Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-01 / 34-35. szám

löm az egyházi adót! — de néktek egyházi szolgák kiadom erdőimből a fát, — szöllős kertjeimből a bort, majorságomból a kenyeret, közpénztáramból a pénzt! Csak íffv — és semmiféle más úton nem! Szörnyen elhibázott dolog volt, midőn a zsinat egy rajta kívül eső tényezőnek, az államnak előre ki sem -számítható segítségére építve, alkotta meg az adósegélyre vonatkozó törvényrészietet, amelynek természetes folyománya volt a. díjlevelek olyan „rendezése", amely most mérhetlen bajnak és zavarnak forrása. Vigyázzon tehát a zsinat, hogy tévedésre ne tévedést, bajra ne bajt szüljön az intézkedése. Legjobb: hagyja meg a statusquo antet és ne rendezgesse, amihez semmiféle joga, se hatalma nincs! — Ne , építsen az egyház ál'lamji, Wekerl e-igéret ekre. — ígéretek nem positivumok. Még a törvények, szentesítéssel se positivumok. Látjuk, hány törvény marad papíron! Positivum báró Radványi tette, Szilassy Aladár cselekedete, amelynek van hatosa és ereje, — aminek mértéke szerint lehet határozatot hozni! Igen! Kedves Szerkesztő uram, a kerületi jegyzőkönyvből indulva ki: a 27—1918. sz. határozat is a zsinattól vár végérvényes határozatot! Előzőleg azonban az untalan hangoztatott „méltányos megegyezés útját" ajánlja . . . Mi ez más, mint az, hogy engedd el a búzád, borod, fád . . . x—y hányadát! (amit, — ha a választás előtt tennél, — megsemmisítenék a megválasztásodat!) Lehet-e- kétféle -mértékkel mérni? Lehet-e kétféle erkölcs útján járni? Ne legyünk hát tétovázók és idegesek! Határozott, erős és kategorikus állásfoglalásra van szükség. A nagy idő mérlegre vetette az anyaszentegyház szent zsinatának emez alkotását! Ne szégyeneljük megvallani: — Tévedtünk, hogy a régi gyepűt megrontottuk! Vissza a régi mesgyére, — és majd meglátják az ijedősök, hogy az sem elhordozhatatlan, mint nem volt pár száz éven át! Egyik egyházmegye esperese bekérte 'a kö^ig. bírósági díjlevél-tárgyalásra — a normál költségvetést! — Nem tudom miért, de felette gyanús! — Arra semmi szükség sincs annak a kérdésnek az elbírálásánál, amit a kerület a következőkben mond ki; „A díjlevél szerinti fizetés követelésében való jog minden kétségen felül áll!" (27—1918.) Ezt vigyék keresztül minden oldalon! Továbbmenőleg látom, hogy a vagyonkezelő jelentig hogy a haszonbérleti szerződést 5000+587 + 192 koronával előnyösebben meghosszabbította. Eltekintve attól, hogy ez is roppant csekélység, —- de mégis miként lenne csendes szívvel az ember, midőn olvassa a következő lapon, hogy a Református Katonák Lapját a kerület: „Nincs abban a helyzetben, hogy — támogathassa!" Üzlet — üzlet! — Lehet-e jobb üzlet, mint adni, — és pedig a katonáknak adni! Ez a lelki befektetés meghozza bőséges kamatát, — mert elveti a szeretet magvát, — ami, ha, megnő, csak áldást teremhet! Mi lehet kedvezőbb ellensúlyozója a bolsevikizmusnak, mint az evangelium ereinek gazdag csergedezése?*) Itt van nyomban a stóla-ügy! — Ah! — Hát ki tetszett nyilni a „ne nyúlj hozzm" virágocskának? — Hát mernek ehhez nyúlni? Mernek — de nagy óvatosan! — Indok: a megváltozott gazdasági viszonyok, — mód: az esperesek tanácskozása! — Az indok helyes. Tényleg, — ma 1 korona — nem egy korona, — csak 10 fillér érték. Ezért az állam a. felelős. — Ő miatta van az érték-tolódás. De a mód . . . nem helyes. — A. mi díjleveleink ezt mondják: — „stóla — az egyházmegye rendelete szerint." — Van ez is — a felsőbb hatóság rendeléséhez képest. Nem tudom, az egyházmegyéket meg fogják-e kérdezni az" esperes urak, — de a felelősséget viselni? könnyebben vállalhatnák, ha az ő intézkedésük és javaslatuk gyökere visszanyúlik az alap-talajba, a megyére. Leghelyesebb a pécsi' egyházmegye r. k. püspökének intézkedése. Egyszerűen elrendelte: a keresztel esnek 20 krajezárról 2 koronára, — a 80 krajczáros temetésnek 10 koronára emelését. A hívek felette természetesnek találják és ehhez alkalmazzák magukat! Hiszen a nép maga is látja, tudja, hogy a temetés 2 koronája ma megszégyenítő a lelkipásztorra és a tanítókántor 1 koronája a kántorra. Foglalkoznak többen a stóla-kérdés eltörlésével! Megvallom, az én szerény véleményem szerint, ez volna a leghelyesebb, — de félő, hogy a pótlás kérdése fog zavart támasztani, mert úgy is a gyülekezetek pénztárainak kellene helyt állani! — Vájjon simán menne-e ez? Mikor a kecskeméti ügyhöz jut az olvasó, mintha valami esőutáni levegőben, kellemes erdőn menne a vonat . . . az újuló élet, a munkás szeretet, és alkotni tudás üdítő téréin! — Szinte dagad a kebel! — Szinte látom: hogy aratnak ott, ahol nem is vetettek! — Micsoda- szép reménység, gyönyörű mezeje tárul az olvasó elé! Áldja meg az Isten mind a két kezével a kecskemétieket; sietünk nékik segítségül lenni! örülünk dr. Sebestyén Jenő egyhangú szép megválasztásának. Gratulálunk neki és az akadémiának. Ilyen szerencsés választást még Debreczen sem tud egyhamar produkálni. De különös, hogy a jegyzőkönyvben egy szó sincs arról, hogy milyen tanszékre választották meg. „Szőts Farkas-tanszék" nincs, de van „systema- -tica theologiai", de ezt sem a választásról, sem az eskütételről felvett jegyzőkönyvi pont nem említi. Üdvözlöm az új internátusi felügyelő urat, Hamar István (remélem ezóta ker. tanácsbírót) is. Láttam a *) A levélíró nem helyesen értelmezi az illető határozatot, amelyben nem arról van szó, hogy a kerület nem támogatja a Ref. Katonák Lapját, hanem arról, hogy nem nyújthat a mostani viszonyok mellett segélyt a lap havonként hétszeri megjelenésére, ami felesleges is.