet, fizikai és lelki képességeidet; ezért én néked ezzel a díjlevéllel okmányozott, biztos kenyeret adom. Tehát tisztán magánjogi szerződés (Ez nem áll! Szerk.), melynek tiszta morálon épült etikai értékén az egyház törvénye — a zsinati törvényalkotás útján — a királyi szentesítéssel erősítve, éberen őrködni tartoznak. Szerintem ezt a zsinatnak nincs joga megváltoztatni! Javíthat rajta . . ., de mindkét fél javára . . ., de csak úgy, — ha: van hatalma hozzá! Megteheti: Eltör-