Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-23 / 38. szám

jól fognának. Talán lehetne a jubileum alkalmából megkísérlem, veretni, miből, nem tudom, de a miből most lehet, a katholikusok tudják. Van valami tízféle mondás, melyek nagyszerűen beváltak. Szívesen leírom a tapasztalat alapján. És ha a mi katonáink a mi ilyen, Istennel összekapcsoló kis „talizmán "-jainkat hordják magukkal, nem fog olyan nagy hatást kelteni az apácza szentképe, érme, azt felelheti: „köszönöm, testvér, nekünk is van". Régóta gondolkoztam ezen s, azt hiszem, a kinek volt dolga áttérítésekkel, igazat fog adni nekem : érem nélkül alig történik. És itt nem a katholikusok kárhoztatásakép hozom ezt fel, nem ; ismerik a tömeg érzését, melynek valami érzékelhető dolog emlékezetessé, élővé teszi az elhangzott beszédet és az emberi lélek különösen, ha nem erős, öntudatos, fejlett lelki életet élő, kapaszkodik abba, a mely közelhozza hozzá a megnyugvást, reményt, hitet. A nőknél meg épen sokat lehet hatni ilyen apróságokkal, melyeknek azonban jelentőséget adnak. S mivel „a nép" lelkéhez úgy kell férnünk (nép alatt csupán lelkileg gyengébb elemeket értek és nem társadalmilag használva a szót), a hogy lehet, ha lehet íigy, hogy a lényeg ne változzék s a lényeget érjük el vele, nem kellene elvetnünk az eszközt, a miért roszszul, vagy mások is használják. Orth Ambrusné. TÁRCZA. Tompa-jubileumra. H. Tompa feleségével együtt is olvasgatta a bibliát s — fájdalom — nem mindig talált vigasztalást és erőforrást benne. Van a bibliának formális, szellemi ós lelki hatása. A legutóbbi a legértékesebb, a legnehezebben és mégis könnyen, ingyen megszerezhető. Arra gondolok, a mit a régi prot. misztikus Wagel mondott : a biblia olvasásánál a belső világosság a legfőbb: von Innen muss herausquellen die Erkenntnisse. A formális hatás és bizonyos tekintetben a szellemi is kimutatható a kálvinista Adynál, ugyanígy Aranynál és Tompánál, a harmadik irányú hatásra Arany reagált leginkább, Tompa kevésbbé s így a bajok, gyötrelmek között a vigasztalásban, megnyugvásban Aranynak volt része leginkább, Tompának kevésbbé. Meghalt mind a két gyermeke, apai fájdalmát megsokszorozta túlérzékeny idegzete. Testi betegsége fokozódott; igazán szánalmas lelkiállapotba jutott. A legnagyobb tisztelettel kell tekintenünk küzdelmét, lelki harczát, a mely a kétségbeesés szélére szorítja. Nem zuhan az Örvénybe, nem töri össze magát, a hitetlenség, a tagadás kőszikláján. Mindvégig megmarad világnézetének e hármas oszlopa: Isten, lélek, halhatatlanság. Isten abszolút, felelősségre nem vonható akarata, hatalma előtt mélyen érzi semmiségét. (L. „Isten akaratja" cz. költeni.) A lélek létét kétségbe nem vonja („Haldokló mellett"), de magát az életet kínlódásnak tekinti; legsötétebb óráiban megátkozza, sőt el is akarja vetni. Régebben foglalkozott már azzal a gondolattal, hogy elmegy a Czakó útján ; testi, lelki gyötrelmei között cziankálit akar barátaitól, ismerőseitől fotografálás ürügye alatt szerezni. Arany, a kinek lelkét halálosan megsebzete Juliskájának halála, vigasztalgatja pap barátját. A halhatatlanság hite megdönthetetlen volt előtte: legnagyobb gyötrelmei, lelki tusái között is hitt benne. „A lélek él, találkozunk" ezzel búcsúzik Aránytól... Arany sem optimista szemmel nézte az életet, de a három említett kálvinista költő közül még neki van a legderiiltebb életfelfogása. A „Czakó útjára" ő sohase gondolt. Ady szembe nézett a halállal, a mely „fehér álarczot" viselt előtte, épen úgy mint szegény Tompa. Ezért mondottam, hogy a biblia hármas hatása közül a legutolsó Aranyon látszik meg leginkább. Sajátságos, hogy Arany és Tompa nem állottak Jézus Krisztus személyének befolyása alatt. Mintha az 0 személye, hit- és világnézetük épületének nem képezte volna'alapját. Isten, lélek, halhatatlanság — e deista háromság még nem az apostoli, nem a valódi kálvinista keresztyénség. Krisztus nélkül ezek viszonya megoldhatatlan. Ezért nem építők igazán egyházi beszédei sem. Nem dogmatizálást várunk a szószéken, hanem bizonyságtételt Krisztusról, mint megfeszítettről és evangéliumot Istenországáról. Ez hiányzik Tompa beszédeiből. Erre mutattak rá egyházi beszédeinek egykorú bírálói is: Szász Károly, majd Fabó András. Szász Károly nem találta meg beszédeiben a váltság központi gondolatát. 'Pompa neheztelt, de hasztalan hozta fel, hogy- így nem marad hátra más, minthogy egy misét mondjunk, — nem volt igaza. Krisztoczentrikusnak kell lenni az igazi ev. ker. egyházi beszédnek. Fabót rosszindulattal vádolta, mert az hibául rótta fel neki, hogy egyik temetési beszédjében Isten nevét meg sem említette. Költői szempontból elsőrendűek predikácziói; nem a vulgáris racionalizmusnak, hanem a költői, természetet magasztaló, humanizmusért lelkesülő tisztultabb raczionalizmusnak termékei. (Igen találó Ravasz L. megállapítása Tompa irányáról. L. Az igehirdetés elmélete.) Nők számára írott imakönyve: az Olajág,' a legelterjedtebb prot. imakönyvek egyike. Színes, költői nyelven megírt alkalomszerű imádságokat nyújt az Olaj ágban Tompa. Hiányzik belőlük az, a mit Szikszay keresztvén tanításaiban és imádságaiban olyan igen nagyra értéke-: lünk: a bibliai pietás, az egészséges misztikum. Szász Károly és Székács József imakönyveivel azonban bátran egy sorba helyezhetjük, ezzel pedig azt állítjuk, hogy abban a korban a legelsők közé tartozott. Az az ideális szellemi áramlat, a mely olyan gazdagéletét teremtett a 40-es években a magyar államban és társadalomiam, megérintette a magyar prot. egyházat is. Uj élet jele és záloga volt a Prot. Egyh. és Isk. Lap. Hasábjain találkozunk egypárszor Tompa Mihály dolgozatával is. A Prot. Egyházi és Isk. Lap 1847 június 11. számában EvangyéUumi szabadság cz. vezérczikkében na