Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-30 / 39. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIÉSISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-titcza 28, a hová á kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muráközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk: Darányi Ignácz főgondnok gyűlést megnyitó beszéde. — Második czikk : A reformáczió 400 éves jubileuma. Hctessy Viktor. — Belföld: A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. R. — A lelkészválasztási törvény revíziója. Fö'venyessy Pál. — Egyházkerületi értekezlet. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Pályázat. — Hirdetések. DARÁNYI IGNÁCZ FŐGONDNOK GYŰLÉST MEGNYITÓ BESZÉDE. Ebben az esztendőben a reformáczió négyszázévés évfordulóját ünnepeljük. A reformáczió köztudomás szerint az egyházi életben egy nagy megújhodást, a régi egyszerűséghez és tisztasághoz való visszatérést jelent. I)e barát és ellenfél egyaránt elismeri és kell hogy elismerje, hogy a reformáczió a világtörténetben is egy új nagy korszakot jelent, azt jelenti, hogy a sötétség századaira kitűzetett a haladás, a világosság fáklyája; azt jelenti, hogy a gondolat és lelkiismereti szabadság új életre kelt. De a világtörténetben a reformáczió egy új korszakot nyitott. Mi magyarok különösen büszkék lehetünk arra, hogy a reformáczió édes hazánk történetében is aranybetűkkel van beírva. Mert egy lapon van megírva a szabadságért és nemzeti létért való küzdelmünk a lelkiismereti szabadságért vívott harczunkkal. A mi egyházunk nagy alakjai csaknem mind egészen összeesnek nemzeti szabadsághőseinkkel, a kik, bár rég elhunytak, nemcsak a történetben, hanem a m: szíveinkben is tovább élnek nemzedékről nemzedékre, hogy az ő példájuk lelkesítsen és életük tanítson bnnniinket arra, hogy miképen kell a hazát és egyházat nemcsak szeretni, hanem szolgálni is. Emlékezzünk meg a mai napon a régiekről, emlékezzünk meg hálával a nagy reformátorokról, nem annyira őket, mint Istent dicsérve, a ki őket nekünk adta. És emlékezzünk meg vezéreinkről, a kik annyi megpróbáltatáson keresztül magasan hordozták lobogónkat és emlékezzünk meg hálatelt szívvel ós kegyelettel a mi eleinkről, a kik szenvedtek, tűrtek és küzdöttek, de lelkiismeretüket, hitüket, meggyőződésüket és vallásukat fel nem adták. Okulhat példájukon a mai generáczió, hogy miként kell hitéhez és vallásához ragaszkodni. A mi a történelemben szenvedés, keserűség, inség és nyomorúság volt, az legyen ez ünnepies napon elfelejtve, de a mi dicsőség volt, az örökké tündököljék mindnyájuk felett. De ne merengjünk csak a múlton, mint az az ifjú, a ki őseivel hivalkodik. de vagyonát folyton pazarolja, Mi a mi elődeii.ktől, reformáczió nagy alakjaitól nem anyagi javakban, de lélekben, szellemben és erkölcsben nagy hagyományokat örököltünk. Ezt a hagyományt megtartani, gyarapítani, fejleszteni mindnyájunknak egyenlő kötelessége. Ha pedig a jövőt tekintjük, akkor be kell vallanunk, nagy, mondhatnák óriási feladatok előtt áll egyházunk. Ez a világháború, mely ránk szakadt, nagyon sokat megváltoztatott. Nagyon sok változást látunk nemcsak a gazdasági és társadalmi téren, de nagyon sok változást látunk az erkölcsi, a vallási téren is, a lelkek birodalmában. Nemcsak gazdasági, nemcsak szocziális téren, hanem itt is nagy átmenetre lesz szükség, nagy és fáradságos munkára lesz szükség, hogy legalább a statusquo ante helyreállíttassék. Különösen súlyt kell fektetnünk az egyházi újjáépítésen, a romok eltávolításán kívül a szocziális munkára, Ez mindig nagyobb erővel nyomul előtérbe és mindig több joggal és több igénnyel lép fel. Ebben a munkában különösen gondoljunk a magyar nép nagy rétegeire. Ne másutt keressük mi az oszlopokat; legerősebb oszlop a mi jövőnkben a derék, munkás, takarékos, értelmes magyar nép, a mely egyházunk kebelében oly nagy többségben van. A magyar fajnak egyik eléggé meg nem becsülhető eleme ez. Azon kell iparkodnunk közvetve és közvetlenül. tanáccsal és közműködéssel, hogy ez a nép gazdagodjék, gyarapodjék, szaporodjék s a mellett megtartsa egyházias érzését. Ennek a népnek, mely a csatatereken is első sorban áll s mely elsősorban folytatja a gazdasági küzdelmet. Ennek a népnek a szívéhez kell férkőzni. A mi egyházunknak ez talán könnyebb, mert a mi egyházunknak igazán demokratikus szervezete és egyházi alkotmánya van. A mi egyházunkban megvan az egyetemes papság elve alapján a világi elemnek a Adakozzunk a református sajtóalapra!