Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-08 / 14. szám

szeretettel kérdi: „mi a kívánsága?" — Ő mohón feleli: „tessék nekem elmondani azt az éneket! . . A testvér örömmel teljesíti a kedves kívánságot s mikor a szegény beteg lelkű asszony, a kinek szeme csak sötétet, szomorút látott a földön, egyszerre megérzi a menny gyönyörűségeit, valami különös vágytól remeg meg, eddig mozdulatlan, sötétvízű tóhoz hasonló lelke: oda, odajutni, tisztán, fényesen, a szép, örök hazába! Bizalma megnyilatkozik, elbeszéli eddigi nyomorúságait, még azt is, mint emelte fel kis lányát ott a Duna mellett, hogy vele együtt magát is elveszítse, mert nem gondolt az örök életre, az örök hazára s mind jobban érzi, hogy erős karok fogják fel, megérti szavát a Mesternek, ki ott áll a tónál s ezt kérdi: „ Akarsz-e meggyógyulni?" s a ki be is adja a gyógyszert a testvér idézete nyomán : „E világon nyomorúságtok leszen, de bízzatok, én meggyőztem a világot! . És a gyógyszer csodásan hat. Pár nap múlva már numkássorba kerül, nem fekszik többé megkövült arcczal, feldúlt lélekkel a betegágyon, hanem derült tekintettel megy ki a világba, tovább dolgozni s nem fél többé a nyomorúságtól, mert tudja, hogy a ki őt meggyógyította, Az meggyőzte a világot s hisz az örökkévalóságban, a mi e világ felett vár reá, hol elvesztett kedveseit újra megtalálja, a Mesterrel való közösségben. Mikor becsapódik mögötte a Bethesda kapuja, hálásan tekint vissza a helyre, hol lelki-testi gyógyulást talált. A tó pedig osztja tovább gyógyító erőit, mert ott lebegnek felette az angyalszárnyak. Nyánj Ilona. BELFÖLD. A Bethánia-egylet évi ünnepélye. — Márczius 22—25. — A háború sem gátolta meg a Bethánia tagjait és barátait a rendes tavaszi konferenczia megtartásában. Eljöttek az ország minden részéből, még Erdély távoli zúgából is a tagok, úri rendűek úgy, mint egyszerű bekötött fejű nénikék, hogy „egymás hite által épüljenek". A Bethánia évi ünnepélye alatt ne egy ünnepélyt vagy egy díszközgyűlést tessék érteni: tartalmas és sokszor nagyon mélyen szántó programmal kitöltött s a mellett testvéries együttlétben eltöltött 3—4 napja egy csomó komoly, hívő léleknek. Nem azért jönnek föl ezek Budapestre, hogy lepergessenek valami hivatalos gyűlést, aztán menjen kiki a maga bevásárlásaira meg szórakozására, hanem valódi lelki szükséget kielégíteni, a hitben megújulni. Ha a programmnak volt valami hibája, úgy az az volt, hogy túlságosan is gazdag, kicsit túltömött volt. Egy délután három-négy komoly, gondolkozásra késztő előadás meghallgatása nem kis szellemi munka. De érdekes, hogy a konferencziának épen egyszerűbb tagjai voltak a legfáradhatatlanabb figyelmű hallgatók. A kunszentmiklósi nénikék azt mondják, hogy szinte rossz volt, mikor vége szakadt a gyűléseknek; még akár meddig elkonferencziáztak volna. Mi is volt a programm ? Két ünnepélyesebb jellegű összegyülekezés volt. A szeretetvendégsóg, ez a kedves, az első keresztyén korra emlékeztető összejövetel, a skót misszió nagytermében és a vasárnap esti vallásosestély a Kálvin-téri templomban. Mindkettőnek díszéhez és élénkségéhez nagyban hozzájárult a Bethánia remek énekkara, mely dr. Kováts Lajos vezetésével igazán a szívekhez férkőzött. Az Igét ifj. Szabó Aladár és Nyáry Pál hirdették. A vasárnap délelőtti istentiszteleteken is megemlékeztek a prédikátorok úgy a Kálvin-téri, mint -a Deák-téri templomban a Bethánia munkájáról. A gyűlések gerinczét a ref. theologia dísztermében tartott konferenczia képezte. Négy ízben gyűltek erre össze a résztvevők, hogy meghallgassák a bibliai, egyháztörténeti és gyakorlati előadásokat. A bibliai és történeti előadások, a négyszázados jubileumi esztendő alkalmából a reformáczió kérdésével foglalkoztak, a gyakorlati előadások a háború által teremtett helyzethez kapcsolódva mutatták be a komoly keresztyének kötelességeit. így Vargha Gyuláné Kálvinról ós a fegyelemről, báró Podmaniczky Pál Lutherről és a kegyelemről, Takaró Géza a reformáczió nagy fundamentumáról, a Szentírásról, dr. Kováts Lajos az „Ecclesia semper reformari debet" elvéről, Vargha Tamás a reformáczió új fejezetéről, a belmisszióról; dr. Molnár Gyula a háborúokozta csalódásokról, Konrád György a keresztyének legközelebbi feladatairól tartottak előadást stb. A közös konferencziákon kívül nagyon hasznosaknak bizonyultak a specziális értekezletek. Külön gyűlés volt a lelkészek számára, melyen a jubileumi esztendő lelkipásztori mnnkaprogrammjáról (Forgács Gy.) és a lelkipásztor hétköznapjairól tartott praktikus előadásokat élénk megbeszélés követte. A vezetők konferencziáján a Bethánia specziális munkájáról, a keresztyén szövetségmunkáról volt szó. Volt még egy külön női értekezlet. Nem feledkezhetünk el még az egész konferencziát jellemző imaórákról,* melyekben a legegyszerűbb konferencziatag is aktív részt vehetett a maga fohászkodásával. 23-án délután volt a közgyűlés, melynek főpontja a titkár jelentése volt az egylet egész niult évi munkájáról. Beszámolt a jelentés az egylet szépen folyó vasárnapi iskoláiról, a vasárnapi iskolákból kikerülő serdülő fiúk és leányok közt folyó munkáról, az országnak immár sok helyén működő keresztyén szövetségekről, az énekkar áldásos munkájáról, az egyletnek a női otthon felállításával kifejtett szocziális tevékenységéről. Külön figyelmet érdemel a Bethánia iratterjesztése, mely mind nagyobb méreteket ölt s a mult évben már úgy a bevétele, mint a kiadása 40,000 K körül járt és a Mustármag cz. lap, mely a keresztyén lapok egyik legolvasottabbika. Különösen hálás az egylet Isten iránt azért, hogy ez évben végre megnyerte a régóta kért és várt