Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-11 / 45. szám

felelő anyagi eszközöket. Mert sokan, tisztelet a kivételeknek, azt hiszik, hogy ha. annyit adnak az egyháznak, a mennyit egy színházi jegyért, vagy manapság egy jó ebédért adnak, ezzel eleget tettek kötelezettségüknek. Szakítanunk kell ezzel a felfogással. Azért van ez, mert hitünk erőtlen, eltávolodtunk a forrástól, közöny, lanyhaság, hitetlenség vett rajtunk erőt, — áldozatkészséggel, önzetlenséggel kell kivennie mindenkinek a részét az új reformáczió munkájában, a mely elsősorban visszatérés a nemes, tiszta, egyszerű evangéliumi élethez ..." Valóban megszívlelendő és egy hosszú, áldásos élet tapasztalata és példája által is megpecsételt szavak; ébresztő hangok odaadó, áldozatos munkára. Bárcsak úgy lenne, hogy most az ünnep után kezdődnék az igazi ünneplés református egyházunk körében, tagjainak erőre ébredő hitében, lángoló, munkás buzgalmában és ezek elmaradatlan megnyilvánulásaiban ! De mégis bízunk a jövőben, bízunk az evangélium erejében. Hisszük, hogy itt és ott künn a gyülekezetekben is nem maradt hatás nélkül Isten csodálatos dolgainak, a nagy idők és férfiak emlékének felidézése. Hisszük, hogy most az ünnep után az egész vonalon megindul ezekhez a nagy időkhöz méltó mozgalom és felvonulás a szebb és dicsőbb jövő felé! _____ PGRÓF TISZA ISTVÁN ELNÖKI MEGNYITÓJA A PROT. IRODALMI TÁRSASÁG DÍSZGYŰLÉSÉN.* Tisztelt díszgyűlés! Azon számtalan jelenség közt, a mely arra mutat, hogy az emberiség fejlődésének, haladásának sorsát véges emberi elmétől és véges emberi akarattól független magasabb hatalmasságok intézik, egyik legmegkapóbb az, hogy az emberiség sorsára mélyreható befolyást gyakorló eseményeket rendszerint megelőzi olyan előkészítő jelenségek egész sorozata, a melyek szükséges előföltételei annak, hogy maga a világrendítő esemény, a melyik — hogy úgy fejezzem ki magam — az evoluczió adott pillanatában a lényeget alkotja, teljes mértékben éreztethesse magát. Ezt látjuk a reformáczió bekövetkeztekor is: az előkészítő nagy eseményeknek egész sorozatára volt szükség, hogy a reformátorok műve teljes mértékben érvényesüljön az emberiség haladásának, az emberiség boldogulásának útján. Abban a száz esztendőben, a mely a reformácziót megelőzte, bekövetkezik a lőpor fölfedezése. Majdnem paradoxnak látszik, hogy kapcsolatba hozom a hadviselés eme korszakalkotó újítását a reformáczióval, pedig a lőpor fölfedezésével, az emberiség nagy materiális mérkőzéseinél való érvényesülésével függ össze az erőviszonyoknak olyan eltolódása, a mely mellőzhetetlen előföltétele volt a reformátorok érvényesülésének. A középkori világrend materiális alapföltételeit a hadviselés* Gyorsírta : dr. K. I. nek ez a megváltozása is megingatta, a mely a lőpör alkalmazásával függ össze. A demokrata tömegek egyfelől és az állami czentrális hatalom másfelől katonailag és ezáltal politikailag is úgy tudott keresztültörni a középkori rend pánczélfegyverzetén, hogy a lőport tudta azokkal szembe szögezni. Itt van Amerika fölfedezése. Az a megrázkódtatás, a mit az új világrész fölismerése az emberiség gazdasági és kulturális életviszonyainak adott, a középkor lelkivilágában is éreztette hatását: arra is hatott az óczeánontúli földrészek fölismerése és annak a ténynek a kétségtelen beigazolása, hogy gömbön élünk, mely „eppur si muove". Itt van az emberiség kulturális életének az az átalakulása, a mit egyszóval renaissance-nak nevezünk : a klasszicizmus diadalmas áttörése a skolaszticzizmus kínai falán, az újra megtalálása annak a régi világnézetnek, a mit a humanizmus gyűjtőnevével fejezünk ki. Es 'itt van végül a nyomda fölfedezése, a mely lehetővé tette a szellemi élet demokratizálódását, a művelődés általánosítását, a mely nélkül reformáczió el sem képzelhető. Ezek a világesemények mindmegannyi előföltételei voltak a reformáczió sikeres érvényesülésének. Ezek mindannyiának be kellett következnie és csak azon az alapon, a melyet ezek együttvéve nyújtottak, indulhatott meg, Luther, Zwingli, Melanchton és Kálvin munkája nyomán, a reformáczió a maga diadalmas útján. A reformáczió első közvetlen megnyilatkozása reakczió volt. A reformátorok föllépése visszahatás a középkori egyház legkiáltóbb visszaélései ellen. De ez csak első, primer megnyilatkozása volt. Mélyebb természeti és mélyebb világtörténelmi rendeltetésében a reformáczió föllázadás a hagyomány, az emberi tekintély ellen, fölszabadítása az emberi léleknek azok alól a bilincsek alól, a melyeket emberek raktak az emberi kultúrára, művelődésre. Az emanczipácziónak ez a munkája — a minthogy nem lehet másként — abban különbözik az ókori elmék emanczipatórius működésétől, hogy nem állt meg az emberiség kimagasló egyéniségeinél, nem állt meg a szellemileg kiválók csekély töredékénél, hanem magához akarta ragadni és föl akarta emelni az egész emberiséget. A reformáczió az egyetemes papság elvén épült föl és mert ez volt egész létének alapelve, nem lehetett egyéb, mint demokratikus és nemzeti. A Bibliát minden egyes embernek kezébe akarta adni, képessé kellett tehát tennie minden egyes embert a Biblia olvasására és megértésére. Ma, a XX. század eszmekörében élve, el sem tudjuk egyhamar képzelni, hogy micsoda forradalmi megváltozása volt ez az egész világrendnek. Vissza kell nyúlni régi krónikásokhoz, hogy lássuk, micsoda forradalmi gondolat volt, hogy gondolkozó lénynek tekintsünk minden embertársunkat, hogy minden embertársunkban a keresztyén társadalomnak öntudatos tagját lássuk, a kit egyenjogú polgárrá teszünk a leghatalmasabbal, mert