Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-02 / 48. szám

• A míg időnk van, mint hűséges szolgák forgolódjunk Urunk házában, hogy vigyázva és ébren találjon bennünket, ha hazajön. Bízva az ő kegyelmében, vágyakozva mondjuk: Amen, bizony jövel Uram Jézus. —I. ALAKÍTSUK MEG A REFORMÁTUS SAJTÓEGYESÜLETET ! A „Bethlen G-ábor irodalmi és nyomdai részvénytársaság" részvényeinek jegyzése terén néhány hét alatt elért nagyszerű eredmény fényesen beigazolta, mennyire átérzi református egyházunk minden hűséges tagja, hogy a sajtó terén meg kell szüntetnünk mostani zsellér-állapotunkat. Bibliánkat nem nyomathatják külföldön, zsoltárainkat nem adhatják ki más vallású czégek, nyomtatványaink egy részével sem mehetünk már sokáig a „Magyarországi baptisták könyvnyomdájába!" Nyomtatványaink alján nem éktelenkedhetnek örökké idegen hangzású czégjelzések ! Azzal azonban tisztában lehet mindegyikünk, hogy egy erőteljes alapokra helyezett és itt, az ország szívében működő nyomda fölállításával egymagával még nem merülhet ki a munkánk ! A sajtóval kapcsolatban a teendők óriási sokasága vár még református egyházunkra. Csak a legfontosabbakat említjük meg ezek közül. A budapesti nyomdának nagy arányúvá fejlesztése mellett arra is kell törekednünk, hogy a nagyobb kálvinista góczpontokbán is keletkezzenek református nyomdák. Már meglévő református lapjaink erkölcsi és anyagi támogatását is programmba kell vennünk, p] mellett indítanunk kell folyóiratot református intelligeneziánk, egy másik lapot református népünk számára. Egyengetnünk kell a református napilap megteremtésének az ügyét is, a melyhez roppant sok pénz, erőteljes írói gárda és óriási nagy olvasótábor szükséges. Sürgősen szerveznünk kell végre-valahára egy igazi Református Sajtóirodát, hogy a napilapokat az egyházunkban történő és előkészülőben lévő fontosabb eseményekről rendszeresen és alaposan tájékoztassuk. Meg kell szüntetnünk azt a képtelen állapotot, hogy a napilapokban a „mezőlaborczi ref. egyházkerületről", a „Baksay Sándor lelkiüdvéért mondandó gyászmiséröl", a „négyszáza los fönnállását ünneplő budapesti református egyházról ' és más hasonló bolondgombákról kelljen bosszankodva olvasnunk! Egyházunk ama becsületbeli kötelességének a letörlesztésére is meg kell tennünk ÍI szükséges előkészítő lépéseket, hogy Bibliánkat ne egyik ellenséges nép áldozatkészségéből, hanem saját anyagi erőnkből adhassuk híveink kezébe! Sürgősen meg kell nyílnia nemcsak itt Budapesten, hanem az ország főbb kálvinista központjaiban is a református könyvkereskedéseknek. Ezekkel kapcsolatban sorjában kell kiadnunk a tiszta református szellemtől áthatott tudományos, meg hiterösítő könyveket s a traktátusok ezreit és ezreit, Szerveznünk kell az egész országra kiterjedőleg a református iratterjesztést, sőt külföldre szakadt testvéreinkhez is el kell jutnia könyveinknek, folyóiratainknak, füzeteinknek. A teendők óriási sokasága vár tehát reánk a református sajtó megteremtése terén. Mindezek egyfelől már sokaságuknál fogva is aligha volnának beszoríthatók egy már meglévő és bizonyos meghatározott czéllal munkálkodó egyesületünk keretébe. A munkák sokaságával kapcsolatban ugyanis rendkívül nagyarányú agitácziót kell megindítanunk a szükséges anyagi erők előteremtése: a gyülekezeteinkben évről évre rendezendő sajtó-vasárnapok, a nagyobb gyülekezeteinkben a sajtóalap javára tartandó estélyek, hangversenyek és ünnepélyek előkészítése érdekében. Másfelől nem szabad azt sem szem elől tévesztenünk, hogy az erőteljes református sajtó megteremtése terén le kell omolnia minden kerületi versengésből, avagy theologiai irányzatból származó ellentétnek. Ezekért küzdhetnek a különböző irányzatokat képviselő testületek a maguk világában továbbra is: a református sajtó megteremtése terén azonban találkoznia kell minden egyházunkat igazán szerető magyar református férfiúnak és nőnek! Ezért alakítsuk meg haladéktalanul a Református Sajtóegyesületet! Kezdje az meg nyomban egyre nagyobb arányokban kibontakozó munkáját, a mely több ember egész idejét leköti. Állítsuk be a megfelelő munkaerőket mihamarább és siessünk mindannyian : férfiak és nők — ki tanácsával, ki munkájával, ki anyagi támogatásával — segítségükre! Az aratnivaló sok, nagyon sok: kérjük az aratás Urát, küldjön munkásokat. Higyjük, hogy mindnyájunkat aratokul hív: lássunk az aratáshoz ! Dr. Kováts István. A REFORMÁCZIÓ ÉS AZ ISKOLA. 11. És mi történik ;i reformáczió hatása alatt hazánkban? Kicsiny és nagyobb írások beszélnek arról, mekkora erővel folyik itt a nagykorúsítás munkája; ami itt történik, egymagában is bizonysága az eszme minden akadály felett diadalmaskodó erejének! A reformáczió kora nálunk a „Zápolya öldöklő százada". Még a képzelet sem tud beszámolni arról, mi az, mikor egész országrészek egyszerre temetőkké válnak. Maga a magyar állami rend és társadalom jut végső veszedelemre a szörnyű pusztulásban, ezernyi-ezer magyar nyög rabszíjakon Konstantinápoly partjain. Es a nemzet mégis-— bízva a jobb jövőben — iskoláka tépít. Az 1557-iki országgyűlés kijelenti: „Az iskolák állítását Isten dicsőségére s az ország felvirágzására szükségesnek tartjuk." Soha nemzedék annyira át nem érezte az igaz szónak mélységes értelmét: elvész a nép, mely tudomány nélkül való! E jelenség előtt megilletődve áll meg mindenki, a ki amaz idők emlékét szemléli, látván a hősies önfeláldozást, A mának embere a régi magyar papok buzgóságát emlegeti, a kik elszántságukkal az apostolok korára