Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-16 / 24. szám

Dicséretül megállapíthatjuk, hogy a megjelent papoknak legnagyobb része igen figyelmes hallgató volt, egész lélekkel iparkodtak részt venni a szellemi munkában. Hisszük, hogy sok nemes indíttatást nyertek a résztve vők és áldás fakad az ott töltött napokból egyházunkra, magyar hazánkra és a tiszántúli ref. egyházkerületre. Tudjuk, hogy a három ifjú theol. professzor mily végtelen sokat fáradozott, amíg ezt a konferenciát megrendezték. találjanak bőséges jutalmat a sikerben! " Nem hallgathatunk el azonban pár kedvezőtlen megjegyzést sem. Hiányzott a konferenciáról a kerület püspöke, dr. Tüdős István, sajnáljuk. Feltűnő volt, hogy amikor mintegy száz pap egybesereglik a,z ország minden részéből sok fáradsággal és költséggel: Sárospatak ref. papja nem tartotta érdemesnek, hogy csak egy pillanatra is bekukkantson a konferenciára. A véleménye igen lesújtó volt a konferenciára: „egy bolond százat csinál, nem leszek a százegyedik." Nem éreztük magunkat megsértve! Azzal búcsúztunk pataki barátainktól, hogy bizonyára lesz még hasonló alkalom Sárospatakon tisztességet tenni a szép múltú főiskolának. m/c. Fejfa és kereszt. Csak most érkezett el hozzám a P. E. és I. L. május 19-iki száma, — sajnos, minden postánk ilyen későn érkezik — amelyben ,,Fejfa és kereszt'4

czím alatt olvasom a hadügyminiszternek a konventi elnökség által kivívott ama rendeletét, amely szerint ezentúl a ref. katonák sírját kereszt helyett fejfával kell megjelölni. Hát én — őszintén megvallva — nem nagyon örültem e „vívmánynak". Ösi kálvinista ároni családból való származásom megóv a pápistáskodás vádjától, amikor kijelentem: nem értem, nem helyeslem ezt a kereszt ellen való badakodást. A kérdés azon fordul meg, van-e a. ref. egyházban szükség szimbólumra, vagy nincs. Ha. nincs, akkor vessük el a többi szimbólumokat is, ha van, akkor pedig ne anathémázzuk ki a. keresztyénség legszebb, legközvetlenebb szimbólumát: a keresztet. Miért használhatják 'a, külföld legtöbb protestá.ns egyházai, amelyeknek tagjait régente szintúgy a kereszt nevében üldözték, mint a mi őseinket ? Nem mondom én ezzel, hogy most már dobáljuk le templomainkról a csillagokat. — bár azokat az ízléstelen, pogányoskodó kakasokat tényleg jó lenne levétetni — és tegyük helyükre a keresztet, de legalább ne indítsunk minden téren irtó hadjáratot a kereszt ellen. Engem a háború vihara, sokfelé elsodort idegen országokiba, fis az itteni viszonyok megtanítottak a.rra, hogy bizonyos vonatkozásokban meg kell tűrnünk a keresztet, saját érdekünkben. Ha Stájerban, Karinthiában, Krajnáhan, Bukovinában, avagy pláne most Oroszországban kereszt nélkül temetném szegény barátaimat: mindenki mohamedánnak", vagy zsidónak tartana és aszerint tisztelne meg bennünket. Mert külföldön hozzá vannak szokva, hogy mindenféle keresztyén felekezet, legyen az katholikus, protestáns, orthodox, egyformán használja és megbecsüli a keresztet. Bizonyos vagyok benne, hogy az említett országok több temetőjében meg fog később történni, hogy fejfával ellátott katonáink sírját megzavarják, inert a nem keresztyéneknek gondolt halottakkal az egy ügy ü nép megfertőzöttnek véli temetőjét. Talán mégis könnyebb megtűrni a keresztet messze idegenben nyugvó hős fiaink sírján, mint elviselni a gondolatot, hogy még pihenőjük sem zavartalan! Gondolt-e erre a Konvent? Bizony jobban tette volna, ha ehelyett arra eszközölt volna ki szigorú rendeletet, hogy a ref. katona-fiainkat más vallású istentiszteletre kirendelni nem szabad. Kiváló tisztelettel, kész szolgája Jekaterinoslav. E. Szabó Dezső, ref. tábori lelkész. EGYHÁZ. Lelkészválasztás. A hetényi ref. egyház (Komárom m.) egyhangú meghívással Győry Elemér dunántúli püspöki titkárt, az ózdi missziói egyház Komjáthy Aladár ottani volt s. lelkészt választotta lelkipásztorául. Lelkészbeiktatás. Az alsódabasi ref. egyház új lelkészét, Nagy Ferenczet, pesti egyházmegyei esperest f. hó 23-án iktatja be Petri Elek püspök. A tiszántúli ref. egyházkerület i'. hó 5—6-án tartotta közgyűlését Dr. Baltazár Dezső püspök és gróf Degenfeld József főgondnok elnöklete mellett. A kerület a mult év őszén nem tartott gyűlést és így most ünnepelte a nagytemplomban a reformáeziói emlékünnepet, amelyen dr. Baltazár püspök mondott imát és Soltész Elemér nagybányai lelkész tartotta az ünnepi beszédet. Az ünnepi istentisztelet után nyilt meg a gyűlés, amelynek tárgysorozatán több mint 400 ügy volt. Az elnöklő főgondnok megnyitó beszéde során melegen üdvözölte Kiss Ferencz főjegyzőt lelkipásztori szolgálatának 25-ik évfordulója alkalmával. A legnagyobb érdeklődést a %<>ványi-ügy keltette. Előadója Soltész Elemér volt. A kerület vezető embereinek hozzászólása után a következő határozati javaslatot fogadta el egyhangúlag a közgyűlés: „Egyházkerületi közgyűlésünk a maga részéről is elitélvén Zoványi Jenő fölolvasásának a zsoltárokra, az újszövetségre s Kálvinra vonatkozó részét s általában az egész fölolvasás irányát és czélzatái úgy az egyetemes keresztyénség, mint a magyar református egyház szempontjából s érdekeire nézve veszedelmesnek minősítvén, annak kiemelése mellett, hogy 1. a m. kir. kormánnyal református hittudományi kar fölállítása és fenntartása iránt kötött szerződést; 2. az ilyen czímen szervezett kar református jellegének megítélésébe és elbírálására a magyar református egyház hivatalos képviseletét tartja jogosítottnak: fölkéri a tiszántúli református egyházkerület és a debreczeni református egyház részéről az egyetemi theologiai tanárok egyházi szempontból alkalmas és méltó voltának elbírálására alakított hármas bizottságot, nyilatkozzék abban a tekintetben, liogv Zoványi Jenő egyházi szempontból hittudományi tanszék betöltésére a történtek után is alkalmas és méltó-e? Elvben az ügyet az egyetemes konventnek, mint legfőbb tanügyi hatóságnak, a részéről esetleg szükségessé váló intézkedések megtétele végett, beielenti. Végül mivel ezidő szerint lehetőnek látszik olyan megoldási mód, amely mellett a második történelmi tanszék felállítása.