Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
delkezhetnének. Rövid idő, legfeljebb egy-két évtized múlva ugyanis a fejlődés törvényei szerint parancsoló módon jelentkeznék annak szüksége, hogy régi templomunk és újonnan építendő székházunk feláldozása útján ezen tér kibővíttessék és pedig sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett, mint az jelenleg még eszközölhető volna. A lelkeknek ez a metamorfózisa szülte meg az egyházközség érdemdús főgondnokánál, dr. Kovácsy Sándornál. azon emlékiratot, melyet az egyháztanács az 1916. év április 6-án tartott ülésében elfogadott s úgy a felettes egyházi hatósághoz és az egyetemes konventhez, mint a székesfőváros tanácsához felterjesztett. Ebben az emlékiratban-már az egyháztanács is azon óhaját fejezi ki, vajha, lehetséges volna egyesült erőkkel a kérdéses telektömböt megszerezni s ezen az új templomot, az egyházközség egyházi és kulturális intézményeit, valamint az egyetemes egyház központi szerveit elhelyezni. Uy értelemben írt ezen lapok 1916. évi 29. és 30. számában Marjay Károly lelkész is egy érdekes tanulmányt. Sajnos,. hogy a szabályozás és építkezésünk ügye az érdekelt testületeknél még nem jutott odáig, hogy a gondolatot czéltudatos tettek követnék. Pedig legfőbb ideje volna már, hogy a kivitel megkezdése előtt legalább az alapvető kérdésekkel jönnénk tisztába. Ezt még a mai háborús viszonyok sem gátolnák. Óhajtandó volna tehát, hogy a főváros hatósága részéről annak műszaki osztálya, úgy a szabályozás kérdésében, mint egyházközségünk építkezése ügyében az alapvető megállapodások létesítésére megbízást nyerjen. Röviden, vázlatosan és csak főbb vonásokban ismertettem a Kálvin-téren tervbevett építkezésünkre vonatkozó előzményeket. Bizonyára visszaélnék az olvasó türelmével, ha mindazok neveit felsorolnám, kik ezen nagy horderejű kérdéssel többé-kevésbbé foglalkoztak. Mindenesetre köszönet és elismerés illeti meg úgy a megnevezetteket, mint a meg nem nevezetteket. Azonban mulasztást követnék el, ha nem tennék említést Palóczy Antal építésztanárnak a Magyar Mérnök- és Epítészegyleti Közlöny 1916. évi 32. számában „A Kálvin-tér metamorfózisa" czím alatt legutóbb megjelent érdekes tanulmányáról. Ebben a tanulmányban oly tömören van a felvetett kérdés ismertetve és a kívánatos fejlemények olyan élénk színekkel ecsetelve, hogy legczélszerűbbnek tartom ezen tanulmányt szorosabban idevonatkozó részeiben — szerző szíves engedelmével ; — közölni és egyben a mérnök- és építészegylet előzékenysége folytán az ő szabályozási tervét olvasóinknak is bemutatni. Egyikét a legélénkebb forgalmi csomópontunknak alkotja a jelenleg hat forgalmú útvonalat felvevő Kálvintér, mely, ha alaprajzában teljesen szabálytalan is, bizonyos festőiességgel rendelkezik, sőt igen szép művészi hajassal is ékeskedett, a mikor még a régi kis városban alacsony, 1—2 emeletes házakkal volt körülépitve, a melyek sorában dominálóan foglalt helyet a reformátusok szerény, klasszikus homlokzatú temploma négyzetes zömök tornyával. A térharmóniát azonban teljesen megzavarta, sőt teljesen elrontotta az, hogy egyes alacsony házak helyén újabban négy-öt-, sőt hatemeletes házakat építettek, a melyek magasságukkal a körülhatárolást nyugtalanná tették s a tér látszólagos szűkítését, összezsugorodását okozták. Észrevehetően lett kisebb a tér, bár nem méreteiben, csupán a szemnek és bizonyos, hogy mentől több lesz e téren a magasabb ház, az terjedelméből és térhatásából annál többet fog veszíteni. Azért nem tudtuk annak idején helyeselni azt a kiindulópontot, a honnan a székesfőváros hatósága, ama elismerést érdemlő igyekezetében, hogy a jövőre nézve megmentse e tér festői szépségét, az idevonatkozó kétrendbeli tervpályázatát rendezte. A térnek ma létező körvonalú határolását „noli me tangere"-nek tekintve, megfeledkezett arról, hogy a változott viszonyok múlhatatlanul •szükségessé teszik e tér nagyobbítását. A mondott okból nem kis aggodalommal néztünk a Kálvin-tér most folyamatban lévő metamorfózisa elé. Nem pedig azért, mert az imént említett tervpályázatok eredményét épenséggel nem tarthattuk kielégítőnek. Meg voltunk győződve arról, hogy annak nyomán Budapest városépítését igen nagy csapás érte volna, mert a magas új épületek elemésztik a tér felszínét s kiküszöbölik teljesen a térharmóniát. Noha czélul tűzték ki a templom homlokzatának fenntartását, azt okvetlenül át kellett volna építeni. De világháborúnak kellett jönni, hogy megakadályozza £ városépítő balesetet! A beállott súlyos idők következteöen a ref. egyházközség elöljáróságától már megindított építkezésnél csak a régi kétemeletes ház lebontását végezhették el, az új építkezés megkezdését egyelőre elhalasztották. Ha behatóan szemléljük és vizsgáljuk a jelenlegi állapotot, lehetetlen észre nem venni, hogy mennyire kívánatos és szükséges, hogy a lebontás következtében támadt nagyobb térűrt ne építsék be, hanem [csatolják azt a tér felszínéhez. Nem a mostani teljes rendezetlen voltával, hanem alaposan átgondolt, a városépítészet művészi igényeinek értelmében való átalakítással, ujabb szabályozás megtervezésével és megállapításával. Erre a czélra már csak azzal a telektömbbel rendelkezünk, a mely a református templomot tartalmazza s a melynek egy része a székesfővárosé, másik része a református egyházközségé. A térnek minden további része és határa már változhatatlan. Nagy örömmel vettem tehát a hírt, hogy a református egyházközség vezetősége elejtette mostani tervét s hajlandó építkezését a ref. egyház 400 éves jubileuma alkalmából és abban a reményben, hogy Budapesten a ref. egyháznak nagy központját létesítheti, odamódosítani, hog)v nemcsak új s nagyobb templomot épít, hanem tetemesen nagyobbított községházat, úgynevezett Kálvineumot s e czélból oda kíván törekedni, hogy a székesfőváros az ő telkéből a szükséges területet neki engedje át.