Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-28 / 43. szám

gyűlölködések. Nem szabad olyan elfogultan ítélni erről a kérdésről, a mint Masznyik Endre, még ha nem híve is az ember az uniónak. 0 azt állítja, „hogy Reczésék hangja szerény, az ellenpárté, illetőleg iratáé durva, hogy ne mondjam szemtelen". Pártatlanul kell gyakorol­nunk a forrás kritikát ós külön kell választanunk az elvi részt a személyes természetű kérdésektől. Az unió­nak lelkes hívei voltak a heidelbergi Pareus iskolájából kikerült theologusok: Samarjay, Gönczy, Alvinczy iro­dalmi uton, Alvinczy még gyakorlatilag is szolgálta az uniót a kassai nagy egyházban. Nem vezetett nagyobb ered­ményre az unió terén a lutheránus patrónának, Czobor Erzsébetnek és a kálvinista matriárkának. Várday Katá­nak a terve sem, a mely szerint remélték, hogy gyer­mekeik Thurzó Imre és Bedegi Nyáry Krisztina házas­ságával esetleg a két egyházat közelebb hozhatják egy­máshoz. Az esketést az unió híve, Alvinczy Péter végezte. Bethlen is szívesen látta volna az uniót, Pareus megküldte neki Irenicumját, a mely az unió apológiája. Azt írja a fejedelem a heidelbergi tudósnak: „A vele együtt (t. i. a levéllel) küldött Irenicumoí éjjel-nappal kezembe forgatván, a kegyelmed tudományát és mélysé­ges ítéletit nem lehet nem kedvellenem és szeretnem benne." 1619-ben, mikor diadalmasan bevonul Bethlen Pozsonyba, istentiszteletet tartat. Meghallgatja a kálvi­nista Kanizsay Pálffy János prédikáczióját is, de úrva­csorát nem vesz kenyérrel. Kanizsay csak karácsony második napján prédikált, az első napon az „ostyás Alvinczy" osztott úrvacsorát. A míg Alvinczy gyakorlatban valósította meg az uniót — bár szűk körben aránylag —7 Samarjay János Magyar Harmóniájában irodalmi téren próbált híveket szerezni Pareus eszméinek, illetőleg az uniónak; testvéri egyesülésre hívta fel a magyarországi protestánsokat. Az eredmény az ellenkező lett. Sokáig neiu került elő az unió kérdése, elfoglalta a magyar protestánsokat az élet-halál-küzdelem. Német­országban a reformáczió kétszázéves jubileuma alkalmá­ból az uniótörekvések felé fordul a ügyelem. Nálunk Bél Mátyás érdeklődéssel kísérte és Krman Dánielhez küldött két latin nyelvű levelében tett említést róla. (Stromp. Egyh. tört. adattár IY: 175—176.) A türelmi rendelet kiadása után Baján, majd Beleznay Miklós házánál Pilisen tartottak a magyar pro­testánsok egy közös értekezletet, a melyen az unió érde­kében egy vegyes zsinat tartását határozták el. Tíz év múlva gyűltek csak össze zsinatra az evangélikusok Pesten, a reformátusok Budán. A zsinat előtt számos latin és magyar nyelvű röpirat fejtegette az unió áldá­sos voltát s megvalósításának módjait. Óriási felfogásbeli eltérést látunk a XVIII. sz. régi theologusok és a régeb­biek között. Az eltérésről öntudatosan számolnak be a röpiratok. Az egyik pl. így nyilatkozik: „A mai protes­tánsok mindkét részről megvallják, hogy a XYI. és XVII. században élt tudósok olyanokat mondottak és írtak, melyeket ma azoknak munkájukból örömmel kitörölnénk, ha lehetne. Hibáztak e részben sok ref. doktorok, de hibáztak az evangélikusok is. Ma már mindkét részen sokkal szelídebben és nyájasabban írnak". Daczára, hogy látták a német uniókísérletek siker­telenségé^ idehaza lehetségesnek ós szükségesnek tar­tották a protestántizmus fennmaradása és súlyának növe­lése szempontjából. A hierarkia ós a kuriarkia küzdelme hiúsította meg főként az uniót. A ref. papi párt az unióban nem látott mást, mint eszközt a világiak hatalmának növe­lésére. Hivatkoztak a papok Tormásy Jánossal az élükön a lengyelországi prot. unióra, a hol porosz uralom alatt a világiak hatalmaskodása következtében a reformátusok lassan lutheránusokká lettek. (Dunamell. Egyh. ker. Almanach 171. 1.) A ref. és ev. urak egységes egyház­igazgatást akartak és épen a lengyel kódex alapján. Az unió meghiúsult, még a budai kánonok sem emel­kedtek törvényerőre a ref. egyházban. A reformáczió 800 éves évfordulóján a r. katho- . likusokkal való unió eszméje is felmerült. Guzmics hívogatta főképen a protestánsokat, a trienti zsinat vég­zéseinek elfogadása esetén a külsőségekben némi enged­ményt is hajlandó volt egyháza nevében kilátásba he­lyezni. A protestánsok közül többen túlságosan komolyan vették a hívogatást és a raczionalista felfogás alapján lehetetlen uniós tervekkel állottak elő. A vámosi ref. lelkész, Pap István, azt hitte ifjúi hevében, hogy az unió ideája realizálható Kant elvei alapján. Még Kölcsey is segített Guzmicséknak érzelgős romantikájával. A makói „kálvinista" pap meg lényeges különbséget se lát a két fél tanítása között. A kath. fél álláspontja ez volt: a protestánsok úgyse tartják köte­lezőnek ós igaznak hitvallásokat, leinondhatanak róla, a katholikusoknál másképen van, az ő vallásuk isteni. Pap Istvánt nem annyira raczionalista, mint roma­nizáló iránya miatt intették meg a dunántúli ref. egyh. ker. ülésen. Jellemző, hogy egy kath. öreg nemes magán­levélben fordult Pap Istvánhoz, a melyben megígérte neki, hogy imádkozik veszélybenforgó lelkéért, nyilt levelében pedig Veszprémbe vagy Pannonhalmára utasí­totta a tiszteletes és tudós prédikátort, a hol fel tudják világosítani a hit dolgairól. Őszintén írta ezt Cseh László, a tolnamegyei alispán, sodalis marianus volt az öreg úr. A legnagyobb jelentőségű unió-mozgalom 1841-ben indult meg a pesti ref. főiskola tervével kapcsolatban. Zay Károly egyetemes ev. felügyelő szólította fel a pro­testánsokat az unióra. Szívvel-lélekkel magáévá tette az ügyet Kossuth Lajos a Pesti Hírlapban. A szláv nem­zetiségi kérdés méregfogát vélték kihúzni az unióval. A gyakorlatias irányú lelkes Fáy András dolgozott az unióért legtöbbet. Török és Székács Kossuth felszólítá­sára az unió eszméjének propagálására indítják meg a Prot. Egyh. és Isk. Lapot. A ref. főisk. választmány

Next

/
Oldalképek
Tartalom