Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-02 / 48. szám

PROTESTÁNS EGYHAZUsISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési es hirdetési dijak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, MiiraUözy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyen Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az utolsó advent. — l. — Vezérczikk: Alakítsuk meg a református sajtóegyesületet. Dr. Kováts István. — II. ezikk: A reformáczió és az iskola. II. I)r. Pruzsinszky Pál. — III. czikk : A összes németalföldi protestáns egyházak bizonyságtétele. — Belföld: Püspökünk Baranyában. — Válasz Balatoni István „Falusi Levelére". Dr. Tüdős István. — Á Filadelfia-diakonissza egylet közgyűlése. Referens. — A mi ügyünk. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. —;

Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az utolsó advent. Bizony, hamar eljövök. Ámen, bizonv jövel, Uram Jézus. Jelen. 22.2(

J

. A sekélyes raczionalista felfogás és a rajongó adventista, mormon írásmagyarázat között még mindig tisztán áll a keresztyén egyház apostoli hitvallása a mi Urunkról, a ki eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. A páthmöszi száműzött ugyanazzal vigasztalja magát és testvéreit, a mivel a Krisztus foglya: Pál. s a mivel Krisztus szolgája: Simon Péter: Eljön az Úr s a mit ígért, be fogja váltani. Az évről-évre beköszöntő advent eszünkbe kell hogy juttassa az utolsó adventet is, a melyre épen úgy készülnünk kell, mint a matematikai pontossággal bekövetkező, naptárban megjelölt ünnepre. Az apostoli korban készítették magukat a hívek, készült az egyház az utolsó adventre. „Maga a békességnek Istefie szenteljen meg titeket mindenestől, hogy a ti egész valótok mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig" ([. Thess. 5 : 23), mondja Pál apostol. Az egyházról is dicsőséges látomásuk volt, „Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván víznek feredőjével az ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgőzés vagy valami afféle, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen" (Ef. 5:25—27). Az utolsó adventre, bármilyen hosszú legyen is az, készülnünk kell, czélunk nem lehet más, mint az apostoli koré. Eszközeink ma sem mások, mint az övéké : az ige, a szentségek, az imádkozás. Hiányzik belőlünk, fájdalom, a kételkedéstől ment apostoli hit, az égő várakozás, a mi nélkül a czél távoli ködbe vész, az eszközök idejüket multaknak tűnnek fel. Pedig, ha valaha, most kellene egész hittel, öntudatos reménységgel ós nagy várakozással küzdenünk. Isten országa eljövetele nem a lassú evoluczió törvénye szerint történik. Vannak korszakok, mikor a fejlődés általunk felismert törvényszerű keretek között megy véghez, de vannak korszakok, mikor meglepetésszerű lendülettel megy előre Isten ügye. Az ő képviselőinek, a keresztyéneknek alkalmas eszközöknek kell lenniök Isten kezében. Hazánk és egyházunk külső életében óriási változások előtt állunk. A 48-as idők alkotásaihoz hasonló nagyjelentőségű intézkedésekhez készülünk. Kálvin a genfi városi választásoknál imádkozva gyakorolja polgári jogát és kötelességét; nem hagyják-e nálunk sokan számításon kívül az Istent a döntő fontosságú lépésnél ? Hazánk és egyházunk belső életében készülünk-e nagy változtatásokra a Krisztus szellemében? Polgártársaink, híveink élete, teste, lelke „feddhetetlenbe? Teste... A vérbaj nem szedi-e áldozatait a mi híveink közül is? A lelke ... A hitetlenség, káromkodás, anyagiasság nem tartja-e rabságában a mi magyar kálvinista népünket? Hát az egyházunk, a Krisztus menyasszonya? Nincs-e rajta „makula?" ürzi-e a tiszta apostoli tant. oszlopa-e az igazságnak, mintája, példaképe-e az államnak, más egyházaknak, testületeknek a szeretetben, méltányosságban, egymás terhe hordozásában ? Megtett-e tőle telhetőleg mindent, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon ! Beköszöntött az első advent, elkövetkezik a Megváltó születésének ünnepe, a mikor különös mértékben felragyog előttünk Isten nagy szeretete, kegyelmi ténye. Krisztus a szívünket óhajtja: Bizony eljövök hamar! Nyissuk meg előtte: Ámen, bizony jövel Uram Jézus! Emlékezzünk meg ugyanekkor az utolsó nagy adventről is, a mikor mint ítélő bíró visszajön az Úr. Nem remeg-e meg lelkünk ez ígéretre: Bizony hamar eljövök! Ne kérjünk-e halasztást egyéni életünk tökéletlensége, egyházunk foltjai miatt? A visszajövetel napját, óráját az Atya tudja egyedül. Szent tetszése magának tartotta fenn. Adakozzunk a református sajtóalapra!