Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-01 / 26. szám

kvalitásán fordul meg- a dolog! A több-termelés és szocziális munka szükséges és jogos kívánság a papságtól, de ez nem czél, csak eszköz marad mindig az igazán keresztyén lelkipásztor szemében; eszköz ahhoz a felséges czélhoz, hogy a gondjaira bízott lelkeket megismertesse azokkal a feltételekkel, isteni ígéretekkel, a melyeket elfogadva, isteni természet részeseivé lehetnek. Krisztusban lakozott az istenség teljessége testileg — még mindig ez és az is marad a mi christológiánk, az ember gyarló, felebarátját úgy szeretni, mint önmagát, saját erején képtelen valaki, magára hagyatva kárhozatba siető lélek, de a Szent Lélek által a Krisztusba oltva újteremtés, a ki képes szeretni felebarátját, a ki az üdvösségre el van pecsételve, mert isteni természet részese lett olyan új élet által, a mely meg nem hiusul soha, Dr. Patay Pál. JUNKTIM. Az új miniszterelnök programmbeszédében minket nagyon közelről érdeklő következő részlet volt: „Mint a magyar állam régi becsületbeli tartozásának lerovása és a vallási béke állandósításának leghatalmasabb eszközét ezen az országgyűlésen akarjuk megtenni a katholikus autonómia létesítésére és az 1848: XX. t.-cz. teljes végrehajtására vonatkozó törvényhozási és kormányzási intézkedéseket." Ez tehát azt jelenti, hogy a katholikus autonómia és az 1848: XX. t.-cz teljes végrehajtása együtt jönnek. Sajnáljuk, hogy a miniszterelnök csak ilyen szűkszavú elvi deklaráczióra szorítkozott ebben a fontos ügyben, de ha csakugyan megvan a teljes jó szándék és lehetőség arra nézve, hogy a „tartozás" valóban az 1848: XX. t.-cz. szelleméljen nyerjen lerovást, akkor a kath. autonómiára vonatkozó ígéret beváltása is sok tekintetben megnyugtató lehet reánk nézve. Természetesen egy pillanatra sem feledjük, hogy háború van és hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő, milyen lesz az állam anyagi helyzete a gigászi erőfeszítések után. A képviselőházban is szőnyegen volt a közelebbi nagy viták alkalmával a túlzott pesszimizmus és „elszánt'4

optimizmus bírálgatása. Egyik hibába sem akarunk esni, de mégis nem kell semmi különösebb számvetési tudomány annak a körülménynek világos meglátásához, hogy az államra eddig még soha el sem is képzelt terhek nehezednek. És mi kell első sorban az 1848: XX. t.-cz. „teljes" végrehajtásához? Az illető törvényrószlet azt mondja, hogy „a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek". Tehát költség kell hozzá, Hogy mennyi? Nemrég .jött a felhívás hozzánk, ezeknek a költségeknek a kimutatására. A kellő redukcziókkal is szédítő nagy öszszegek jöttek ki. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik ós a még nagyobb nehézséget okozó az, hogy a teljes végrehajtás. Akárhogy hányjuk és vessük meg a dolgot, ez csak azon az egy úton lehetséges, hogy először megtörténik az egyenlő alapra való helyezkedés, ha az utóbb szülött gyermek, a protestáns vallásfelekezetek is megkapják a nekik járó osztályos részt és pedig, mint erre már mult alkalommal rámutattunk, nem ingatag alapon nyugvó és egy tollvonással ki- ós eltörölhető költségvetési tételek alakjában. A kath. autonómia sürgetői azzal a követeléssel lépnek fel, hogy mindazok a javak, a melyeknek tulajdonjoga felett eddig annyi sok vita folyt, törvényhozási deklaráczióval elvitázhatlanul a kath. autonóm status tulajdonába és kezelésébe menjenek át. Tehát első sorban nekünk is ilyen biztosított javakra van jogos igényünk. Mert nem helyes és nem a törvény szellemében való végrehajtása az 1848: XX.-nak az, a melyet különösen a mostani kultuszminiszter inaugurált azokkal az intézkedésekkel, a melyek azon elv szerint történtek, hogy ha valamit adunk a protestánsoknak a 48: XX. részleges fokozatos végrehajtása fejében akkor kell adni az idősebb és örökségének már birtokában levő testvérnek is az őt megillető arány szerint. Szóval, nem igazi jogegyenlőség és kölcsönös viszonosság az, a mely a mostani status quot veszi alapul. Igazságos megoldás csak két úton lehetséges. Az egyik az, a melyet tabula rasa-móclszernek mondhatunk, a mi más szóval rideg szekularizácziót jelent. Az állam magához von mindent az egyházaktól és ebből és más forrásokból fedezi a felekezetek jogos szükségleteit. Ez a^ radikális franczia módszer, a milyenre az 1848: XX. t.-cz. megalkotói nem gondoltak. A másik igazságos mód az, hogy az állani nemcsak, hogy el nem veszi az egyházaktól a vagyont, hanem a lehetőség szerint egyenlő javakkal látja el azokat az egyházakat, a melyekkel évszázados kapcsolatok fűzik -egybe és a melyek az állami életnek is erős oszlopai. Természetesen mindezt könnyebb kigondolni, leírni, mint megcsinálni. Úgy hisszük, hogy a kath. autonómia megvalósítása és a 48: XX. t.-cz. teljes végrehajtása is azért maradt ilyen bosszú lejáratú „becsületbeli tartozása" az államnak, mert megvalósítása előtt oly nagy akadályok állanak. Mi a magunk részéről most, a midőn mindnyájunk lelkében egy gondolat él, nem óhajtunk a kérdés részleteibe belemenni. Csák épen le akartuk szögezni e helyen is a miniszterelnök fontos kijelentését ezekre a nagy, életbevágó ügyekre nézve és újból hangsúlyozzuk, hogy kath. autonómia valóban semmiképen sem lehetséges azon kapcsolat nélkül, a melyet a kormányelnök programmjában megjelölt, A katholikus autonómia csak az 1848: XX. t.-cz. 2. §-ban foglalt nagy deklaráczió értelmében vagyis gsak a tökéletes egyenlőség és viszonosság elve szerint valósulhat meg. Ezt kell. hogy jelentse ésha rákerül a sor, hozza is a junktim ! p. Ellenség a front mögött, f^S tonák számára. A Kálvin-Szövetség kiadványa. Ara 30 fill. Megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkárságánál (IX., Ráday-u. 28).