Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-17 / 24. szám

rik: ott a lelkészek a keresztelést, esketést, temetést ingyen végzik. Igaz, hogy van tisztességes javadalmuk! A stóla afajta r. kath. maradvány nálunk. Ellenkezik szerintünk is a lelkészi méltósággal, hogy egyházi funkczióinkért külön díjat szedjünk. Tudjuk, milyen kicsinyes alkudozások szakták a stólafizetéseket sok helyütt megelőzni s mennyit kell egyik-másik lelkésznek bosszankodnia, míg végre-valahára nagy nehezen megkapja pénzét, Nálunk, sajnos, sok lelkészi javadalomnak a stóla a legnagyobb részlete. Sőt olyan városi papságot is ismertünk, a hol a lelkésznek a 100 korona fizetésén kívül a többit mind fizetett funkczióival kellett megkeresni. Ez minden, csak egyházi emberhez nem méltó állapot; A lelkészek javadalmát tisztességesen kell rendezni s ezzel kapcsolatban mindenféle stólát eltörölni! Hogy hogyan rendezhetjük, erről más alkalommal. K. TÁRCZA. A reformáczió 300 éves megünneplése. Nem lesz talán teljesen felesleges, ha felújítjuk, hogy áldott emlékű őseink hogyan ünnepelték meg a reformáczió háromszázados évfordulóját. Debreczenben nagy készülődés előzte meg az ünneplést. Hetekkel előbb már megerősítették a „deákokból ós tanulókból" szervezett énekkart. Külön alkalmi énekeket tanultak be szép harmóniákban. Az ünneplés napján reggel nyolcz órakor „minden harangok meghúzása" adta hírül az istentisztelet kezdetét. Mind a két templomban szép harmóniával éneklő kar volt deákokból és tanulókból rendelve. Megjelent a belső és külső tanács, úgyszintén a tiszteletes professzor urak közül is voltak jelen mind a két egyházban (mert a templom az égés után még nem volt készen). A római katholikus papi és világi urak közül is sokan megjelentek az istentiszteleteken. Egyforma volt mind a két szent helyen a tisztelet rendje és módja. A belső templomban nagy díszt adott az istentiszteletnek az, hogy annak lefolyása alatt főtiszteletű Superintendens Benedek Mihály úr egyik prédikátor-társával, tiszteletes Tatai Sándor úrral a szent asztalnál ült. A belső és külső elöljárók beérkezése után az éneklő-kar elkezdette professzor tiszteletes Sárvári Pál úr ím ez alkalmatos új énekét a CXXXVIII. 'Solt. nótájára: 1. Elődbe mély tisztelettel, Gondviselő jó Atyánk, jöttünk, Mert te hozzánk szeretettel Voltál elébb, hogy nem születtünk. 2. Szent fiadnak halálával A halál erejét elvetted, És szent Igéd világával Idvességünk kijelentetted. Még három ilyen gyenge versezet volt a folytatása. Az Ispotály templomban rendes prédikátor tiszteletes Szoboszlai Pap István úrnak a LXXXIX. 'Soltár nótájára szerzett éneke :• 1. Te, ki kezdetben szóltál, hogy légyen Világosság az új föld és egek felett! Áldással örökké, hogy az idő folytában Többször szóltál így a lelkek világában, S bár abban gyakorta vastag felhő gyűlt légyen, Nem engedted, hogy az örökké erőt végyen. 2. Oh miért van, hogy az emberek kezében Az, a mi szent, meg nem állhat épségben? Hogy, a mit az Ég küld vezérlő fényességül, Arra köztünk hamar vakító setétség ül? Hogy a mi a mennyben változhatatlanul áll, Változandóvá lesz, mihelyt a földre leszáll? 3. Uram, még csak alig gyújtatta meg régen Az igazság napját Szent Fiad az égen, Már kezdett a földnek komor gőze felszállni, S a fényesség ellen setét felhőt formálni, Addig nevelte ezt az indulatok szele, Míg a vallás ege fellegekkel lett tele. 4. Bár az ég bocsátott néha villámokat, De a vastag ködök elnyelték azokat. Míg végre te szóltál, hogy legyen világosság És lett, szakadozni kezdett a homályosság. Csudálatos felség! Világosságok atyja, Utaid emberi elme meg nem foghatja. 5. Adjad, hogy e fáklya, melyet el nem olta Semmi földi erő három század óta, Ne aludjon soha el, sőt annak sugára Terjedjen e földnek legvégső határára. Oh Atyánk! Te tartsd mindenható kezeddel. Isten! E fényt a föld lakosától ne vedd el. 6. Adjad, hogy szeretet lakozzék közöttünk, Kik e megújított zászlód alá jöttünk. Lássa az igazat vizsgáló okosságunk. Fényijén az emberek előtt világosságunk. Légyen Lelked velünk, úgy vezérelje éltünket, Hogy tisztán adhassuk vissza neked lelkünket. Mezőtúron is, Heves vármegyében, különös jelességgel innepelte meg a hároniszázados öröminnepet ezen népes szent ekklézsia 1817 deczember 7-én. Ebben az időben Túrnak első prédikátora volt tiszteletes Magyar Mihály úr, a ki a debreczeni anyaiskolában épületesen viselt professzorságáról és becses közhasznú munkásságáról volt esméretes. Második prédikátor volt tiszteletes Szabó Pál úr. A reformáczió százados emlékezetét János 4. rész, 23., 24. versei szerint tartatott innepi tanítással újította