Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-06 / 18. szám

jogosult kérését sem fogná ridegen elutasítani. Hiszen az egyháznak ez a —- mondjuk — jogos igénye szinte szervesen beilleszkedik a székesfőváros vezetőségének nagyszabású kulturális és szocziális programmjába. Mert az kétségtelen, hogy ezzel a „központi" templommal nagy erkölcsi erőhöz jut a kálvinistaság nemzeti, kulturális és szocziális missziója, mely évszázadok óta egyik hatalmas védőbástyája a puritán Magyarországnak. S épen ennek a rettenetes világháborúnak a tanulságai mutattak rá a legnyomatékosabban, mily nagy szükség van arra, hogy az élő hit varázsa, a krisztusi világnézet ereje fölemelje a gyarló embert a föld porából Istenéhez. Állam és társadalom, nemzet és nép fennállása, megmaradása, energiájának az egymás, a köz javára való kifejtése, mind a léleknek az élő hitben gyökerező erejéből fakadhatnak. Nem tudom elképzelni, hogy a mikor a budapesti kálvinista egyház ezzel a tervvel és kéréssel a székesfővároshoz járul, ne találjon rokonszenves visszhangra s ne találja meg azt a segítő kezet, mely ilyen szent czól megvalósítását egész lélekkel, nemes áldozatkészséggel kész előmozdítani. A mi az építési költségeket illeti, bármily nagyok legyenek is azok (becslésem szerint 5 millió korona körül lesznek), úgy vélem, hogy előteremtésük nem fog leküzdhetetlen akadályokba ütközni, annál kevésbbé. mivel boltok, a félemeleti üzleti helyiségek és a lakások, valamint a zsinati, konventi, egyházkerületi és budapesti egyházi helyiségek bérjövedelméből évenként körülbelül 300,000 korona bevételre lehet számítani, a mi magában ötmillió korona tőke törlesztésének és kamatának felel meg. De ettől eltekintve, bizonyára lehetséges lesz — csak kellő eréllyel kell hozzálátni -— egyházunk vagyonosabb tagjaitól erre a magasztos, szent czélra nagyobb adományokat szerezni, sőt az egész ország kálvinistaságához és annak képviseleteihez teljes bizalommal lehetne azzal a kéréssel fordulni, hogy az ország fővárosában emelendő nagyobbszabású székesegyház és vele kapcsolatos épületek költségeihez hozzájáruljanak, mert hiszen az az egyetemes magyar kálvinistaság presztízséhez tartozik, hogy annak a székesfővárosban méltó szimbóluma legyen. Egyházunk vezetőinek bölcsessége különben majd megtalálja a legczélravezetőbb módját annak, hogyan és honnan lehet az építkezésre szükséges költségeket előteremteni. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy ennek az egész magyar kálvinistaság szempontjából oly kiválóan fontos kérdésnek a megoldására ütött az utolsó óra : Istentől ihletett erős akarattal, az akadályoktól vissza nem riadó kitartással, a nagy alkotásokhoz megkívántató nemes bátorsággal fogjunk hozzá késlekedés nélkül a nagyszabású szent eszme megvalósításához, mert ha most elszalasztjuk a kínálkozó alkalmat, az soha többé visszatérni nem fog s örökös szemrehányás fogja érni mindazokat, a kiknek kezeibe van ez a nagy iigy letéve. S bármily szomorúan dekadens is e kor, az én lelkemben él a hit, hogy az eszmény a föld sarából is tisztán életre kél s a lélek sivárságába lassan-lassan belopódzik a hit, a szeretet varázsa, hogy fölemelje a gyarló embert — Istenéhez. És mert erős ebben az én hitem : talán nem fog a pusztában hiába elhangzani gyönge szózatom, a mikor 16 hosszú év után újból munkára, tettre hívom fel a magyar kálvinistákat, de kivált a budapestieket : emeljünk egy hatalmas szentegyházat az ország fővárosában, mely egyaránt méltó legyen a magyar kálvinisták vallásos érzületéhez és nagy intellektuális erejéhez, valamint a székesfőváros művészi fejlődéséhez. Oonda Béla. A THEOLOGIAI TANÁROK LELKÉSZI SZOLGÁLATÁNAK NYUGDÍJJOGOSULTSÁGUKBA VALÓ BESZÁMÍTÁSA. A budapesti ref. theologiai akadémia tanári kara a theol. tanárok előzetes lelkészi szolgálatának a nem állami tanárok nyugdíjintézeténél való beszámítása tárgyában az alábbi előterjesztést teszi a dunamelléki egyházkerületnek május 9-én összeülő közgyűléséhez: A jelenleg érdekelt két tanárra nézve az 1915. évi májusi egyházkerületi közgyűlésnek 28. számú határozata úgy döntött, hogy a theologiai tanári nyugdíjalapból 41,991 K félretételével biztosítja kettőjük számára azt a különbözetet, a mi a közt a két összeg közt van, a mit a nem állami tanárok nyugdíjintézetétől lelkészi szolgálatuk be nem számítása folytán kapnak majd és a mit lelkészi szolgálatuk beszámításával kellene élvezniök. Nemcsak az kívánatos, hogy a theologiai tanári nyugdíjalap ettől a kötelezettségtől, a mennyire lehet, mentesítessék és ezzel kapcsolatban a lekötött 41,990 K tőke is fölszabadíttassék, de még inkább érdeke theologiánknak az, hogy a jövőben se legyen úgyszólván elzárva egyházkerületünk attól a lehetőségtől, hogy — lelkészképzésünknek gyakorlatiasabb irányúvá és egyházi életünkkel szorosabban összefüggőbbé tétele érdekében — a tanárkarnak legalább egy részét a hosszabb gyakorló-lelkészi szolgálattal bírók közül választhassa. Ez a lelkészi szolgálati éveknek a nyugdíjjogosultságba való be nem számítása esetén alig lesz remélhető, mert az ilyenek közül választott tanárok egyfelől elvesztik a lelkészi nyugdíjintézetnél minden igényüket, hacsak nem fizetik ott továbbra is a járulékokat, másfelől a nem állami tanárok nyugdíjintézeténél, a nagy befizetések daczára, öt évig úgyszólván semmi jogosultsággal sem bírnak s így családjukat a legnagyobb bizonytalanságnak teszik ki. Minthogy az egyházkerület a jövőben kellő födözet hiányában nem biztosíthatja az eltöltött rendes lelkészi szolgálati éveket az illető tanárok nyugdíjjogosultságával kapcsolatban, más megoldási mód nincs, mint hogy a nem állami tanárok nyugdíjintézete a theologiai tanárok nyugdíjjogosultságának megállapításánál legalább a rendes lelkészi szolgálatban eltöltött éve-