Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-22 / 16. szám

9. az egyházi temetéseken fungáló 20—25 tanuló egyenruhájára {atilla vagy szalonkábát) két évi használatot véve föl egy öltözetre, 400 forintot, 10. könyvsegélyre 200 forintot, 11. ösztöndíjakra 200 forintot. Ez összesen 2600 forint. A főgimnáziumban: 1. 10 rendes tanár, esetleg helyetteseik fejenként 200 forintot kapjanak, összesen 2000 forint, 2. a torna- és rajztanárok egyenként 100 — 100 forintot, 3. tanszerekre és fölszerelésekre fordítandó 200 forint, 4. ösztöndíjra 200 forint 5. ifjúsági olvasókörre, vagy önképzőköri pályadíjakra 100 forint. Összesen 2700 forint. A népiskolákban: 1. a népiskolai igazgató és 22 tanító egyenként 100 forintot. Ha a tanítók száma szaporodik, minden tanító kapjon 100 forintot. A róm. kath. és az izraelita népiskolák minden tanítója szintén egyenként 100 forintot kapjon, 2. szegény tanulóknak könyvekre és ruhára évenként 400 forint, 3. tanszerekre 100 forint, 4. népiskolai könyvtárra 100 forint. Összesen 3700 forint. A nagy alapító e 28 tétel alatt elsorolt czímeket elsőrendű szükségnek kívánja tekinteni s reméli, hogy az azokra fordítandó (12,000 forint) • kiadás az első 300,000 forint tőke évi jövedelméből födözhető lesz. Ha ez nem lenne elég, aránylagos levonásnak lesz helye. Felsorolja aztán végrendeletében azokat a távolabbi czélokat, melyek akkor valósít,andók meg, ha a tőkejövedelemből fölösleg maradna, vagy ha a tőkevagyon annyira fölszaporodik, hogy annnak jövedelme újabb kiadásokat is megbír. Itt nyilvánulnak meg Kalocsa Balázsnak igazán nagyszabású tervei, óhajtásai, melyek valóra váltása egyházának s iskoláinak boldog felvirágzását fogja egykoron munkálni. A nagykörösi ref. egyházat az ország elsőrendű hitközségei színvonalára óhajtja emelni. „Minthogy pedig — írja végrendeletében — az egyházközségi hitélet, annak emelkedése vagy hanyatlása sok tekintetben a lelkész kezében van letéve: kívánatosnak tartom, hogy a nagykörösi egyház lelkészi állása a legkitűnőbb, a legképzettebb és leghivatottabb férfiak által is keresett és vonzó legyen. Erre viszont nem kis mértékben hat közre, ha a lelkész javadalmazását minél megfelelőbbé iparkodnak tenni. Akaratom ennélfogva az, hogy egyházközségünk lelkészeinek évi javadalmazása mindenekelőtt oly fokra emeltessék, hogy az az országban legjobban dotált ref. lelkész jövedelmével egyenlő legyen." Azután a tanárok, tanítók fizetését óhajtja az államiakéval egyenlővé tenni. Itt is ugyanaz a czélja, a mi a lelkészi állásnál, tudniillik: minél több kitűnő tanerő megszerzése által az iskola színvonalának a lehető legmagasabb fokra emelése, „legalább megközelítőleg arra a színvonalra — írja végrendeletében —, melyre Arany János, Salamon Ferencz, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Szabó Károly stb. kitűnő társaikkal egykoron gimnáziumunkat emelték, midőn az fellendülésének és virágzásának igazi aranykorát élte". Itt következik a nagy emberismerőnek, a gazdag élettapasztalatokat gyűjtött bölcs öregnek az a rendelkezése, melyet a minden áron okvetetlenkedni akarók, a mint erre nagyon jól emlékszem, ezelőtt 25 évvel annyit gáncsoltak, „Azt azonban — így szól az erélyes kívánság — semmi szín alatt meg nem engedem, hogy tanáraink, tanítóink és lelkészeink politikai izgatásokra vagy épen — mint a, nemrég múltban tettek — kortes szer epre vállalkozzanak... A ki tanáraink, tanítóink vagy lelkészeink közül ilyesmibe avatkozik, az alapítványom kedvezményeiben semmi részben sem részesülhet; esetleg azt azonnal veszti. Az ő nemes feladatuk — így indokolja meg rendkívül helyesen — ezt a határozott tilalmát, kötelességük buzgó teljesítésével odahatni, hogy növendékeikből kitűnő, jeles hazafiakat és becsületes, munkás, kötelességtudó, erkölcsös polgárokat neveljenek, de nem túlhajtott lelkületű rajongókat." Ezek arany igazságok! Nem korlátozza senkinek politikai véleményszabadságát, csak a paphoz, tanárhoz, tanítóhoz csakugyan nem méltó politikai izgató szerepet, a korteskedést tiltja el — nagyon bölcsen. A ki ezt a helyes, okos tanácsot meg nem fogadja, magára vessen: volenti non fit injuria! A tanárok és tanítók részére az állami tanférfiakéval egyenlő nyugdíj biztosítását jelzi végrendelete további czéljául. Ezt azonban a nagy emberbarát halála óta megvalósította a tanügyi kormány és a törvényhozás nemes gondolkozása. • Még két további czélt tűz ki olyanokul, melyek a tőkevagyon újabb felszaporodása esetén megvalósítandók. Egyik az, hogy a tápintézetben minden jó erkölcsű, szegény tanuló ingyen kapjon élelmezést, különösen hangsúlyozván, hogy az élelmezés tisztességes legyen. Aztán minden kitűnő képezdei és gimnáziumi tanulónak ösztöndíjban, a kitűnőbb elemi iskolai növendékeknek szorgalmi ösztöndíjul ajándékkönyvekben, mérsékelt díjakban részeltetését rendeli el. Sőt íme e nemesszívű jóltevő 25 évvel ezelőtt ugyanannak a szándékának ad végrendeletében kifejezést, a mely Nagykőrös egy másik nagy fiát, dr. Vajda László bécsi orvost is sugalmazta milliós alapítványa megtételekor. Elrendeli ugyanis Kalocsa Balázs azt, hogy ha a nagykőrösi születésű tanulók közt egy-egy különös szellemi tehetséggel, lángelmével megáldott növendék találkoznék, annak kiképeztetése költségeit pályája bevégeztéig alapítványa viselje. Ez az alapeszméje dr. Vajda László 1916 június elején tett végrendeletének is. „Szabadjon családi sírboltomat — e megható sorokkal végzi végrendeletének az egyházra és iskolákra vonatkozó részét — a nagytiszteletű egyházközség kegyeletébe és különös figyelmébe ajánlanom, hathatósan kérvén, hogy azt alapítványom jövedelméből folyton gondozni, fenntartani s időről időre jó karban helyezéséről