Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-23 / 25. szám

czímkéin ,,Nagytiszteletű Lelkész Űr"-nak tudnak szólítani — hogy rájuk nézve szentebb a haldokló kívánsága, mint akármilyen törvény szava. Ideje, hogy egyszer már vége legyen ennek a csakis a mi rovásunkra menő ós — akárhogy szépítgetjük — bizony csak kétszínűnek nevezhető taktikázásnak! Ha csakugyan olyan komolyan akarja odaát a hercegprímás meg a többi számottevő tényező a keresztyén felekezetek testvéries együttműködését, figyelmeztessék egyfelől papjaikat, hogy ne a másvallásúak. hanem a saját egyházukkal szemben elhidegült száz- és százezrek után nyújtogassák karjaikat, másfelől erélyes kézzel tegyék lehetetlenné az efajta lélekhalászó hecckáplánkodást. A testvéries együttműködésnek közülünk való hívei pedig nagyon jól teszik, ha függőben tartják addig buzgalmukat, amíg ez meg nem történik! K. I. A tanárkongresszus/) A tanárok június 22-én országos kongresszust fognak tartani. Terveiket nem ismerjük; céljuk a meglévő helyzetből folyik: anyagi helyzetük megjavítása, Ez két úton történhetik: annak elérése által, hogy a köztisztviselők olyan fizetésrendezést érnek el, mely keresztül viszi azt az elvet, mely szerint a fizetések mindig a meglevő, illetve a folyton emelkedő árakhoz igazodnak. Ha tehát a békében kifejlődött tisztességes létminimumfizetést vesszük alapul, akkor a jelen évben a békebeli fizetés hat-nyolcszorosát kellene kapniok. A másik út a köztisztviselők természetbeni segítése, a legszükségesebb ruházati és élelmi cikkekkel. A mostani rendszer mellett mindakét mód érvényesül, de mindakettő olyan minimális mértékben, hogy a köztisztviselők, köztük a tanárok is, válságos állapotban vannak s anyagi és idegrendszerbeli csőd felé közelegnek. Az első út nem annyira czélravezető. A tulajdonképeni baj ott van, hogy az árak tíz-húszszorosán fejlődhettek. Ezen pedig semmit sem segít, hogyha az anyagilag improduktív tisztviselő osztályt tízszeres fizetéssel látják el. Hajtűk ugyan segítettek, de a baj maradt a régi és tovább fejlődik. A köztisztviselők most ruhasegélyt kaptak, mintegy 340 millió korona értékben. Wekerle maga mondta, hogy erre azt fogják mondani: újra működik a bankóprés, aminthogy nem is lehet rá mást mondani. Akármit is mondunk, tény az, hogy az újabb pénztömegnek a forgalomban való megjelenésével ismét minden drágább lesz. Az ármeghatározásnak ugyanis a kereslet-kínálat törvényei mellett a pénzmennyiség a végső tényezője. Ez a befolyás különösen szembeszökő akkor, ha hirtelen újabb papirpénztömeg jelenik meg a forgalomban. A. tisztviselők a ruha^egélyből ruhát aligha fognak vásárolni, legfölebb javíttatni, fordíttatni s talán még égetően szükséges kisebb hiányokat — czipő. fehérnemű — pótolni. Amit azonban a réven nyertek, el*) A mult számra későn érkezett, de a kongresszus után is aktuális. vesztik a vámon. Minthogy minden drágább lesz az új pénzmennyiség megjelenésével, okvetlenül szükséges kiadásaik élelmiszerekre szintén nagyobbak lesznek. A pillanatnyi segély után a helyzet rosszabb lesz, mint volt. Az első elv szigorú érvényesítését a tisztviselő osztály azért sem kívánja, mert egy beteges gazdasági folyamatot még egy hallgatólagos beleegyezéssel sem akar helyeselni; annál kevésbbé, mert mint magyar ember, jól látja azt, hogy ennek az egészségtelen folyamatnak legnagyobb előnyeit azok élvezik, akik legkevósbbé magyarok és akiknek felkapaszkodásától nyelvünk tisztaságát, irodalmunk, művészetünk, nemzeti irányban fejlődését, továbbá a magyar földet kell féltenünk. A mostani kormány vezetője maga is hangsúlyozta, hogy a tisztviselőkön a második úton akar segíteni. Lássunk végre erélyes intézkedést! A közélelmezési miniszter is helyes úton van, amikor Ausztriától és Németországtól az él el mi cikkekért iparcikkeket akar cserébe. Itt egészen ki kell zárni a lánczkereskedelmet, sőt magát a kereskedelmet is. Állítsanak fel egy köztisztviselői minisztériumot, mely gondoskodik az állami gépezet munkásairól. Ezek a munkások eddig erejük végsőkig feszítésével és kihasználásával próbálták szolgálni a közügyet. Ezek az erők azonban nem kifogyhatatlanok. Mi lesz, ha -az anyagi és idegrendszerbeli válság megtámadja az erkölcsi erőket? Ha a tisztviselő amerikázni fog, ha munkáját csak látszatra végzi el; mi lesz, ha a bíró pénzért és ajándékért fogja kiszolgáltatni az igazságot, a tanár a bizonyítványt, a közigazgatás a közrendet, stb? Az ország határain álló eleven sövény az ország területi épségét védi a külső támadók ellen; az állami -rend és a nemzeti kultúra (szolgálatában küzdő tisztviselői osztály s benne a tanárok az emberiség javait ápolják és védik a feltörekvő, felforgató és művelődésellenes erőkkel szemben. A tanár az igazság ismerésére és kutatására, a szépség szeretetére, a jóság megvalósítására vezeti el a felnövekvő tanítványt; a pap a lélek harmónáját igyekszik fenntartani; a tudós igazságot kutat és talál; a bíró orvosolja a jogsérelmet, igazságot szolgáltat; a közigazgatás védi vagyoni és személyi biztonságot; a tisztviselő szellemi munkája ma, az anyagi erők vad tombolása idején még sokkal fontosabb, szükségesebb, mint bármikor. Nem jólétet követel: ez a kívánság ma, mikor a többiek fizikailag annyit szenvednek, erkölcstelen kívánság volna. Nem tízszeres fizetést, csak elviselhető létet kíván; nem maga, hanem a köz érdekében. E lapok hasábjain pár hete az összes iskolai díjak felemelését kívántuk. A tandíjak felemelése már a legfőbb hivatalos helyről is hangzik, valóban az iskolák érdekében égető szükség van rá. A felemelt tandíjakat felemészti maga az iskola, de az iskola munkásainak is juthat valami segítség a fenntartó testületek részéről is. A tanárság a maga érdekeit azonban legjobban a