Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-25 / 8. szám

Hatvanadik évfolyam. 84k szám, Budapest, 1917. február 25. PROTESTÁNS AZhlSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts ístván dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk: Arany János. Ravasz Árpád. — Második czikk: Beformátns nyomda. Öry Lajos. — Tárcza : i . <! Vargha Gyula. Templomi éneklésünk és az új énekeskönyv. Szinok Zoltán. — Belföld: Szemle, p. — Ami ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. 4K W ® ARANY JÁNOS # ^ SZÜLETÉSÉNEK 100-IK ÉVFORDULÓJÁN ^ (ü M A végtelen idő futásában az egyes századok kicsi- epika és dráma. A magyar regény is ebben az időben nyek ugyan, de az emberi szem perspektívájában nagyok, bontotta ki szárnyait. S ennek a nagy irodalmi megújmélységesek és megdöbbentők. Emberi sorsunk, de isteni hodásnak egyik legigazibb forrása eleinte is és fenntarvégzés folytán, hogy a határkövek mellett nem halad- tója később is: a magyar lélek mélységeinek átérzésc, hatunk el közömbösen. A mult idők emlékképeinél el- a magyar föld kincseinek meglátása s a magyar nép suhanó emberi gondolat megtermékenyül, eltelik érzel- . életének komoly tanulmányozása és megértése, mekkel, a szív hevesebben dobog vagy elszorul, a szem Emlékezésünk időhöz kötöttségében ebben a polelfátyolosodik az öröm vagy a fájdalom könyjétől, a gári évben irodalmunk két nagy egyénisége tűnik fel nyelv hangos szóra nyílik vagy egészen néma lesz. Mennyi különös melegségben és fényben előttünk, Arany és öröm s mennyi fájdalom fér bele az emlékezésnek egyet- Tompa. Tompa százéves születési évfordulója szeptember len perczébe! 28-án lesz. Arany emlékezetét most ünnepeljük. Ez így van még akkor is, mikor csak a magunk Arany egyike egész irodalmunk legrokonszenvesebb szűk világában tartunk szemlét multunk emlékei közt; költői egyéniségeinek. Élete egyszerű keretekben, úgyde mennyivel 'inkább így van akkor, mikor századok nevezett szenzácziós mozzanatok nélkül, rendes polgári egy-egy kimagaslóan hatalmas alkotásánál vagy nem- mederben folyt le. De ez az élet épen egyszerűségében zetek egy-egy halhatatlan lelke pályájánál állunk meg kedves, tisztaságában felemelő, zajtalanságában alkotó s s gondolatban keresgélő utunkban egy-egy határkőre munkásságának megnyilatkozásában szinte félelmességig bukkanunk. hatalmas és nemzedékekre áldásos. Azok közül való volt, Arany János születésének századik évfordulójához a kiket bízvást elnevezhetünk szenvedő embereknek. Isjutottunk. 1817. márczius 2-án adta őt nekünk az Isten, tentől nyert nagy tehetségein kívül egy értékében megnyílván különös kegyelemből és különös szeretetből. Szinte becsülhetetlen forrása volt az ő nagy munkásságának s szédületesen nagy az a gazdagság, a mellyel az isteni ez a forrás: az isteni elhivatás nagy elkötelezettségével gondviselés a magyar nemzetet a XIX. század első hu- járó felelősség állandó, soha nem szűnő, mindig égető szonöt esztendejében lánglelkű költőkben megáldotta, gondja. Ez pedig szenvedés. De az bizonyos, hogy ezt Vörösmarty, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Arany a világot mindig csak az ilyen értelemben szenvedő em-János, Tompa Mihály, Madách Imre és Petőfi Sándor e berek vitték előbbre a maguk munkásságával. Az ilyen huszonöt esztendő szülöttei. A szolgaság jármaiból kifelé emberek valóban másoknak világítanak, míg maguk elvergődő nemzet igazi apostolokra talált a XIX. század égnek. Ez a titkos, állandó, lappangó gond nyilvánult első felébén az irodalomban is. Soha nem is sejtett, ha- meg, először csak sejtelmekben, már az elemi iskolás talmas méretekben egyszerre lendült föl a magyar líra, fiúban, a debreczeni diákban, a kisújszállási preczeptor-