Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-28 / 4. szám

kis társaságnak hatása alatt indult meg szerény kezdeményezésként a magyar belmissziói munka. Szilassy Aladár mindjárt kezdetben egyik legbuzgóbb és a kezdet kicsinységétől, a nehézségektől vissza nem riadó munkása és hordozója lett ennek az új korszakot alkotó mozgalomnak. Akkor indult meg a magyar vasárnapi bibliai munka. Itt van most is előttem az a már elsárgult írás, a melyben Szabó Aladár, mint III. éves theologus és vele együtt még 30-an felhívást intéztek a többi theologiákhoz a munka érdekében és felélednek lelkemen azoknak a péntek esti bibliai előkészítő óráknak emlékei, a melyek a theol. akadémia akkori „nagytermében" oly nagy melegséggel folytak. „Ketten-hárman" összegyűltünk az Ige körül; Szilassy rendesen ott volt és ő maga is odament a kicsinyek közé az Elet beszédével. Az ő belmissziói munkája is, mint annyi sok más hű munkásé ott kezdődött azok között, a kiknek gondját a Mester oly nagy szeretettel vette fel és bízta a tanítványokra. A másik, ezzel szoros kapcsolatban lévő és vele egy időben induló munka az ifjúsági. Ennek is úttörő munkása volt Szilassy és az is ott kezdődött a régi theologián. Ött láttuk és hallottuk először 1883-ban a Szilassy kísérétében megjelenő lobogó lelkesedésű svájczi ifjúsági egyesületi titkárt, Fermaud Károlyt, a kivel Svájczban lakó fivére útján ismerkedett meg. 0 volt az első elnöke az 1892-ben megalakult budapesti ker. ifjúsági egyesületnek ; elnöke most is a Magyar Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Bizottságának és tagja a genfi világbizottságnak. Ebben a tisztében Szilassy Aladár hatalmas összekötő kapocs külföldi prot. testvéreinkkel. Tudjuk, hogy mennyi áldást és lelki enyhülést adó munka folyik világszerte a Katona-Otthonokban, fogolytáborokban az ifjúsági egyesületek útján. A mi nálunk e téren történik, az ő közbenjárása, vezetése mellett indult és izmosodott meg. Mindezek köztudomású dolgok, de mégis jól esik ezekről megemlékezni azzal a nagy, hálás örömmel kapcsolatban, hogy a magyar belmisszió egyik kezdeményezője és atyja magas kora daczára, most is nemcsak szemlélője, hanem ifjúi, csüggedetlen lelkű vezére ennek a mozgalomnak, a melv nevével és munkájával elválhatlanul összeforrt. A mikor felidézzük emlékünkben Szilassy Aladárnak az egyházi élet körében eddig teljesített áldásos munkáit, természetesen első sorban szolgálatának az a részlete ragadja meg figyelmünket, a melyet a belmisszió terén fejtett ki, mert hiszen ő ennek tüzében megedzett lélekkel lépett elhivatása után az egyházkormányzó vezérek sorába. Épen 30 évvel ezelőtt (1887 okt.) iktatták be ipának, Visolyi Gusztávnak örökébe, a tolnai traktus gondnoki székébe. Eveken át lehettem én is tanúja annak, liogy milyen lélekkel és odaadással viseli ezt a tisztét. Igazi gondnok ! Láttam, hogy figyelmét semmi sem kerülheti el; a legkisebb tárgyon is ott van az ő nagy hűségéből, mérhetlen ügyszeretetéből fakadó érdeklődése, gondja. De mi is tűnik fel kicsinyesnek ő előtte ott. a hol az egyház és intézményei dolgairól van szó ?! Pedig ott volt minden nagy és sok gondot okozó alkotásnál, a mely az utóbbi évek során kerületünkben létesült. A mi egyik féltett büszkeségünk és drága kincsünk, a Baár-Madas leánynevelő-intézet mellett csak kerületi székházunk és theol. akadémiánk épületére, modern ós mindinkább méltányolt, példányképül szolgáló internátusunkra és a budapesti egyház nagy alkotásaira mutatok reá, A nagy alkotók és szervezők neveinek sorában a hű munkatársé is ott marad örökre. De minek folytassam ?! Hiszen itt világol előttünk az ő példája és mutatja, hogy az egyház 'külső építése körül is azok a kezek a legavatottabbak és el nem lankadók, a melyeket az evangélium iránti benső, szent hevület indít munkára. Voltak természetesen eleitől kezdve munkatársai, a kik megértéssel álltak melléje az Úr háza építésében. Csak egyet említek : azt, a ki hozzá legközelebb áll és vel^ együtt 1878-ban mondta el a szent fogadalmat Isten előtt, a ki az 0 szeretetében egybeforrt két életet, ennek egy szívvel és lélekkel végzett munkáját oly nagy áldássá tette egész egyházunkra nézve. Az áldó imádság, a mely nagy püspökünk, Török Pál ajkáról elhangzott, nem maradt felelet nélkül ... Mert nem mondok titkot, ha rámutatok arra, hogy Szilassy Aladár élete ott alakult és edződött ki abban a „bibliai körben", a mely otthonában van. Ő és az ő házanépe tiszteli az Urat és szereti az Igét; ez a forrása annak a hű, minden munkára, áldozatra kész odaadásnak, a mely onnan, abból az otthonból ered. Szeretet és szolgálat ez az életelve, szabálya annak a háznak,' a melyre most és mindenkor oly nagy tisztelettel és áldást kérő imádsággal gondolunk. p. KRÓNIKA. Autonómia. Mult vasárnap volt a 310,000 beírt tagot számláló Kath. Népszövetség közgyűlése. Az elhangzott beszédek közül a legterjedelmesebb és legnagyobb jelentőségű az volt. a melyet a jászói prépost mondott |a kath. autonómiáról. Sok újat nem mondott az előadó, de meg kell adni, hogy ügyesen sorakoztatta fel érveit a már oly sokszor tárgyalt ügy mellett. De száz szónak is egy a vége : a kath. autonómia, abban az alakjában, a hogyan az előadó is feltűntette, a magyarországi r. kath. egyház ezidő szerinti helyzetében kivihetetlen. Maga a prépost is reámutatott az autonómia akadályaira: a főkegyúri jogra és a kath. egyház hierarchikus szervezetére. Az első kath. szempontból könnyen elhárítható. E szerint a'főkegyúri jogot a király nem a felelős kormány, hanem a „kath. status" elnöke, igazgatótanácsa útján gyakorolná. Ez az egyik „fából vaskarika", mert hiszen ez alkotmányjogunk fenekestől való felfordítását jelentené. A másik, a „présbiteriális* szervezkedés (így nevezte a szónok) a róm. kath. egyházon hierarchikus alkotmány formájába ütköző