Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-21 / 3. szám

KÁLVIN-TÉRI ÉPÍTKEZÉSÜNK.* Hosszú évek során át és sokaknak hozzászólása után érlelődött meg budapesti ref. egyháztanácsunk kebelében az elhatározás, hogy a Kálvin-téren több mint 100 év óta fennálló, de már romlásnak indult székházunk újból építtessék. A jelenleginél még szegényesebb viszonyok között csakis másodrendű anyagból épített székházunk ugyanis az utóbbi években már a biztonsági és tisztasági igényeknek sem felelt meg, annál kevésbé illett a Kálvin-tér szépen fejlődő keretébe annak külseje. Nemcsak az egyháztanács, illetve a ref. egyház tagjai, hanem a Kálvin-tér szabályozása iránt érdeklődő szakemberek is foglalkoztak a Kálvin-tér szabályozásának kérdésével szoros kapcsolatban álló építkezésünk ügyével. így már az 1900. évben Czigler Győző jeles műegyetemi építész-tanár városrendezési szempontból azon tervvel állott elő, hogy Kálvin-téri templomunk és székházunk telkének a szintén újból építendő Nemzeti színház részére való átengedése fejében a központi vásárcsarnok átellenében lévő téren nyerjen elhelyezést. Czigler Győző ezen tervére Gonda Béla presbiterünk válaszolt az építkezés ügyében kiadott röpiratában. „Jó szerencse — úgymond —, hogy az a terv illetékes helyen nem talált kedvező fogadtatásra, mert különben megérhettük volna, hogy az Isten házát kisajátították volna a festett múzsa hajléka számára. Ez valóban méltó lett volna a mostani szeczessziós érzületű korszellemhez, mely az eszménynek kultuszát lábbal tiporva csupán a léha élvezetek hajhászásában talál üdvöt és gyönyört. Milyen szép és lélekemelő is lett volna egymás mellett a vásárcsarnok és a templom, körülötte a szabadon elárusító piaczi néppel, kocsikkal és sátorokkal!" Valamint Gonda Béla az említett röpiratban, úgy ezen sorok írója is az egyháztanácshoz intézett 1906. évi javaslatában a kellő indokolás, számadatok, valamint a jövőre vonatkozó programm kapcsán azon álláspontra helyezkedett, hogy a templom mellett fekvő Rottenbillerház és a főváros tulajdonát képező Oroszlán-épület megszerzése iránt tétessenek meg a szükséges lépések, hogy ezen egységes telektömböli aztán a jelenleg már százezer lelket számláló egyházközség igényeinek, valamint az egyetemes egyház központi szükségleteinek figyelembevételével lehessen építkezni. A Kálvin-tér szabályozásának régóta vajúdó ügyével kapcsolatban a székesfőváros műszaki közegei, ezek között különösen Vargha László műszaki tanácsos és előnyösen ismert tervező építész dicséretreméltó buzgalommal többféle megoldást hozott javaslatba a templom elhelyezését iltetőleg. Vargha László is azon nézeten van, hogy úgy a Kálvin-tér szabályozása, mint egyházközségünk érdekeinek helyesen felfogott szempontjából a Kál* Bizonyára szóles körökben kelt érdeklődést ez a czikk és nem marad hozzászólás nélkül. A budapesti ref. egyház építkezése most is, mint száz évvel ezelőtt, nemcsak a helyi, hanem az egész magyar ref. egyházat kell hogy érdekelje. vin-tér, Lónyay-, Oroszlán- és Ráday-utczák által határolt telektömb egyesítendő, az egyesített telkekből a szükségelt terület a Kálvin-tér szabályozása, illetve nagyobbítása czéljából lejegyzendő s a még megmaradó telektömbön a templom új elhelyezésével az egyházközség létesítse a saját czéljaira szükséges épületeket. Francsek Imre, a fővárosi közmunkák tanácsának jeles építészeti tanácsosa az Építő Ipar cz. szaklap 1913. évi egyik számában igen érdekes tanulmányt írt a Kálvintér szabályozásáról, mely lényegében szintén a Kálvintérnek jelentékeny kibővítését és egy új templomnak építését hozza javaslatba. Ugyanez évben egyháztanácsunk a székesfőváros tanácsával egyetértésben pályázatot hirdetetett Kálvintéri székházunk újjáépítésére nézve. A leglényegesebb pályázati feltétel az volt, hogy a templom mai helyén maradjon. A pályázó építészek keze és alkotóképessége ily módon megkötve lévén, nem csoda, hogy kielégítő művet, nem nyújthattak. A beérkezett pályatervek köziil egy mégis alkalmasnak találtatván a kivitelre, egyháztanácsunk az építkezést elhatározta és a régi székház 1914. év tavaszán, még a nagy világháború kitörése előtt le is bontatott. Bontás közben egyháztanácsunk egyik érdemes tagja, dr. Csomag Gáspár szépen indokolt és helyes érvekkel támogatott beadvánnyal fordult egyháztanácsunkhoz, melyben a szomszédos 8. és 9. számú városi házak megvételét és az ekként kibővített területen egy új művészi kivitelű templomnak és székháznak létesítését sürgeti. Felesleges talán említeni, hogy ezen különben is elkésetten érkezett beadvány az időközben már elfogadott építési és kiviteli terveken mit sem változtathatott. Habár dr. Csomay Gáspár indítványa nem volt is elfogadható, a közbejött világrendítő háborús vihar már ezideig is három évre — reméljük, hogy mindenkorra — visszavetette a tervbevett [építkezést. És ebben az emberi rövidlátásnál hatalmasabb Isteni Gondviselés ujjmutatását kell felismernünk! Ac

hosszantartó s véget érni nem tudó háború kezdete óta is sokat foglalkoztunk a megakadt építkezés ügyével, s megállapíthatjuk, hogy ezen válságos évek után csodálatos változások észlelhetők a felfogásokban. Még azok is, kik eredetileg a templom változatlanul való meghagyása és a székháznak eddigi helyén való újraépítése mellett foglaltak állást, ma már belátják azt, hogy a tervezett módon való építkezés és a templomnak régi helyén való fenntartása mellett a Kálvin-tér nem szabályozható oly módon, miként azt annak nagy forgalmú volta, tehát a városrendezési szempontok megkívánják s mi sem építkezhetünk oly módon, hogy a jelenlegi, főleg pedig a jövő nemzedékek igényei kielégíthetők lennének, mely utóbbiaknak pedig joguk lehet igényeik figyelembevételére, mert hiszen az alkotás költségeivel őket is meg kell terhelnünk. De nem építkezhetünk akként sem, hogy alkotásaink az állandóság jellegével és biztosítékaival ren-