Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-03 / 22. szám

kisegítés lehet hivatása és a munka zöme a társadalomra vár. Tág tér nyílik itt egyeseknek és társadalmi szervezeteknek az áldozatkészségre és a szocziális munkára. Az országos szervezet semmi irányban sem állít merev korlátokat a szabad társadalmi tevékenység elé. Szívesen elvállalja az adományok és ezekből létesítendő intézmények kezelését, de erre nem tolja fel magát s mindenkinek tetszésére bízza, hogy ott és úgy érvényesítse anyagi és erkölcsi erejét, a hol és a hogy meggyőződésének és hajlamainak megfelel. Csak azért kívánja bekapcsolni mind e társadalmi tényezőket is az országos vagy az illetékes törvényhatósági hadigondozó szervezetbe, hogy mindnyájunk összhangzó, egybevágó, egymást kisegítő közreműködését biztosítsa közös czólunk érdekében. A közadakozás terén magánosok egyszersmindenkori tőkeadománnyal, örökéletű testületek, mint vármegyék? városok és községek különösen fenntartási költségekhez évi járadék vállalásával adakozhatnak a legczélszerűbb alakban. A nélkül, hogy ezzel kimeríteni akarnók a közjótékonyság különböző módozatait, csak reá kívánunk mutatni azokra a főfeladatokra, a melyek helyes megoldása a társadalom közreműködését igényli. A hadirokkantak fővágya, hogy visszatérhessenek falujokba, városukba. Az otthon után való ezt a természetes és egészséges vágyat akcziónknak fel kell karolnia. Nagy jót tesz mindenki, a ki vagyontalan, családos, súlyos hadirokkantaknak, különösen az amputáltaknak kertes családi házat, kerti művelésre alkalmas kis földterületet szerez vagy eladósodott ingatlanát tehermentesíti. Az Országos Hadigondozó Hivatalnak máris van kertesházépítési alapja, melyet azonban állami forrásból ós társadalmi adakozásból állandóan növelni kell, hogy necsak elszórtan adhassunk egy-egy családnak saját fészket, hanem legalább a nagyobb családdal bíró súlyos rokkantakat méltó otthonhoz juttathassuk. Annak az adakozónak nevét, a ki egy kertesházra legalább 3000 K-t ad, az Országos Hadigondozó Hivatal magán a házon kis emléktáblával örökíti meg. Vannak azonban olyan hadirokkantak is, a kiket nem kötnek különösebb szálak szülőfalujokhoz vagy a kiknek keresőképessége különleges elhelyezést igényel. Ezért szükség van nagyobb, altruisztikus alapon létesülő kereseti telepekre és műhelyekre, melyekben a hadirokkantak és hadiözvegyek megfelelő foglalkozást találhatnak. Ezek körül a műhelyek körül azután összefüggő házsorokból egész kertvárosok vagy kertes falvak keletkezhetnek. A kalocsai érsek Kalocsán faipari kereseti műhelyt és Pestvármegye Váczott bőripari műhelyt létesít, mely műhelyeket kertváros vesz majd körül. Kertváros létesül továbbá Szegeden és Győrött. Báró Orosdy Fülöpné adományából pedig Törökszentmiklóson kertészeti telep. Nagyobb adakozók áldozatkészségének gyönyörű teret nyit további ilyen telepek és műhelyek s ezel kapcsolatban kertes falvak alapítása. Minden ilyen telep életképességének előfeltétele azonban, hogy a lakóik által termelt árúk értékesítése s ezzel az egész vállalkozás egészséges gazdasági alapja biztosítva legyen. A rokkantiskolákban kitanult iparosoknak segítségre van szükségük, hogy műhelyüket fölszerelhessék. A földdel bíró vagy földhöz jutó rokkant boldogulását pedig gazdasági fölszerelés segítheti nagyban elő. Szép tere ez is a társadalom áldozatkészségének. Rokkantak házában katonáinkat összezsúfolni nem akarjuk, de lesznek hadirokkantak, a kiknek testi állapota olyan, hogy állandó orvosi felügyeletet vagy legalább szakszerű ápolást igényel, a kiknek családi ápolása nem lehetne megfelelő, másrészt pedig otthonukban való meghagyása családjuk megélhetését veszélyeztetné, keresetképességét csökkentené. Az ilyenek számára szükség lesz kórházszerű rokkantotthonokra, hol a háborúnak ezek a valódi szerencsétlenei ápoláson kívül az életnek még azokban az apró örömeiben is részesülhetnének, melyeket testi állapotuk nekik megenged. Valóban emberbaráti feladat ilyen rokkantotthonok létesítését biztosítani. A hadiárvák túlnyomó része megmaradt anyjánál, vagy legalább családjában, szülőfalujában. Vannak azonban nagy számmal olyan hadiárvák és hadirokkantak gyermekei, a kiknek elhelyezéséről és tartásáról gondoskodnunk kell. Követve korunknak gazdasági irányát, arra kell törekednünk, hogy ne csak eltartassanak, míg valamiképen megélni tudnak, hanem, hogy boldogulásukat megkönnyítő mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi szakoktatásban részesüljenek. A ki e czélból 5000 K-t bocsát az Országos Hadigondozó Hivatal rendelkezésére, annak, mint neveltetőnek nevében a Hivatal a gyermek életének 6. évétől 15-—16 éves koráig ilyen behatóbb gazdasági kiképzésben részesít egy-egy hadiárvát. A ki pedig 10.000 K-t fizet be az Országos Hadigondozó Hivatalnak, az 6 tói 22. évéig terjedő, teljes főiskolai kiképzésben részesíthet egy hadiárvát, mindig kifogástalan magaviselet és kiváló előmenetel feltétele alatt. Különösen azok, a kik gyermeküket a háborúban elvesztették, de általában Magyarország minden vagyonosabb polgára a nemzeti jövőt munkálja, ha ezen az úton mentül több hadiárvának neveltetését mozdítja elő. Szükség van a hadiárvák és a hadirokkantak gyermekei számára kórházakra, gyógyfürdőkre és üdülőtelepekre is a Kárpátokban, a Balatonnál és az Adria mellett gyengeség, idegbaj, főleg tuberkulózis ellen. A nagyközönség valóban szükséges czélra hoz áldozatot, ha az Országos Hadigondozó Hivatalt ilyen intézmények létesítésében anyagilag támogatja. A ki 500 K-t fizet be a Hivatalnál, egy gyermeknek 3 hónapos kezelését biztosítja. Zita királyné O Felsége legmagasabb jelenlétében és fővédnöksége alatt az Országos Hadigondozó Tanács alakuló-ülésén hozott határozata alapján azzal a kéréssel fordul a nagyközönséghez, hogy, kiválasztva a fenn felsoroltakból a hadi áldozatkészségnek egyesek érdeklődésének leginkább megfelelő fajtáját, a nemes czélt