Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-14 / 15. szám

PROTESTÁNS EGYHAZId SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a horá a kéziratok, •lőíiietési es hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: , KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak: Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. es Veres Jenő. Előfizetési ára : Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. Az Élet könyvéből. Bucsuzások. Muraközy Gyula. — Vezórczikk: Sze felolvasása. Dr. Sebestyén Jenő. — III. czikk: „Egy jubileum". Varjas Gábor. — Eg Gyásarovat. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetése rvezkedés. p. — II. czikk: Zoványi yház. — Iskola. — Egyesület. — k. AZ ÉLET KÖNYVÉBŐL. Búcsuzások. Eb moil & lélektől kénysseritve megyek Jeruzsálembe. Cselek. XX. 22. A nagy prédikátor búcsúzik az ephézusi fehér fezaiktól, boldog liárom évtől s mögötte ing az alkonyati gálya, hogy mint egy kiterjesztett szárnyú óriásmadár, elszálljon vele vértanuságos jövendők tűnő messzeségébe. Pál búcsúzik a szabadságtól, eltűnt örömöktől. Egy más, vad és mohó prédikátor búcsúzik most tőlünk. Textusa a gyűlölet, zsoltára a szenvedés, vigasztalása az elmúlás volt, szónoki képe a halotti csönd és a sikoltás és minden metaforája véres valóság. A háború, vérrel keresztelő prédikátorunk is majd lelép a deszkaszószékről és a háborús fa-keresztek — az ő hivő gyülekezete — mozdulatlan, merev csöndben hallgatnak mögötte. Két prédikátor búcsuzása, íme: válás a szeretettől, válás a gyűlölettől. Az élet maga sem más talán, mint folytonos búcsú. Az öröm valami szomorúságtól, a bánat valami örömtől való elválás. És -az élet művészete: hogy minden költöző sóhaj, minden elsiető bánat mikor elbúcsúzik, valami ajándékot adjon a lelkünknek. Pál mint egy boldog emléket viszi magával ez efézusi boldog napokat: szolgáltam az Ürnak! Mert a fájdalomban, mikor éjféli hideg szobában virrasztunk, az emlék nem feljáró kisértet, hanem kedves, testvéri vendég, aki hozzánk hajol: — Feljajdulsz, mondja, hogy bút adott az Isten; de hát azt a boldogságot, melyet siratsz, ki adta ? Te azt mondod, megvert az Isten; ám az emlékek azt mondják: de meg is áldott! Némán ülsz és lelkedben éj, dermedt fájdalom, s fölötted a nagy éjszakában integetnek j\ csillagok. Óh, fényük nem napsugár, de arra jók, hogy fényüknél tájékozódjál és el ne tévedj az életben, hogy ham találj az Istenhez, az imádsághoz. így kell elbúcsúznod az örömöktől: emlékező, múltban Istent kereső arcczal. A másik a búcsúzás a szomorúságtól. A tél búcsúja a rózsafáktól, az éjszakáé a harmatos hegyektől, a könyeké a panaszos szemektől; ez az öröm! Az örömnek előre néző arcza van és kell, hogy hite legyen. „Én a lélektől vezéreltetve megyek!" mondja Pál, isteni törvények visznek, valami ismeretlen szabályosság viszi a lépteimet, mint a tavaszi, hazatérő fecske röpülését. A bánatnak az emlék teremthet hitet, de az örömnek csak a hit teremthet állandóságot. Hogyan örüljenek azok, akik máról-holnapra élnek, akik úgy viszik az örömöt, mint miami mesebeli kék madarat, mit véletlenül fogtak az erdőn s mi, ki tudja, mikor surran ki a véletlen résen vagy a kezükből ? Ez évben talán ujjongó búcsuzások lesznek. A katona búcsúzik a fegyverétől, a honvéd fakeresztes, gyopáros tiroli szikláktól, a fogoly a hideg táboroktól, havas pusztáktól, a nemzet négy esztendő nyomasztó, rettenetes tanításától. De ezeknek a hazatérőknek, ennek a nemzetnek az öröme és a boldogsága attól függ, tud-e hinni a jövendőben, ennek a nemzetnek Istentől rendelt szent hivatásában ? Isten multak, és jövők felett lebegő akaratában ? A hazatérőket ne újra dolgozni, ne újra mosolyogni és szeretni tanítsuk meg előbb, hanem hinni, akkor tudnak majd dolgozni, mosolyogni ós szeretni. Mert így kell elválni a bánatoktól, így kell örülni: reménykedő, a jövendő homályában Istent megtaláló lélekkel. Muraközy Gyula. Szervezkedés. Az Egyházi Közlönyben, a magyar katholikus papság lapjában olvassuk a figyelemre méltó közleményt, hogy a székesfehérvári egyházmegye megcsinálta a maga első „egyesületi szervezetét." Katholikus köröket, ifjúsági, szociális, karitatív egyesületeket és az Összes közhasznú intézmények vezetését egy kézbe összpontosítot-