Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-16 / 50. szám
PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KALVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjr.y Károly, MuraUözy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből :-A fogadtatás, p. — Vezérczikk : Liberálisok vagyunk e mi „pestiek" ? Dr. Patay Pál. — Belföld: A református templom reformja. I. Fülep Lajos. — A Budapesti Ref. Ker. Ifjúsági Egyesület 25 éves jubileuma. — A mi ügyünk. — Irodalom : Válasz dr. Sebestyén Jenő megjegyzéseire. Gombos Ferencz. •— Egyház. — Iskola. — Egyesület. —Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Elet Könyvéből. A fogadtatás. Az övéi közé jőve, de az övéi nem fogadták be öt. Valakik pedig befogadák öt, hatalmat adott azoknak, hogy istenfiaivá legyenek, a?oknak, a kik az ö nevében hisznek. János ev. l.u —J 2 . Az Ige testté lett és lakozók niiközöttünk és láttuk az ő dicsőségét, a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Ez a János szerinti nagyszerű evangélium foglalata. l)e az evangélista írásának elején nemcsak ezt a felséges isteni tényt állapítja meg, hanem reámutat arra is, hogy a testté lett ige milyen fogadtatásban részesült itt a földön. Azért jött, hogy hozzon világosságot, életet a földön küzködő, verejtékező ember számára. Az övéihez jött, de az övéi nem fogadták be. Az övéihez jött, azokhoz, a kikhez joga volt jönnie, népéhez, nemzetéhez. Jött, mint a szent ígéretek beteljesülése, mint válasz égbetörő lelkek vágyó sóhajaira, de a szomorú valóság ez volt: nem fogadták be; nem volt fejét hova lehajtania. llát ma?! A nagy tény az, hogy eljött, hogy itt van. A világ világossága itt ragyog a sötétségben, de — a sötétség nem fogadja be. Nincs hely számára. Nincs hely a Jézus számára a tudósok íróasztalánál, könyveiben, az irodalomban, sajtóban, újságokban, műhelyekben, az egyéni, társadalmi, politikai életben. Hogy mi ennek a következménye? Úton-útfélen látjuk. Honnan van annyi ádáz tülekedés, annyi kín, gyötrelem, szenvedés ott künn; honnan annyi sötét pont ott benn az emberek életében, lelkében ? A válasz nem más, egyre csak ez: az övéihez jött, de az övéi be nem fogadák. De az evangélista nem is szól ezekről a gyászos, szomorú következményekről, elfordítja tekintetét ezektől és elénk tárja az érem másik, ragyogó oldalát: Valakik pedig befogadák őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek. Istenfiúság! Ebben van kifejezve az ember igazi móltósága, hivatása, minden kötelessége. Ha valaki arra hívná fel bennünket, hogy lehető röviden adjunk feleletet erre a kérdésre, hogy mi a keresztyénség, úgy, kezünkben Isten kijelentésével, nem mondhatnánk mást} mint azt, hogy a keresztyénség annyi, mint istenfiúság, a keresztyén öntudat annyi, mint a fiúság tudata, a keresztyén lélek a fiúság lelke és a leghatalmasabb indok arra, hogy az oda fel valókat keressük, az istenfiúság tudatának mély átérzése és értékelése. Nem a szolgaság, hanem a fiúság lelkét vettük; ez által kiáltjuk: Abba — Atyánk! Nem rabok, hanem szabadok, fiak, Jézus testvérei, örököstársai. Az istenfiúság tudata hatalom. Szólt a nagy Ígéret: Íme, adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenségnek minden erején. Igv történt. A „világ bolondjai" és „söpredéke", a kik testükben hordozták az Úr Jézus halálát, az ő sebhelyeit, hatalmasok voltak az istenfiúság öntudatában, mindenre volt erejük Abban, a kinek megváltása által fiákká lettek és általmentek a sötétségből a világosságba, szolgaságból szabadságba. Micsoda újjongó öröm, micsoda fény, még ott a legsötétebb helyeken, az elhagyottság, a testi rabszolgaság, nyomorgattatás idején is : Üldöztetünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk . . . Az istenfiúság tudata hatalom ma is. Én magamban semmi, hitvány cserépedény, de Krisztussal világot, bűnt meggyőző hatalmat hordozok keblemben, a meglátogatások, szenvedések napjaiban is. A nagy Szabadító jött, hogy megváltson, megszabadítson bennünket. Miért hordoznánk hát továbbra is a szomorú rabság bilincseit V ! Hiszen itt a szabadulás útja : valakik őt befogadják, — valakik hisznek. Milyen sok tárgyalás, halogatás, csalódás, míg a Adakozzunk a református sajtóalanpa!
