Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-16 / 24. szám

gasztosabb pályát nem ismerek ós szólak csak az anyagi oldaláról, a fizetésünkről. Az ifjakat megtévesztheti az az unos-imtalan hangoztatott és lépten-nyomon olvasható állítás, hogy a legtöbb lelkész fizetése 1600 korona. Igaz, hogy ennyi volt. egy negyedszázaddal ezelőtt, amikor hazánk a kongruával megajándékozott bennünket. Megjött a fizetésrendezés, a korpótlék, a családi pótlék és a háborús pótlékok. A türelmes papíron van csak ma már, de a valóságban nincs többé 1600 korona lelkészi fizetés. Tessék csak megnézni a pályázati hirdetéseket! Többnyire maga a készpénz több 1600 koronánál, ehhez jön még a kongrua és a föld. A mai drágaság mellett is megélhetnek szerényen (most nem is szabad másként élni!) mindazon lelkészek, akiknek konvencziós földjük is van, mert ez megadja nekik — akár saját, akár feles gazdálkodást folytatnak — a lisztet, zsirt, babot, krumplit, kenyeret, baromfit, tejet, disznóhúst, kerti termést stb. és a felesleget nagyáron eladhatják. Csak a föld nélkülieknek nehéz a helyzetük, de ilyen állás nem sok van. és ahol az állás ilyen, ott több a pótlék. Hogy a pályaválasztó ifjak tisztán láthassanak, helyesnek tartom a számszerű adatok felsorolását. A más fizetését nem firtatom, a magamét közlöm, azon megjegyzéssel, hogy a traktusunkban lévő lelkészi állások közül 17-ben több. 12-ben kevesebb a fizetés. A nemrég lefolyt évben egyházam fizetett 1950 K készpénzt és különféle pótlékokból kaptam 2058 koronát, tehát összesen kerek számban 4000 koronát. Ezen felül van a lakás és 32 kat. hold föld. A világi pályákon, akinek ekkora fizetése van az már magas állású hivatalnok. Fizetésünket leszólni, nyomorúságosnak mondani se nem igazságos, se nem helyes. Elriasztjuk az ifjakat a pályánktól. Korunk egyik legelterjedtebb nyavalyája az elégedetlenség, mely pusztít, rombol még mi köztünk is, akiknek pedig egyenesen hivatásunk a megelégedés tanítása és terjesztése. Kedves ifjak, ha éreztek magatokban hivatást a lelkészi pályára, jöjjetek bátran ide, a világi pályák nem jövedelmezőbbek ! (Bizony most kevés az ! Szerk.) Ajánlom soraimat a vallástanárok figyelmébe, hogy növendékeik előtt tárják fel a valódi helyzetet. Mi magunk pedig ne túlozzunk, hanem igazságosan és tárgyilagosan beszéljünk és írjunk és akkor majd lez elég theológusunk.*) Kap oly. Túri Károly ref. 1. *) Fent közölt, cikkre a.z a megjegyzésünk, hogy különösen azok a gyülekezeti-, hitoktató- és segédlelkészek, akiknek csak készpénzfizetésük van (és ezeknek száma nem csekély), méltán panaszkodnak és zörgetnek. De abban egyetértünk a czikk írójával, hogy ez a körülmény sem riaszthatja vissza az ifjakat a lelkészi pályától. Hiszen, mint a czikkíró is megjegyzi, e tekintetben másutt (lásd a bírák, ügyészek, tanítók, tanárok gyűlésein elhangzott beszédeket) még hangosabbak a jajkiáltások. A lelkészi pályától való idegenkedésnek egyébként más mélyebbre ható- okai vannak. Szerk. BELFÖLD. A sárospataki konferencia. Végbe ment május 28—30-án Sárospatakon a főiskola theol. tanárkara által egybehívott konferencia. Megjelent mintegy száz résztvevő, legnagyobb részben lelkészek, a sárospataki híres főiskolának volt növendékei. Tiszántúlról, dunamellékről és dunántúlról is voltak résztvevők. Néhány buzgó világi emberünk is jelen volt a vidékről és a helybeliek közül. Minden reggel áhítattal kezdődött a nap. Az áhítatok végzői: P. Cinke István, Janka Károly, Svingor Jenő igen szépen és mindnyájunk épülésére szolgáltak. Gyönyörködve hallgattuk Marton János theol. professzornak szabad-előadását ,,A reformátor"-ról. Ezt az úgy tartalmára, mint formájára nagyszerű és keresztyén építő, sőt igazán eredeti, tudományosan megalapozott felfogásra valló előadást szeretnők nyomtatásban is olvasni. (Talán Zoványi úr is elolvasná!) Másik igen nagy elismeréssel és méltánylással fogadott nagyszerű és nagyszabású előadás a dr. Mahhai Sándoré volt, ,.A modern valláspszichologia alapproblémáiról." A roppant nehéz és elvont thémát oly világosan és közérthetően adta elő, hogy a konferencia minden tagja feszült figyelemmel követte. Boldog lehet az a főiskola, amelyik ilyen munkást mondhat a magáénak. Nagy Béla theol. tanár a Ritschl-féle theologiai iskolának a Szentháromságról és a Krisztus kettős természetéről szóló felfogását adta elő érdekesen, világosan. Réz László, Avdrássy Kálmán, Idrányi Barna, Sarhadi Mihály voltak még előadók. Dr. Révész Kálmán a legújabb Codex juris canonici-t ismertette. Megyercsy Béla a református sajtó nagy fontosságára mutatott rá egy eleven előadásban. Nagy sajnálattal vette tudomásul a konferencia dr. Ravasz László, dr. Sebestyén Jenő, dr. Kováts István, "Ferss Mihály távolmaradását. Sebestyén előadásának thémáját: „A ref. egyetemről" átvette dr. Búza László. A hallgatók nagy tetszésnyilvánításától kísérve fejtette ki, hogy a ref. egyetemnek Sárospatakon van a legméltóbb helye. Az előadások egy részét nyomon járó, okos hozzászólások követték. A konferencia résztvevői egyik délután a sárospataki várat, másnap meg a főiskola szőlőjét tekintették meg. A mai időkben ritka jó és figyelmes ellátásban volt részünk a főiskolai tápintézetben. Illesse hála és köszönet a fáradozókat, köztük elsősorban Nagy Béla theol. dékánt, aki fáradhatatlan rendezője volt mindeneknek. Megtekintettük a főiskola ritka szép és értékes könyvtárát és a szépművészeti múzeumot, szakszerű magyarázattal Harsanyi István és dr. Rácz Lajos szolgáltak. A sárospataki úri családokat is illesse köszönet a szíves vendéglátásért, amellyel elszállásolták a vendégeket. — Visszagondolva az ott töltött három kedves napra, azt mondjuk, örülünk, hogy átélhettük és átélvezhettük őket. Sok kedves kollégával ismerkedtünk össze. Kötöttünk új, meleg barátságot is megértő, kedves lelkekkel,