Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-16 / 24. szám

vén, a rossz neveléssel együtt járó egygyermekrendszerrel még legalább itt-ott egy-egy satnya szálat, de sok helyen a gyermektelenség által már ijesztő módon növekvő foltokat is mutat. Elrémülve olvastam meg (és írtam le magam számára fájdalmas névsorban), hogy a templom felöli utcasorban 26, a községházafelőli utcasorban pedig 16 ház, tehát majdnem minden hatodik ház, van gyermek nélkül. És borzadállyal gondolok arra, hogy ez a szép rónaföld, ez a bőven termő Kánaán és ezek a gyönyörű, gondozott házak, gazdag, kényelmes porták reform, magyar népünk kezéből, a gyermeknél küli családok kihalása után, mind más vallású és más nemzetiségű (róni. kath., tót és sváb) nép ölébe hull, mely pár évtized óta már is meglepő arányban veszi meg házunkat s acélos búzatermő földünket. Az édenkerti első házaspárnak mondott isteni parancs: szaporodjatok, sokasodjatok és . . . hajtsátok birodalmatok alá a földet, olyan szegletkő, mely szétmorzsolja azokat, akikre ráesik és felemeli azokat, akik arra Isten akarata szerint építenek. A szaporodás és a föld birtokbavétele oly szoros viszonyban és szent összefüggésben áll egymással, hogy azokat, mert Isten szerkesztette őket örökre össze, ember büntetlen szét nem választhatja. Akié a gyermek, azé a föld s akié a szaporodó család, azé a jövő! E pusztulást látva, a lelkészek szava 30—40 év óta úgy hangzik, mint a rohanó árvíz felett sikoltva röppenő sirályé. De e sikoltást elnyomta az ár harsogó zúgása és a víz alá kerülő s letördelőző gabnaszálak zizegése. Hanem a béke beálltával vissza az élő Istenhez, akinek evangéliumát elhagytuk! De bántó foltok úgy is támadhatnak vetésünkben, ha a kikelt s törekvő gabonát kártékony állatok pusztítják. Egy-egy ürge, vagy hörcsög például egész szérünagyságban kipusztítja a vetést a maga tanyája körül. Különösen a hörcsög igyekszik sok gabonát lerágni s az így szerzett gabonát lakásában felhalmozni . . . Reform, egyházunk termésében ezt a pusztítást a nazarénus szerzet végzi. Miként a hörcsög a búzatáblát kedveli a legjobban, úgy a nazarénusok is legszívesebben a kálvinista egyház földjén dolgoznak. A hörcsög munkáját két dolog könnyíti meg: 1. ha a gabona fejét szél hajtogatja a föld felé; 2. ha munkájában járókelők nem zavarják. A háború viharában ez a szél nazarénusaink számára is elérkezett. Hisz annyi háznép járt lehorgadva, itt fiút, ott férjet, amott atyát, testvért siratva. S a szegény, könnyen hajló gabnaszálak: szánandó, tanácstalan női lelkek a nazarénusok zsákmányai lettek. A háborús csapások idején u. i. nazarénusaink új módszert kezdtek. Asszonyaik — egyik a másik után — fájdalmas sóhajjal állítottak be azokba a reform, családokba, hol a gyenge női szív a csapás súlya alatt görnyedezett, vérzett s a magával tehetetlen lelket vénasszonyos meséik metsző fogával a ,,hívők" számára lelearatták. De legjobban előmozdította pusztításukat az a körülmény, hogy járókelők nem zavarták őket. A család gondolkodó tagjai; a férfiak jobbára a harctéren, az itthon maradt öregek pedig munkával túlzsúfolva. Szabad volt tehát a vásár! És ez sokat magyaráz. (A legutolsó kitérés és nazarénussá szédülés 1909-ben történt. Ettőlfogva 1917-ig nem volt egy se. 1917-ben május 7-én kitért 12 nő, jóllehet e számban nincsenek mind bent azok, kik a „hívők" gyülekezetébe még el-eljárnak.). Valamikor Luther ezt tanácsolta híveinek: „ha feleségednek a búcsúra mehetnékje van, vedd csak a dolgot komolyan, nézz a szeme közé, vagy szükség esetén vedd kezedbe a botot és az asszony mehetnékje elmúlik." A háború előtti békés időkben több asszony maradt meg egyházunk talaján, mikor a fülükbe sugdosott vénaszszonyos mesék a nazarénusokhoz való átszédülésre csábították, csupán ezért. A. háború alatt pedig, mikor a háztól a higgadt és gondolkodó fej hiányzott, több aszszony szabadon cserélte fel őseinek drága kincs gyanánt védett evangéliumi hitét holmi emberek tévelygéseinek színes üvegcserepével. De a békével el fog jönni az az idő is, mikor a csalás és csalódás felismerése mellett •meg fogják ismerni azt az igazságot is, melyet a teljes írás alapján álló reform, egyházunk képvisel . . ." A „Biztató foltok a vetésben" cz. fejezetben felsorolja a-lelkész a perselypénz és általában az adakozások növekedését, a reformácziói 100 éves alapítvány létrejöttét és mindenekfölött a nagy reményekre jogosító fenntel)!) említett hiterősítő munkákat. A lap a szerkesztő ..Feddőzés" cz. szép költeményével végződik, amely megérdemelné, hogy sok ezer példányban nyomva elterjedjen, amint általában az ,,Isten Szántóföldjéének első számát a helyi vonatkozások elhagyásával jól lehetne értékesíteni egy jó magyar traktatus számára. A laskói gyülekezeti lapra, az ott folyó munkára újból felhívjuk a figyelmet. Ebből mindenki megláthatja, hogy mily nagy szükség van mindenütt a „modern tagművelő eszközökre" Isten szántóföldjén. A pályaválasztás. ^ÜÉKüÉ Itt van a tanév vége. Az érettségiző ifjak bediktálják, hogy milyen pályára mennek. Minket nagyon érdekel, hogy mennek-e és mennyien mennek a lelkészi pályára? Azt látjuk, hogy évről-évre fogy a

theologusok száma. Ennek nagy mértékben mi, lelkészek, magunk vagyunk az okai. Gyűléseinken, hirlapokban folyton azt hangoztatjuk, hogy fizetésünk igen kevés, melyből megélni nem lehet, sőt igen sokan azt állítják, hogy a lelkésznek nyomorognia kell. Hogyan is kívánhatjuk, hogy az ifjak a theologiára menjenek, mikor mindenfelé ilyeneket hallanak és olvasnak! Az én fejemet egyszer már beütötték ugyan azért, mert azt mondtam, hogy még nem láttam nyomorgó papot, felemelem mégis újból gyenge szavamat ós hívogatom az ifjakat a lelkészi pályára. Pályánk lelki oldaláról most csak annyit mondok, hogy ennél szebb és ma-