Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-04 / 5. szám

„Meghala a Zádor úr — árván maradtunk!" — ezt sóhajtotta nagy szomorúan egy könnyes szemű kórógyi magyar ott a vukovári temetőben. Bizony, árván maradtunk sokan. Árván maradt a szlavóniai református misszió, árván maradt a szlavóniai magyarság, árván maradt a vukovári református egyház, iskolák, szeretetház, de legárvábban az a kedves, szomorú magyar család, kinek ő volt mindene, kit ő tett magyarrá s most itt hagyta az idegen tengerben. „Meghala a Zádor úr — árván maradtunk" ! — igaza volt annak a szomorú kórógyi magyarnak. Nincs többé s nem is lesz soha olyan „ügy véd"-iink, mint Kelecsényi Zádor volt. * Hét napig volt beteg tüdőgyulladásban. Bámulatos akaraterejének utolsó fellobbanása is egy óriásnak vergődése volt. Halála előtt három nap és három éjjel önkívületi állapotában szinte félelmetes volt intézkedéseinek áradata. Utasításokát adott száz meg száz aktára vonatkozólag, folyamatban levő peres ügyekben óriási védőbeszédeket tartott s közben kiküldött az irodába, mert úgy érezte, hogy várakozik egy szegény magyar asszony s az alkalmazottak el találják küldeni szegényt . . . Január hó 15-én szép csendesen elnyugodott, 17-én temettük. Szép temetése volt. Ot pap búcsúztatta, ötezer ember kísérte. A gyászolók között ott láttuk Hideghéthy Imre minisztert, a megyének és városnak minden valamire való emberét. A református egyetemes egyházat dr. Benedek Zsolt konventi tanácsos képviselte, az egyházmegyét Arany Gusztáv főjegyző és dr. Parragh Antal tanácsbíró. * A vukovári községi temetőben levő családi sírboltban alussza Kelecsényi Zádor az igazak álmát, A főbejárat harangtornyában ott függ egy kis csengő, melyet meghúznak mindig, mikor új lakó jön a „boldog város"-ba. Ezt a kis harangot Kelecsényi Zádor adta ingyen a városnak. És azt a kis harangot a Kelecsényi Zádor temetésén nem húzták meg. Ágoston Sándor. A MI ÜGYÜNK. Szövetségünk II. téli konferencziája. II. Második nap : január íj. Második napi konferencziánkat január 17-én, szerdán tartottuk Petri Elek, majd Németh István püspök elnökletével. A konferenczia elején Nagy István kisújszállási lelkész mondott imát. Miért nincsenek igazi kálvinistáink ? Első témánk az volt: „Miért nincsenek igazi kálvinistáink?" Konferencziáink legnépszerűbb előadója, dr. Ravasz László, a kolozsvári theologia tanára vállalkozott ennek a nagy kérdésnek a bonczolgatására. Ez alkalommal is oly feledhetetlen előadásban gyönyörködhettünk, mint tavaly télen, vagy nyáron Losonczon. A hallgatóság nem is volt érte hálátlan. Előadását azzal kezdte, hogy igenis vannak igazi kálvinistáink is. A kérdés éle nyilvánvalóan a világiak ellen irányul. Természetes, hogy nem a jelenlévő, hanem a távollévő világiakról van szó. A kálvinisták közt több típus észlelhető. Először is a kálvinizmust sokan ugy fogják föl, mint mentességet minden vallásos kötelezettségtől, mint szabad gondolkozást. Ha ez a kálvinizmus, akkor egyáltalán nincs szükség kálvinizmusra: ezt kálvinizmus nélkül még jobban meg lehet tenni. Másodszor: sokan azt vallják, hogy a kálvinizmus eszköz más, sokkal nagyobb czélok szolgálatában. Különösen nemzetiségi vidékeken hangoztatják, hogy kálvinizmus = magyarság. Ujabban nemzeti jelszavak és színek alatt erős katholikus és restaurácziót hirdető áramlatok támadnak, a melyek fenyegetik ezt az egyenletet, hogy kálvinizmus — magyarság. A kálvinizmus kevesebb is, több is, mint magyarság. A kálvinizmust nem lehet kitenni a politika játékainak. A harmadik típus szerint a kálvinizmus szelídebb kiadású katholiczizmus. A katholiczizmus sokak szerint legjobb konzerváló erő a forradalmi jellegű törekvésekkel szemben. Ilyen konzerváló erő ezek szerint a kálvinizmus is, bár kisebb mértékben: afajta szegény rokonok vagyunk. Ez a típus azonos az elsővel, a hol a kálvinizmus ürügy a semmittevésre: ez is csak ürügy a reakczióra. Itt sincs szükség a kálvinizmusra: reakcziót jobban lehet csinálni katholiczizmussal, mint kálvinizmussal és jobb, ha az ilyenek levonják a konzekvencziát és oda állnak, a hol ezt a legjobban megcsinálhatják. A negyedik típus a hagyományos, a díszmagyar kálvinizmus. Történelmi nevük zengéséhez hozzá tartozik a kálvinista mellékzönge. Az ilyen, mikor templomba megy, nem tudja miért, de nagyon jól érzi ott magát. Az ősök szelleme áldólag asszisztál ott. Egész biztos, hogy nem lehetne olyan árat fizetni a földétől már rég elbúcsúzott úrnak, a miért búcsút venne a hitétől, de nem tudja, hogy miért kálvinista? Az ötödik talán a legszomorúbb: azért kálvinista, mert az egyház kenyeret ad neki. Nem becsmérli az egyházat idegenek előtt, de maguk közt annál inkább kiönti lelke igaz valóját. A templomba is elvezeti az ifjúságot, a mikor rá kerül a sor, ha mindjárt újságot olvas is ott. Ezek a típusok rendszerint össze vannak keverve. Ma már sok egyébért kálvinisták az emberek, mint magáért a kálvinizmusért. Itt mindenütt csak eszköz a kálvinizmus. A legtöbb ember nem tudja igaz okát adni annak, hogy miért kálvinista? Lorántfí'y Zsuzsánna és Bethlen Kata megtudta mondani, miért kálvinista? Mi volt ezeknek a kálvinizmus ? Út az élő Istenhez, forma, a mely bírja az Isten minden javait minden gyermeke számára.