Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-23 / 38. szám

gyon érdekes dolgokról tesz említést. Az egész czikken érzik a nagy idők és nagy események hatása. Már 1847-ben széltében-hosszában tárgyalják az emberek a demokratikus követelményeket, népképviseletet, független felelős minisztériumot, sőt a híres 1848: XX. t.-cz. is mint kívánság ott él sokak lelkében. Tompa vezérczikkében a prot. egyházalkotmányban is igazi képviseletet sürget és a képviselőknek küldőikkel szemben való számadását. Az állam legfőbb felügyeleti jogát készséggel elismeri, de másfelől tiltakozik, hogy az egyházzal úgy bánjanak, mint pusztán az állam czélját előmozdító intézettel. Érezte Tompa, hogy az a javaslat, a mely szerint a prot. papok „statuspénztárból fizettessenek", veszedelmet is hordozhat magában. „Komolyan megfontolandónak javasolja" azért. Hivatkozik a skót egyházi szakadásra és rokonszenvét a szabad egyház iránt kifejezésre juttatja. íme tiszttársaim! — írja Tompa — a status által fizetett egyházak lemondanak a. státusfizetésről, vájjon igyekezzünk-e megnyerni és kivi ni, hogy az álladalom által fizettessünk? A ki tizet, az a gazda s úr, ki-ki annak szolgája, a kitől tartatik és fizettetik. Felsorolja az államegyházat fenyegető veszélyeket s meglátja azt, a mit nálunk sokan nem akarnak meglátni még ma sem. „Teszem az esetet, hogy rendkívüli viszontagságok vagy halomraszaporodott adósságok a státusban pénzkrízist idéznek elő: nem lehet-e félni, hogy egy státuscsapás vagy csín (Staatsstreich) által a kisebb tekintélyű s hatalmú hitfelekezet végkép elveszítse az államtól járandott fizetését, mely esetben, ha ennek papjai már egyszer lemondtak egyházuk által teljesítendő fizetésükről, nehéz, szinte lehetetlen leend a papoknak ismét az egyházhoz fordulni fizetést követelőleg, melytől a hívek feloldva s ciszoktatva valának. Mindegyik egyház tartsa fenn önmagát, a státus pedig egyiket se ! Ez volt az elve Tompa Mihálynak. Szükségesnek tartja a fizetés emelését, de ennek a módját nem mutatta meg. A reformáczió áldásairól ír az 1847 október 10-iki számban s az áldást a hit és lelkiismereti szabadság kivívásában, az erkölcsiség tisztább elveinek terjedésében és a családi és polgári jólét gyarapodásában látja. Volt egy rovata a lapnak : a Szent lant, a melyet azért nyitott főleg Székács, hogy az annyira elhanyagolt vallásos költészetet új életre támassza. Harangszó cz. költeményét itt közölte Tompa. Beköszöntött a felejthetetlen 1848-as esztendő. A Prot. Egyházi és Isk. Lap komolyan készült a nagy feladatokra. Egyházunk előtt* óriási lehetőségek tárultak fel csak úgy, mint nemzetünk előtt. Nagy. és tágas kapu nyittatott — de az ellenség is sok volt. A szellemi fegyvereket fel kellett cserélni testiekkel. A Prot. Egyházi és Isk. Lap is búcsúzik: Harang és ágyú cz. vezérczikkében Székács hívja fel a magyar protestánsokat a létért való küzdelemre. Minden más érdek háttérbe szorult a haza érdéke mellett. Tompa mint tábori lelkész szolgálta egy ideig" hazáját, A világosi fegyverletétel után halotti csend borult a hazára. A virrasztók közül többen már hullaszagot éreztek. A vigasztalan, sivár korban az egész nemzetnek vígasztalója, eszméitető prófétája Tompa Mihály, a hamvai kálvinista papköltő. Az abszolutizmus korának történetét Tompa méltatása nélkül igazán megírni nem lehet. A madár fiaihoz, A gólya, A puszta, Levél egy elbujdosott barátom után. Nyárban, Az özvegy és fiai, Űj Simeon cz. költeményei ma már szinte alig elképzelhető hatással voltak a kortársakra. Igazi nagyságát, igazi érdemét ebben a korban vívta ki Tompa. Az 50-es években Ballagi Mór nagyarányú egyházi munkásságot akar megindítani. Tompa részvételét is kéri, de az elhárítja magától azzal az indokolással, hogy nem ért a tudományos theologiához; megelégszik azzal, ha egyszerű falusi hallgatóinak képes eleget tenni. Tőle nem, de róla találunk czikket az 1858-ban újra feléledt Prot. Egyházi ós Isk. Lapban. A mikor 1867-ben megjelentek „Legújabb költeményei", Dömötör János meleghangú méltatást írt Tompa költeményeiről. „Ha megholt lelkipásztorokról szívesen vesszük tudomásul, mit vesztettünk bennük — írja Dömötör —, miért ne hallanók örömmel egy élőről, hogy mit bírunk benne ?" 0 még az „értéket, nyereséget" vette számon, a mit bírt az élő Tompában a ref. egyház, egy év múlva, 1868-ban az agusztusi számában a Prot. Egyházi és Isk. Lapnak Ballagi Mór azt tudatta az olvasókkal, hogy a magyar ref. egyház mit vesztett azzal, hogy Tompa Mihály meghalt. Születésének századik évfordulóján kegyelettel és tisztelettel idézzük alakját, s ha nem halmozzuk is el túlzott magasztalássa], büszkén és jogosan valljuk magunkénak. Dr. Patay Pál. BELFÖLD. Értekezlet a református sajtó érdekében. Az a mozgalom, a mely Deák Imre majosházai lelkész fáradozásai után egyelőre Református Yízcsöpp-Társaság néven kezdődött, f. hó 19-én d. e. 10 órakor tartotta első, illetve elöértekezletét a Ráday-könyvtár nagytermében. Az előértekezletre szép számmal jöttek el lelkészek messzi vidékekről s örömmel láttuk ott kerületünk espereseit is, a kik közül Tóth Sándor, mint korelnök, vezette is a gyűlést nagy tapintattal, következetességgel, miután azt imával meg is nyitotta. A gyűlés előadója Deák Imre, jegyzője Sándor István kerekegyházai lelkész volt. Deák Imre bevezető előadásában felsorolta azokat a főbb érveket, a melyek egy ref. napilap megteremtését sürgetik s hangsúlyozta, hogy az erre szolgáló összeg előteremtését csakis társadalmi úton szabad megcsinálni. A bevezető előadás után a hozzászólások következtek. Keresztesi &Mww budapest-zuglói lelkész miheztartás végett közli, hogy az Athenaeum nyomdai részvénytársaság egy S oldalas 10.000 példányban megjelenő lapot ma körülbelül 35—40,000 lv-ért állít elő és expediál havonként.