Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-23 / 38. szám

PROTESTÁNS EGYHAZWSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. I.aptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén |enö dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM Vezérczikk: A püspöki jelentésből. — Második ezikk: A helyzetkép. Dr. Gesztely Nagy László. — Harmadik czikk : A kálvinizmus ridegsége és a nők. Orth Ambrusné. — Tárcza : Tompa-jubileumra. 11. Dr. Patay Pál. — Belföld: Értekezlet a református sajtó érdekében. R. — Lelkészegyesületi gyűlés Felső-Szabolcsban. Tudósító. — Külföld. — A mi ügyünk. — Egyház — Iskola. — Hirdetések. A PÜSPÖKI JELENTÉSBŐL. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldéi a nyárfa . . de a negyedik háborús nyár sárguló levelei már egyre sűrűbben peregnek a lábunk elé. Es míg nii idehaza a mindennapi élet gondjai alatt roskadozunk: a pokol minden szenvedései gyötrik, de hála Istennek, hiába gyötrik hős fiainkat. Képzeletünk ott révedez a távol északon, keleten, délen és nyugaton, a hol mindenütt nagy lendülettel hatolnak előre, vagy érczfalként állnak hőseink, a kiknek ezer nélkülözés, fajdalom és rémület között is érintetlenül kemény energiája magasra szökő lelkesedéssel küzd csaknem az egész világgal. A mi hős katonáink a felfokozott borzalom elé hős kitartást szegeznek, mi pedig itthon ennek a nagy nekiiramodásnak a lélektanát lessük; a háború ütőerét tapogatjuk ós ez az ütőér a maga eszeveszett vonaglásával azt sejteti, hogy a háború most ég azzal a mohó, heves lánggal, a melyben végre hamuvá kell összeomlania. Még egyszer felsistereg Európa felett a vér augusztusi planétája, negyedszer amaz elinduló virágos vonatok óta, negyedszer, de hisszük, hogy többször már nem. Az ősznek hűvösebb csillagzatai a békét akarják hozni. A béke napja dereng a véres ködök mögött, hogy végre meggyötört világrészünk arczába nézhessen. Két remény csap most össze: ellenségeink pusztító reménye és a mi megváltó reményünk . . .; ha valamikor, úgy most van itt az imádkozás ideje: Isten, áldd meg a magyart! Távoli piros lelkesedés szellőid hírnökei! Simogassátok meg a mi forró homlokunkat is és biztassatok minket, hogy a nyomorgattatások és megpróbáltatások között kétségbe ne essünk. A messziség dicsőségének hírével hozzátok azoknak a csodálatos embereknek kétség nélkül való gyönyörű bizodalmát és hitét mihozzánk is; integessetek biztató reménységgel félénk és hirdessétek, hogy most már sohasem szálltok el közülünk, csak akkor, ha a jó Isten a békesség fehér zászlaját tűzi ki az ég boltozatán, a mikor igazi ünnep lesz a világon. Sanyarú és kétségbeejtő szoronga itatásokon mentünk át, talán csak azért, hogy jóleső meglepetésekre ébredjünk. Az idei év az aratás sovány esztendejének ígérkezett és sok tekintetben az is. Szikkadt, kegyetlen kékséggel ragyogott ránk hónapokon át az ég, mintha valami felső akarat elzárta volna az ég csatornáit. Az aszály vörösre perzselte a gyepet s leforrázta azok lombkoszorúját. Mindenki éhínségre gondolt itthon s ellenségeink gúnyos hahotával kiáltottak felénk.: a nap már megsütötte kenyereteket a kalászokban, arassatok tehát keserűséget, őröljetek könnyet, dagasszatok magatoknak Ínséget s egyetek halált. De a mit az emberek rosszra gondoltak, azt az Isten jóra fordította. Az aratásnak ura nem feledkezett meg rólunk s ha nem is bőségesen, mindazáltal legégetőbb szükségeinket kielégítőleg gondoskodott a mindennapi kenyérről. Ö a mi szövetségesünk, a kiben minden külső és belső bajaink közepette hinnünk és bíznunk kell, mert a kik az Úrban bíznak, azok nem csalatkoznak. Ha ellenségeink jelképe a koponya, a keresztbe tett két karcsonttal, a mi jelképünk legyen az Isten gondviselő oltalmába vetett hitünk mellett a búzavirág kék színével ékesített kalászkoszorú. Megvolt az aratás. A föld egy felsőbb akaratnak engedve, Isten szolgájaként meghozta áldását, De mi még egy más aratást is várunk. Vágyva várjuk vegyes érzések között: lesz-e aratása annyi könnynek, hősök hulló vérének, vértanuk szent halálának V Lesz-e aratása reményünknek, nem lankadó lelkesedésünknek, küzdésre kész bátor bízásunknak V Mert nekünk vágyaink és szükségeink vannak és ezek nem elégülhetnek ki képzelgésekből, hanem csak lelki aratásból; abból az aratásból, a melyre czélozva Idvezítőnk azt mondta, hogy az aratni való gabona sok... kérjétek az aratás Urát, hogy küldje el az 0 munkásait. Ez az aratás is megérkezik, multunkon fog megteremni jövőnk, eltűnt idők pillanatnyi té-Adakozzunk a református sajtóalapra!