Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-04 / 5. szám

ban titáni küzdelmet, melyet az orvosi tudomány folytatott a háborút kísérő rémek, legnagyobb ellenségeink: a ragályos betegségek ellen. Szinte megtanulta magyar népünk e szót: higiénia. Tudja, hogy a ragályos betegségek fertőzés útján, csirák által keletkeznek a beteggel való érintkezés folytán. Tudja, hogy a ragály nem magától jő. Tudja, hogy száját, kezét tisztán kell tartania, hogy óvakodhassék a ragály ellen. Tudja, hogy a beteggel való közvetlen érintkezés veszélyt rejt magában. S nem a legveszélyesebb dolog-e ugyanabból a pohárból inni, hiszen a legtöbb ragály a szájon át jut a szervezetbe ? Ezt tudva, megérti és örömmel fogadja a magyar kálvinista nép e reformot. 3. Mi volna a legczélszerűbb megoldási mód? Többféle megoldási mód van már eddig is a külföldön.* A losonczi konferenczián elmondottam szerény véleményemet. Bár más megoldást is örömmel fogadnék, itt is elmondom. A konfirmáczió alkalmával minden konfirmált kapjon egy-egy kicsiny kelyhet. Ezzel a saját kelyhecskéjével járul minden hivő az Urasztalához, a hol a lelkész erre a czélra alkalmas edényből néhány cseppet önt a kelyhecskébe, melyet az úrvaesorázó ott, a lelkész előtt megiszik. Azután helyére megy, majd hazaviszi magával kelyhecskéjét. Otthon elhelyezné látható helyen, hol mindennap szeme előtt lévén a bűnbánat és bűnbocsánat szimbóluma, a kísértéseknek is jobban ellene tud állani, mert szüntelen ott van a figyelmeztető jel, a pohár, mely inti, hogy bűnözés által Krisztussal való lelki egyesülését föl ne bontsa! Szent ereklye lenne az minden hívőnek. Hogy pedig versengés ne támadhasson, a poharak ezüstből vagy aranyból, egyszerűbb vagy díszesebb készítése folytán: szigorúan az az elv lenne keresztülviendő, hogy minden kelyhecske egy és ugyanazon anyagból, egy és ugyanazon mintára készítendő. így hódolnánk az Isten előtt való egyenlőségnek. Ezekben voltam bátor az úrvacsorai kehely kérdésére vonatkozó megbeszélést bevezetni. Röviden kellett tárgyalnom e kérdést, hogy a szakértői vélemények elmondására és a megbeszélésre is idő jusson. Most pedig fölkérjük az orvosi tudomány két kiváló képviselőjét, kik szívesek voltak megjelenésükkel konferencziánkat megtisztelni: báró Korányi Sándor és dr. Né-Jcám Lajos őméltóságaikat, hogy idevonatkozó szakvéleményüket velünk közölni szíveskedjenek. * A legáltalánosabb az, hogy a gyülekezet annyi egyforma kelyhecskét szerez be, a hányan úrvacsorázni szoktak. Ezeket a kelyhecskéket nagyobb csoportokban tálczákra rakják és előre megtöltik borral. Úrvacsoraosztásnál minden úrvaesorázó számára levesznek egy-egy kelyhecskét a tálczáról, azt azután üresen visz" szateszik egy másik tálezára. Ez a mód rendkívül gyorssá teszi az úrvacsoraosztást, a mi különösen nagy gyülekezeteknél fontos. Távíratmegváltásí lapok ^T'&Vl sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám), jl jt jZ j* j* KRÓNIKA. Szomorú menet. A inult év végéig hozzávetőleges számítás szerint körülbelül négymillió ember esett el az összes hareztereken. Egy svájezi lelkész kiszámította, hogy milyen menetet alkotnának a háborúnak ezek az áldozatai. Egy óra alatt 20,000 ember vonulhatna el ablakunk alatt négyes zárt sorokban, öt óra alatt 100, 10 óra alatt 200,000; a négymillió elvonulásának ideje 200 óra; napokban ez nyolez és egy fél nap és a menet hossza 1000 km. lenne; olyan hosszú, mint a Rajna folyása a forrásától a tengerbe ömléséig. Ebbe a szomorú menetbe nincsenek beleszámítva a háború rokkantjai, betegei, foglyai, árvái, özvegyei, jajgató Rachelei, gyászolói. Szédítő és a föld poráig leverő látomások! Vájjon látják-e igazán azok, a kik még most is olyan vad üvöltéssel fogadják azoknak a szózatát, a kik mindezeket megelégelve, a béke olajágát emelik a magasba; látják-e azok, a kiknek ott túl és innen az Oczeánon a háború csak nyereséget és élvet adó konjunktúra?! — Minékünk csak egy sóhajunk van: Meddig Uram — meddig?! és egy imádságunk: add, hogy már vége és a szomorú menet hosszabb ne legyen! BELFÖLD. Szilassy Aladár ünneplése. Már lapunk mult számában megemlékeztünk arról, hogy Szilassy Aladár v. b. t. t. január 31-én töltötte be 70-ik életévét. Ebből az alkalomból sokan keresték fel meleg jókívánataikkal egyházi közéletünk oszlopos férfiát. Az egyházkerület és a kebelében lévő intézmények képviselői d. u. 4 órakor jelentek meg az ünnepelt Perczel Mór-utczai lakásában Petri Elek püspök és Darányi Ignácz főgondnok vezetése mellett. Ott voltak az egyházkerület főjegyzői: Takács József és Benedek Sándor ; az esperesek közül: Tóth Sándor, Nagy Imre, Kálmán Gyula, Nagy Ferencz, Kátai Endre, Lévay Lajos, a budapesti egyház képviseletében: dr. Kovácsy Sándor főgondnok és dr. Kósa Zsigmond gondnok; Bernát István a Kálvin-Szövetség elnöke, az összes theol. tanárok, Darányi Gyula dr. a Baár-Madas-intézet igazgató-tanácsának elnöke és Ravasz Árpád főgimn. igazgató. A megjelenteket neje, leánya, herczeg Szulkovszky Viktorné és unokája körében fogadta az ünnepelt, a kihez főgondnokunk a következő üdvözlő beszédet mondta: Kegyelmes Uram ! Igen Tisztelt Barátunk ! Ismerjük a Te szerénységedet. Tudjuk, hogy születésed hetvenéves évfordulóját csak szoros családi körben óhajtod ünnepelni. De van Neked egy tágabb Családod is az Egyházkerületben, Egyházközségeink százaiban és hitsorsosaink ezreiben, a kik e napon nem maradhatnak hallgatagon.