Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-06 / 18. szám

Tervem szerint — melyet az alábbi ábra tüntet fel — az egész telektömbből mintegy 500 O-öl vétetnék el a Kálvin-tér kibővítésére, úgy hogy építési czélokra 1574 •-ölnyi terület maradna. Ennek a területnek a beépítését úgy kontemplálom, hogy a telek közepén lenne elhelyezendő egy 3— 4000 lélek befogadására képes díszes templom; ettől balra a Lónyay-utcza felé lenne elhelyezendő az egyházi czélokra szolgáló épület s jobbra a Eáday-utcza felé a bérház, természetesen mindegyik köröskörül boltokkal, sőt a földszín fölé mintegy két méterrel kiemelkedő templom alatt is lehetne esetleg egyházi czélokra is jól értékesíthető helyiségeket létesíteni. Ennek az egyházi épületcsoportnak, mint egységes ' egésznek, oly nagyszabású monumentális alkotásnak kell hogy nem vagyok barátja annak a puritánnak nevezett ridegségnek, sőt mondhatnám ízléstelenségnek, mellyel a kálvinista templomokat, mint holmi magtárakat építeni szokták. Epen úgy, a mint lehet puritán a lelkünk, de a mellett fogékony a nemes érzésekre, az eszményi és művészi behatásokra: templomainkat is építhetjük nemes egyszerűséggel ugyan, de művészi ízléssel. S azt sem tudom belátni, hogy a mikor lakásainkat igyekszünk tehetségünkhöz képest feldíszíteni, hogy otthonunkat lakályosabbá, a benne tartózkodást mintegy szellemileg is élvezetesebbé tegyük: vétek lenne az Isten házát megfelelő díszítésekkel eszményibbé tenni. Hiszen ennek még a lélek fogékonyságára is igen hathatós befolyása lenne ! Legyen tehát ez a mi templomunk oly nemes ízléssel megalkotva, oly művészi díszítésekkel ellátva, hogy A Kálvin-tér szabályozási s az új ref. templom és vele kapcsolatos egyházi épületek elhelyezési terve Gonda Bélától. lennie, hogy egyrészt méltóan beilleszkedjék a székesfőváros építőművészeti keretébe, másrészt tiszta stílusával, nemes arányaival és klasszikus formáival mintegy jelképezze a moclern kálvinista szellemet s mintegy architektonikus szimbóluma legyen nemcsak a budapesti kálvinista egyháznak, de az egész magyar kálvinistaságnak. S épen ezen specziális érdekekre és rendeltetésre való tekintetből nem vélném helyesnek a tervnek pályázat útján való elkészíttetését, de sőt különös súlyt kívánok arra fektetni, hogy a tervek elkészítésével a klaszszikus stílusok mesterei (Hauszmann, Pecz, Sehulek), vagy azok szellemi örököseinek valamelyike bizassék meg s a tervek az egyház intencziói és kívánalmai szerint állapíttassanak meg. Hangsúlyozni kívánom a templomnak bár nemesen egyszerű, de mindamellett előkelő művészi kiképzését és díszítését is. Megvallom ugyanis egész őszintén, a ki oda belép, szinte önkénytelenül érezze lelkének szárnyalását, mely közelebb viszi őt Istenéhez. Szinte hallani vélem azonban az ellenvetést: honnan vesz ez a szegény kálvinista eklézsia annyi tenger pénzt, a miből ilyen nagyszabású monumentális épületcsoportot föl lehet építeni. Megfelelek rá. Mindenekelőtt számítok arra, hogy a székesfőváros az ezen telektömbben tulajdonát képező mintegy 1*250 •-öl területet ingyen átengedi. Hiszen ezzel szemben a Kálvin-tér kibővítésére visszakap — legnagyobb részben az egyházi telekből 500 •-ölet. Tehát csupán 750 •-öl díjtalan átengedéséről van szó. S tudva azt, mily előzékeny szokott lenni a székesfőváros a kath. egyház hasonló szükségleteivel szemben (a mit keresztyén szempontból helyesnek és bölcsnek tartok), nincs kétségem az iránt, hogy a kálvinista egyháznak ezt a teljesen