Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-18 / 46. szám

életen keresztül eldugott helyen dolgozni, ha olyan kilátásai vannak, hogy fiai nem tanulhatnak, leányai a bizonytalanságnak vagy a szomorú bizonyosságnak néznek elébe. A papi árvákról már, Istennek hála, úgy-ahogy gondoskodtak a melegszívű emberek és gondoskodásuk mindig nagyobb arányúvá válik, de az élő s a nehéz viszonyok között vergődő papok gyermekeiről még nem történt kielégítő gondoskodás. Itt volna az ideje a 48 : XX. végrehajtásának, talán akkor ilyen természetű „szükségeink" fedezésére is jutna a most más czélt szolgáló vagyonúnkból. Nem értenek egyet a magyar kálvinisták abban, hogy melyik a veszedelmesebb ellenség, a klerikálizmus-e vagy a hitellenes szabadgondolkodó irány és az egyház- és vallásellenes agitácziót is folytató, zsidósvezetés alatt levő szocziáldemokrata szervezet. Nem értünk egyet abban, hogy ad hoc, melyik iránnyal szövetkezzünk. Azt már lassankint az egész vonalon belátjuk, hogy nekünk magunknak van egy külön' irányunk, a magyar nemzeti szempont és kálvinista keresztyénség összekapcsolásából előállott irányunk. Már észrevettük, hogy dolgoznunk kell erősen, hogy ne legyünk azok, a miknek a két szemben álló tábor szánt bennünket: segédcsapatok a nagy mérkőzésben. Az Irodalmi Társaság és az 0. R. L. E. gyűlése közelebb hozta a nagy jubileum alkalmából azokat, a kik egymásra vannak elsősorban utalva, a kiknek nem ad hoc fegyverbarátságra, de állandó együttmunkálkodásra van szükségük. A mikor a testvérek küzdenek a minden oldalról támadó ellenséggel, egymásnak vetve hátokat, mindkét kézzel harczolniok kell egyiknek az egyik, másiknak a másik arczvonalon, de bizonyosaknak kell lenniök, hogy hátba nem támadják egymást. Ez a bizonyosság, úgy hisszük, baköltözött a szívekbe ! Ha ez így van, akkor nem mult el a jubileum, akkor továbbra is: Jubilate! IRODALOM. Az „Ébresztő" reformácziói száma a nagy ünnephez méltó tartalommal jelent meg: elsősorban is még egyszer akkora oldalszámban, mint szokott; nivóját pedig garantálják azok a nevek, a kiket ez alkalommal megszólaltat. A bevezető czikkben Muraközy Gyula sürgeti az új keresztyénséget, a melyek a krisztusi igazságok személyes átélésében áll. Victor János: A reformáczió lényege és a protestantizmus jövője czímen a reformáczió lényegéről elterjedt téves nézeteket czáfolja s megállapítja, hogy a reformácziónak még tovább is folytatódni kell. Különösen ki kell emelni Eőry Lajos két czikkét. Az egyik az örök reformácziói bizonyítja megkapó filozófiai argumentumokkal, a másikban a reformácziónak a művészetekre tett hatását írja le az igazi esztéta hozzáértésével. Dr. Révész Imre a Reformáczió és a magyar reformáczió czímen a magyar reformáczió fogyatkozásaira mutat rá. A reformáczió pedagógiai hatása a magyar népre czímen dr. Kovács Lajos pedagógiai tanulmányát olvashatjuk. Takaró Géza írt még „Deformáczió — Reformáczió" és Csűrös István: „Isten magvetése" czímen reformácziói gondolatokról. Ezek mellett a komoly és eszméitető czikkek mellett természetesen nem maradt el a pompás szépirodalmi rész sem, melyben Pásztor József, Szilágyi Dezső, Lengyel Gyula novellákkal, Baja Mihály és Muraközy Gyula egy reformácziói költeménnyel szerepelnek. Az állandó rovatok közül a szellemes Riport, Ébresztő és Szemle rovat egészítette ki ezt a nagyszerű számot. A világ végét írja le János jelenéseinek a könyve, melyet a legújabb von Soden-féle kritikai szöveg alapján Szimonidesz Lajos magyarra fordított. A fordítás minden ízében modern. Nemcsak nyelv, hanem külső forma tekintetében is teljesen szakít minden sablonnal. A magyar szöveget fejezetekre és versekre való beosztás nélkül adja, úgy, hogy a szöveg mint egész hat. A Scholtz testvérek kiadásában Budapesten (IX., Ferencz-körút 19/21.) megjelent könyv ára 1"60 K. A „Debreczeni Lelkészi Tár" dr. Lencz Géza és di*. Varga Zsigmond szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg: I. Theologiai Értesítő. Dr. Pruzsinszky Pál: Az egyetemes egyháztörténelem a reformáczió után következő századokban (folytatás \ (JXXVII—CXXXIX. I. II. Beszédek és imák különféle istentiszteleti alkalmakra. Gönczy Béla: A Messiási ország. (Adventi.) — Kelemen Gyula: Isten országa. — Kis József: Készítsétek az Úrnak útját! (Adventi.) — Pap Kovács Ödön: Csendesség a földön. (Téli.) — Rédei Károly: Az Úr követe. — Rédei Károly: Az adventi üzenet békeüzenet mostani harczaink közepette. — Könyves Tóth Kálmán: Az idős ember. Előfizetési ára: Egész évre 14 K, félévre 7'50 K, negyedévre 4 K. EGYHÁZ, A csabdii lelkészi állásra való pályázat határideje f. é. deczember 2-ika ós nem 20-ika. Református tábori lelkészi konferenczia. Lapunk mult számából helyszűke miatt maradt ki a ref. tábori lelkészek konferencziájáról szóló tudósítás. Most adjuk tehát azt, néhány megjegyzéssel kapcsolatban. A konferenczia november 2-án délután 4 órakor kezdődött s miután aznap este 8 óráig nem lehetett befejezni, másnap, 3-án, d. u. 4 órakor folytatódott a konventi ülésteremben. Az általános ítélet a konferencziára vonatkozólag az, hogy az nem elégítette ki a hozzáfűzött várakozást. Hosszú ós oda nem tartozó előadások, illetve hozzászólások hangzottak el, a melyek elrabolták az időt az aktuális, a fontos és a gyakorlati - kérdésektől. Baj volt az is, hogy a tábori lelkészek nem tudták előre sem azt, hogy a konferenczia czélja egy zsinali törvénycikk anyagához való adatgyűjtés, sem azt, hogy milyen tárgyakról fognak az előadások elhangzani. így aztán természetesen a hozzászólók sem készülhettek elő semmire, még kevésbbé arra, hogy mondanivalójukat röviden és tömören adják elő, úgy hogy tulajdonképen csak egyetlen igazán gyakorlati értékű gyümölcse lett a konferencziának, t. i. az. hogy kimondták, miszerint egy arra választott bizottság (Csikesz Sándor, Hörömpő Dezső és Veress Jenő) csinálja meg a tábori lelkészek kiskátéját. Erre bizony nagy szüksége lett volna a bevonuláskor mindegyiknek s ha megkésve is, de még mindig nagy szolgálatot tehet. Csikesz Sándor alapos tanulmányra valló előadása a katonai gyülekezetek szervezetéről túlnagy volt egy konferenczia számára. Legjobb lett volna egyenesen a zsinati egyházalkotmányi bizottságnak kiadni. Egyébként a konferencziára szóló meghívó körlevélben