Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-22 / 16. szám

misszió részletes munkáját ismerteti a tervezet. Mindenekelőtt fölosztja a munkát az egyházközségek és az egyházi felsőbb hatóságok teendőire. Az egyházközség diaszpóra-missziói munkájában az alábbi ágakat különbözteti meg: 1. a munkatér beosztása; 2. a munkatér szervezése; 3. a diaszpórák adminisztrálása; 4. a diaszpórák lelkigondozása; 5. a munka költségei; 6. a munkáról való beszámolás. Ez ellen a beosztás ellen az az észrevételünk lehet, hogy az ötödikről, mint nem külön munkaágról, hanem a fölmerülő költségek forrásairól, a munkáról való beszámolás, mint szintén szorosabb értelemben diaszpóra-missziói munka, után kellett volna inkább szólani. A fölosztás után sorba veszi az egyházközség diaszpóra-missziói munkájának egyes ágait. Ezek leírása foglalja el, természetesen, a tervezet legnagyobb részét, míg a felsőbb egyházi hatóságoknak csupán a nyilvántartásra, fölügyeletre, segélyelosztásra és az íratterjesztésre vonatkozó diaszpóra-missziói munkájával néhány lapon végez. Az egyházközség diaszpóra-missziói munkájának első ága a munkatér beosztása. Ágoston ehhez szükségesnek véli az illető terület részletes katonai térképét. Azon különböző módokon kívánja megjelölni az anyaegyház, a leány- vagy fiókegyház, végül a szórványok területét. Az egyházközség egész területét föltüntető térképet azután minden lelkészi hivatalban, rámában beüvegezve, kifüggesztendőnek véli. Ezt a megoldást nehezen tartjuk keresztülvihetőnek, bár az ilyen térkép eszméjét mi is helyeseljük. Erre azonban sokkal czélravezetőbbnek tartjuk a vármegyék hivatalos térképét, mely minden elemi iskolánkban megvan. Ezzel szemben, úgy tudjuk, még nem készült el hazánk egész területének részletes katonai térképe, az úgynevezett „Special-Karte", hanem csak a nagyobb léptékben készült színezett, úgynevezett „Greneral-Karte". Ezeken a katonai térképeken egyik-másik egyházközség és szórványai többször két, három, vagy négy térképről lenne csak összeszedhető (ha például az anyaegyház a térkép sarkába esik), míg a vármegyék térképein mindezek csaknem kivétel nélkül együtt vannak, mert a legritkább esetben van valamely egyháznak más vármegyébe eső szórványa, A katonai térképeken emellett a katonai szempontból fontos útak, tárgyak, terepviszonyok oly sokféle jeleivel találkozunk, a melyek a „térkép-olvasásában" járatlanokra csak zavarólag hathatnak, míg a községek határai hiányoznak s így azokat, a tervezet szerint is, külön szakemberrel kellene megjelöltetnünk. Rendkívül értékesek a tervezetnek a munkatér szervezésére vonatkozó útmutatásai. A szórványokban lakó református családfők összeírása s a családfőknek küldendő tájékoztató terén követendő példaként állítja oda a pesti egyházmegye ilyenirányú tevékenységét. Közli azt a levelet, a melyet az egyes községek jegyzőihez küldenek az ott élő református hívek egyházi hovatartozandósága, lelkigondozása és a református gyermekek vallástanítása tárgyában, hasonlóképen azt a levelet is, a melyet a szórványbeli családfőkhöz küldenek. Ebben lelkes szavakkal buzdítják őket, hogy életük örveridetes vagy fájdalmas eseményeinél illetékes lelkészük szolgálatát vegyék igénybe, gyermekeiknek vallásunk szent igazságaira való taníttatásáról meg ne feledkezzenek, tizenkét évet betöltött gyermekeiket konfirmáltassák stb. Rendkívül életrevaló eszméje a tervezetnek a szórványgondnokok kinevezése. A szórványbeli buzgóbb férfiak közül mindig akad egy-egy, a ki a lelkész bizalmi embere lesz: a ki hajlandó a lelkész segítőtársa lenni, vele levelezni, néki informácziókat adni, a híveket a vallásos cselekmények gyakorlására buzdítani. A ki néhány éven keresztül beválik, a lelkész előterjesztésére, az egyházmegye elnöksége szórványgondnokká nevezi ki, a melyről művészi kivitelű okiratot küld az illetőnek. E mellett a díszes okmány mellett fontos és szép hivatása felől részletes tájékoztatást nyújtó fűzetet is küldenek néki. Méltán mutat reá a tervezet, hogy ilyen szórványgondnokok szerencsés megválasztásával mily gyönyörű munkát lehet végezni minden költség nélkül a diaszpórákban. Utal az erdélyi szász egyháznak, ennek a specziálisan diaszpóra-egyháznak, hasonló irányú eredményes munkájára. A diaszpórák adminisztrálása egyfelől a szórványbeli református családok nyilvántartására, másfelől azok megadóztatására irányul. Minden szórványról külön nyilvántartó-ív készítendő, a bemutatott minta szerint, mely az egyes családok tagjainak és személyi viszonyainak részletes adatait tartalmazza. A nyilvántartó-ívek külön tömbben tartandók. A szórványbeliek egyházi adóját legczélszerűbben a szórványgondnok szedheti be. A tervezet szerint az egyházi adó „végső szükség esetén végrehajtás útján is bekövetelendő". Tudjuk, hogy a végrehajtás az anyaegyházakban is mily szomorú következmények forrásává válhatik, épen ezért a magunk részéről Egyházi Törvényeinkbe is bevétetnők, hogy a szórványbeliek egyházi adójának végrehajtás útján való behajtása csupán egyes indokoltabb esetekben s az egyházmegyei elnökség előzetes jóváhagyásával eszközölhető. Viszont azt is föltétlenül beveendőnek tartjuk Egyházi Törvényeinkbe, hogy az anyaegyházak csak az adófizető szórványbeli családok után tartoznak közalapi járulékot fizetni. K. 1. Megemlékezés Kalocsa Balázsról halála negyedszázados évfordulóján. Huszonöt éve, hogy Nagykőrös város, a nagykőrösi ref. egyház s tanintézetei legnagyobb jóltevője, Kalocsa Balázs örök álomra hunyta jóságos szemeit. E negyedszázados évforduló méltó alkalmul kínálkozik arra, hogy kegyeletes érzéssel adózzunk Kalocsa Balázs szinte fogalommá vált áldott jó emlékezetének, melyet soha el nem homályosulható ragyogó betűkkel írt be valóban fejedelmi alapítványa által e város, a