Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-08 / 14. szám

Bethánia-Házat. A Gyulai Pál-utczában lévő majdnem 300,000 koronás szép kétemeletes házba májusban költözik be a Bethánia. Vidéken, különösen Pécsett, Makón, Zilahon, Marosvásárhelyen, Nyíregyházán folyik élénk Bethániamunka; ; az előbbi három helyen szervezkedett íiókegylet keretében. Bárcsak a jövőben is minél nagyobb munkát végezhetne a Bethánia-egylet az Úr országában, hazánk javára, egyik mult konferencziáján választott jelszavához híven: „Az evangéliumot a magyaroknak a magyarok által!" V. T. KÜLFÖLDI HÍREK. Vilmos császár nagylelkűsége. A midőn Vilmos császár és szövetségesei a mi elkeseredett ellenségeinknek a békét felajánlotta, kanczellárjának, Bethmannak, azt írta : „Olyan elhatározásra és cselekedetre csak az az uralkodó képes, a kinek van lelkiismerete és felelőssége az Istennel szemben. Sőt van szíve saját népe és az ellenséges emberek iránt. A kinek tekintet nélkül követett lépésének esetleges félremagyarázására, van akarata, hogy a világot feloldja az ő szenvedései alól. Nekem van ahhoz bátorságom, az Isten nevében belemegyek." Igazán Luther karakterére emlékeztető alázatos és mégis önérzetes elhatározás a világpolitikában. Annak merev visszautasítása idézte elő a tengeralattjáró harczot. A keresztyénség és kritikusai. Förster tette e kérdést tudományos vizsgálódásának tárgyává és úgy találja, hogy a keresztyénséget történeti alapon Strauss, bölcseleti szempontból Feuerbach, természettudományi módszerrel Hcickel, szocziologiai alapon Marx és Lassalle és az individualizmus nézőpontjából Ibsen és Nietzsche támadta meg. Strauss a keresztyénségben mítoszt, Feuerbach illúziót, Háckel naturalista monizmust, Marx történeti és gazdasági materializmust s Nietzsche testi és lelki betegséget vagyis aszkézist lát, a melynek az erősebb embertípus kifejlesztéséhez nincs képessége. Milyen eltévelyedése ez a keresztyénség felfogásának ! Ez ellenséges vádak mennyire nem illenek Jézusra és az ő keresztyénségére ! Tudjuk, hogy már Luthardt „apologétikai előadásai" is foglalkoznak ez alap nélküli vádak megczáfolásával. Luther a mi ellenségeinkről. Hogy Luther milyen prófétai lélekkel ismerte és jellemezte már az ő korában is ádáz angol, franczia és olasz ellenségeinket, az ő műveiből Walther ismert nevű Luthertudós derítette föl Luthers Charakter cz. művében. Többi között „keck"nek mondja az angolokat nagy gazdagságuk miatt. Onnan „uralomvágyuk és bornirt felfuvalkodottságuk", a melynél fogva „az Isten sem lehet el nélkülük". „Lelkiismeretlen, ragadozó farkasok, kik mindenben aranyat és pénzt hajhásznak." A francziáknál korholja azok „hiúságát és öntetszelgését", a melynél fogva „a legelbizakodottabb nép". Az olaszokról meg azt mondja, hogy „egymásban sem hisznek" s „mindig a győzőkkel tartanak". Tehát előre látta előbbiek revans- s utóbbiak machiavellista-politikáját. Luther becsületes, egyenes és nyíltszívű lelkében semmi sem volt e nemzeti bűnökből. Azért mondja róla oly találóan Carlyle, hogy „valódi keresztyén hős és próféta volt, a kiért nemcsak a jelen századok, hanem a jövők is hálásak lehetnek az Égnek". Mi Walther mélységes vallásos-pszichologiai Lutherkepét jubileumi évünk legsikerültebb művének tartjuk, a melynek magyarra való átültetése Révész I. és Kuyper—Sebestyén kálvinizmusának méltó pendantja és magyar prot. egyházi irodalmunk legkiválóbb terméke lenne. S aztán Lutherrel és a német reformáczióval a Kálvinjubileumhoz hasonlóan a Prot. Szemlében is többet kellene evang. íróinknak foglalkoznia. Abban a szellemben p. o., mint azt Brieger tette „Die Reformation" cz. művében. A német theol. fakultásokról. Feine halle-wittenbergi egyet, theol. tanár és ismert nevű újszöv. theologus a „Positiv Unió" hasábjain azt javasolja, hogy a német tudományegyetemek evang. theol. fakultásain az újszöv., rendszeres és gyakorlati t.heologiából parallel tanszékeket kellene létesíteni a pozitív és liberális kritikai irányú theologusokkal, hogy így a hallgatóknak legyen alkalmuk az összes theol. irányokkal és tudományos "kritikai kérdésekkel megismerkedni. Szép terv, mely azonban nagy átalakítást igényel és pénzügyi nehézségekbe is ütközik. S míg odaát ilyen ideális tudományos tervekkel foglalkoznak, addig mi hazai evangélikusok a reform áczió jubileumának nagyobb dicsőségére még az egyetemi evang. theol. fakultás kérdésével sem tudunk vagy akarunk végezni. Azt halljuk, hogy a pozsonyi ev. theol. akadémiával kísérleteznek s egy, az egyetemmel szerves kapcsolatban nem álló, afféle bécsi theol. fakultás eszméjének akarnak behódolni. Hogy fogjuk azért evang. egyházunk történeti fóruma előtt a felelősséget elvállalni! Ez a terv a megalkuvás és nem a következetes protestántizmus politikája. Lemaradunk mindenünnen, lekéstünk a stáczióról s a hazai evangélikusoknak minden kisiklik a kezükből. Tájékozatlanok vagyunk a nagy czélok s az azok megvalósítására szolgáló eszközök tekintetében. A német reformátusok szövetsége. A „Reformirter Bund" ez alkalommal is megtartotta szokásos évi gyűlését Halleben, a hol az ottani ref. presbitérium élén D. Lang egyetemi tanárral és a dóm prédikátorával gondoskodott arról, hogy az összejövetel a nehéz idők daczára is jól" sikerüljön. A gyűlés istentisztelettel kezdődött, a melyen D. Müller erlangeni egyetemi tanár prédikált. Calaminus elberfeldi ref. lelkész adott számot a szövetség nagy tevékenységéről. A Szövetség eleitől kezdve nagy irodalmi tevékenységet fejt ki. Egyik legszebb jele ennek, hogy „Kálvin-alapot" létesített, a melyből évenkint a legsikerültebb Kálvin tanait tárgyaló munkát jutalmaz. Nagyjelentőségű munkája a Szövetségnek, hogy Halleben az egyetem mellett 20 református theologus számára konviktust, Elberfeldben szemináriumot, Detmold-