Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-23 / 38. szám

Dr. Szabó Aladár két kérdést tesz fel. 1. Kik állanak a mozgalom mögött és 2- hogyan biztosítjuk azt a félmilliónál is nagyobb összeget, a mely az első év költségeire szükséges, mert fiaskót a vállalattal nem szabad vallani? A legnagyobb örömmel pártolja a gondolatot, ele biztos megalapozást kíván elvieket és anyagiakat illetőleg. Beák Imre az első kérdésre az ügy érdekében nem akart most megfelelni, a másodikat illetőleg pedig kijelentette, hogy agitáczió útján. Ez után a sokakat nem megnyugtató kijelentés után már meglehetősen sok tárgyú volt a vitatkozás. Nagy Ferencz esperes nem látja a mi helyzetünket megérettnek egy napilap terheinek elviselésére; óriási kérdésnek tartja a lap politikai irányának megállapítását- ós épen ezért inkább egy református nyomda és református ifjúsági és gyermeklap nagy arányban való kifejlesztését tartja szükségesnek olyanformán, mint a hogy dr. Szabó Aladár ís inkább egy szép képes családi hetilap alapítását, tartaná még egyelőre czélszerűnek. Dr. Sebestyén Jenő szerint napilapra lenne elsősorban szükségünk. Hogy kik állanak a lap mögött, nem fontos, ha tudjuk azt, hogy a kálvinizintisnak mint világnézetnek lesz az a propagálója. Mert ez esetben mindenki köréje csoportosulhat, a ki ezen a világnézeti alapon áll. Ez alapon a politika sem probléma, mivel ez a lap nem lesz sem Tisza-párti, sem 48-as, mert hiszen fölöttük áll és tőlük különbözni fog, miután sem a szabadelvű párt, sem a 48-as párt programmja nem a kálvinizmusöó/ született, bár vannak és lesznek rokonvonásaik is. 0 szükségesnek tartja a ref. sajtóegyesület megteremtését, liogy legyenek emberek, a kik kizárólag ezért dolgoznak. Ifj. Victor János nagy lelkesedés közt bejelenti, hogy egy nagy reményekkel induló ifjúsági lap „Az Erő" czímmel már a napokban meg is jelenik. Fiers Elek pedig arról tesz jelentést, hogy egy református szellemű szemle megindítása a Kálvin-Szövetség tagjai részéről is küszöbön van 200,000 K-ás részvénytársasági alapon. A munkálatok már folynak. Kátay Endre tolnai és Lévay Lajos vértesaljai esperesek szintén örömmel üdvözlik az egész mozgalmat s nagyjelentőségűnek tartják a reformátusság ez erőpróbáját a jubileumi esztendőben. Lévay Lajos vetette fel azt az indítványt is, hogy alakuljon az értekezlet rögtön társasággá „Református Sajtó-Egyesület" czímmel. Lukács y Imre ismertette a solti egyházmegyének a kerületi közgyűléskor benyújtott szép és felemelő indítványát, a mely részvénytársasági alapon kívánja a napilap megindítását biztosítani. Kívánja, hogy legyen sajtó-egyesület, a melynek legfőbb féladata a sajtó-alap megteremtése lenne. A hozzászólások elhangzása után Deák Imre ref. lelkészt mógegyszer a pro és kontra-érvekre, majd indítványozta, hogy az egyesület megalakulása azonnal történjék meg. A jelenlevők többsége azonban ugy döntött, hogy magát előértekezletnek tekinti csupán 'és az alakuló közgyűlés előkészítésére egy 7 tagú bizottságot küld ki, melynek tagjai; Deák Imre, dr. Kováts István, ifj. Yictor János, dr. Sebestyén Jenő, Puskás György és Nagy Vincze lettek. A további lépéseket ez a bizottság lesz hivatva megtenni. Mi a mi részünkről a legnagyobb reménységekkel várjuk a fejleményeket s lehetetlennek tartjuk, hogy a reformáczió jubiláris évében a reformáczió leghatalmasabb propaganda-eszköze, a sajtó és annak ügye, most, a XX-ik — helyesebben a sajtó, a napilapok — századában a magyar rejformátusság közönye s a papság gyengesége következtében megbukjék, vagy mint koraszülött, kerüljön annyi nagy eszme kétségbeejtően szomorú magyar temetőjébe. R. Lelkészegyesületi gyűlés Felső-Szabolcsban. A felsőszabolcsi ref. egyházmegye lelkészegyesülete szeptember 10-én népes gyűlést tartott Kisvárdán. Első helyen kegyelettel adózott néhai Keresztesi Sándor volt nyirmadai lelkész és tanácsbíró emlékének. A mély hatást keltett emlékbeszédet Molnár Miklós szabolcslókai lelkész tartotta. A kiterjedt családot két fia (kettő hareztéren van), három lánya és egy menye képviselte. Ezután Kovács Lajos kisvárdai lelkész értekezett a diakonisszaügy fontosságáról a belmissziói munkában, kapcsolatba hozva azt a reformáczió 400-ados évfordulójával. Igen helyesen mutatott rá, hogy a belmissziót a legmesszebbmenő szocziális tevékenységgel kell egyesíteni. A másik előadó ifj. Grörömbei Péter mándoki lelkész volt. A tőle megszokott lendülettel széles ismeret- és látókörrel fejtegette a protestantizmus problémáját szinte a reformáczió 400-ados jubileumával kapcsolatban. Rámutatott, hogy a protestantizmus a maga teljességében és erejében kultúra volt, ma pedig inkább kidtusz. S emiatt nincs meg benne az a hatalmas élettevékenység, a mely a múltban színt, jelleget és erőt kölcsönzött. Ennek okául azt tünteti fel, hogy iskoláink az egész vonalon nem azok az izzó kohók, a melyek hajdan a protestáns jellemeket kiformálták s a protestáns öntudatot és erőt megteremtették. Az előadást parázsvita követte. Talán inkább az önvád, mint az önérzet háborgatta a lelkeket, a midőn tiltakoztak életünk tespedése, pangása ellen. Majd a lelkészi özvegyek és árvák szomorú sorsával foglalkozott a gyűlés. Fájdalommal vettük tudomásul, hogy 11 millió korona vagyon mellett egy özvegynek csak 840 K, egy félárvának 108 K, egy teljes árvának 252 K segély jut, Kimondottuk az egyetemes konvent 295—1910 sz. határozatában foglalt felhívásit, hogy ezeket a segélyeket 1200 K. 200 K és 300 K összegre óhajtjuk felemelni s készek vagyunk e czélra fizetésünk továbbá 8 összesen tehát 7%-át évi tagsági díj gyanánt felajánlani. Az azonban az óhajtásunk, hogy az egyházak fenntartói járuléka is emeltessék fel 2%-ról, 5%-ra s hogy gondoskodjék a konvent úgy a gyámintézet 11 millió, mint az orsz. közalap 7 millió K vagyonának jobb jövedelmeztetéséről, mert bizony azzal ma olyanformán cse-