Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-03 / 22. szám

Mi legyen hál a teendő? A baranyai e. m. előterjesztésére a kerület meghozta a 21. sz. határozatot (1916. e. k. jk.). Ezt kellene megváltoztatni... a többi egyházmegye felterjesztésére magának a kerületnek, — és úgy menni a konvent, esetleg a zsinat elé. Térjünk vissza a régi alapra, új módozattal. A régi alap módozatai a lélek számszerinti adózás elvének elvetésével a koronaadó számszerinti terményadózást hozzuk be — az egész vonalon! Pld. van a gyülekezet hivatalnokainak 50 mm kenyérmagra szükségük ... ez a gyülekezet lakóinak pld. 5000 koronájára úgy vettessék ki, — hogy a 4 korona áll. adót fizető szolgáltasson be 4 kilót, — a 60 koronát fizető 60 kilót. Majd elválik rövid időn belül, hogy pesszimista fikczió marad az a különös, helyt nem álló indokolás, hogy: elviselhetetlen teher volna gyülekezeteinken! Ez nem áll! Hasonlóképen a többi tételeknél is az állami adóarány. Ez a fa megvásárlásával és hazahozásával — stb. nem lesz elviselhetetlen, mert ezek emésztik meg a mi életünkben még meglevő energiánkat. Az áll. segélyt utalványozhatja az állam a 10% arányában — mely alap erkölcsileg is, jogilag is megáll — éppen úgy, mint a gyülekezeteknél a 10%-t meghaladó rendkívüli kivetés — a való élet követelményeinek megfelelőleg. Nem sok reményem van, hogy szívesen vegyék ezt, mert engem egy nagytekintélyű vezető emberünk kategorikusan elutasított, de ha egyetemleges lesz az óhaj akkor feltétlen méltánylás lesz az elintézésben, és erősen hiszem, ezzel a régi alappal, új módozatokkal egyházunk és egyházi szolgáink kibírják a háború után várható nagy megrázkódtatásokat! Ezért kellene már az ez évi megyei közgyűléseknek utasítani a gyülekezeteket, hogy az 1918 április 24-től kezdődő új cziklusra e módozatok szerint szedjék be ez őszön a terményjárandóságokat! Felsőireg, 1917 május. Kájel István. önálló intézmény létesítésével szolgálni vagy esetleges adományukat az Országos Hadigondozó Tanácsnak (Budapest, VI., Vilmos császár-út 37), illetőleg a hadigondozó-ügy valamely országos vagy helyi szervének rendelkezésére bocsátani méltóztassanak. RÉGI ALAP, ÚJ MÓDOZAT. Nem akarok nagy feneket keríteni a kérdésnek, csak azt bocsátom előre, hogy felkérek minden egyházmegyéből néhány lelkésztársamat — ha az itt közlendő kérdés megnyeri a tetszését —, terjessze a saját egyházmegyéje közgyűlése elé, hogy ne csak a külső somogyi egyházmegye lelkészértekezlete és közgyűlése foglalkozzék e kérdéssel, hanem mind a nyolcz. Remélhető, természetesen ha elfogadtatnék mindenütt, nagyobb súllyal esne a kérdés a felsőbb felelőtlen hatalinak zöld asztalára, mintha magam teszem szóvá. A kérdés a következő. Megállhat-e egyházi életünk a háború után várható nagy fordulatokban? Micsoda anyagi biztosítékok fedezzék egyházi és iskolai kiadásainkat, midőn a rettentőn szűkre szabott adócsökkentési segély a nagy vihar idejének szigorú mérlegén : megméretett, hiányosnak találtatott! ? A tények, a melyekből kiindulva e kérdés felmerült, a következők. - Az új zsinat előtt kisebb egyházaink egyházi adója 250-300% volt a szegényebbeknél, 150-200% a gazdagabbaknál. A zsinat III. t.-cz.-e ezt eltörölte, beállítván a 10% és személyiadó módozat 20—25°/0

-t. Ezen felül nem fedezhető összeget az államsegély lett volna hivatva kiegyenlíteni. A tandíjterhet levette az állam, ez kiesett a nagy °/o"ból. Maradtak a többi tételek: lelkész és kántortanító fizetése és a többi alkalmazottak járulékai. A zsinati törvényalkotás előbb hozta meg a törvényt, mint kezében lett volna az államsegély. Az államsegélyt később eszközölte ki az egyház ... és az egyik se, a másik se bizonyult másnak mint aranygyűrűnek — a fa derekán ! A való élet gúzsbakötözését eredményezte e két tényező. Mert: vagy a zsinati törvénnyel kellett volna várni az államsegélyig, vagy az államsegélyt kellett volna kieszközölni úgy — ós olyan mértékben - , hogy a gyülekezeti élet fejlődéséhez szükséges 250 — 300% által biztosított feltételek birtokunkban maradjanak ! Ezen azonban ma túl vagyunk ! Tény, hogy a 20—25%-os egyházi adó, majd pedig az államsegéllyel cca. 50— 60%-ig felemelt fedezettel a 200—250%-al biztosított egyházfejlődés rettenetes zuhanást mutatott, e zuhanás az egyházi szolgákat temette maga" alá! Sokat lehetne erről írni, csak egy nagy igazságot szegezek le, és pedig azt, hogy úri nevelést nyert, modernizált papságunk — lemosolyogta a búza-, rozs-, bor-, fa-, tyúk- . . . stb. konvencziót és a nagy mérlegelés idején majd éhen halt! Tegyük hozzá: jó sokat fagyoskodott is! TÁRCZA. Möhler protestántizmusa. „Was an uns Böse ist, das nutzen sie auf, Des andern Guten geschweigen sie." Luther. Köztudomású, hogy 1832-ben jelent meg Möhler Ádám egykori tiibingai kath. theol. tanár barátjával: Döllinger apáttal s müncheni tanárral együtt már akkor a német kath. theol. tudományosság legkiválóbb képviselője tollából az ő nagyhírű Szimbolikája, a melyben a közhitvallásaik alapján a katholikusok és protestánsok dogmatikai tanellentéteit" tette tudományos bírálati vizsgálódásának tárgyává. A később több kiadást ért művet (7. kiad., 1864, legjobb az 5-ik) protestáns bírálói (Baur, Nitzsch, Neander, Schneckenburger, Sartorius, Thiersch