Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-14 / 2. szám

zatkészség verejtékes munkája hozta össze, rakta egymásra. Külön históriája van a falak és a boltozat építésének, külön a templomi szószék hangfogójának, a templomi padoknak stb. Valamennyi egyenként és együttvéve emlék, emléke a régi kálvinista magyarok áldozatos kitartásának, hűségének. Arról volt szó, hogy a segélyforrások gyöngesége mellett is folyik a munka. Idők folyamán „felállíttatott" a főgimnázium is, a mint magát Farkas József kifejezi, „majdnem észrevétlenül egy virágzó intézet keletkezett''. Sok minden történt azutan, névszerint állandóan tartott a hadakozás az adósságok ellen. Az a kérdés merül fel, mi a hordozója ennek a szertelen küzdelemnek egy évszázadon át ? Mi adja az erőt, honnan az erély, a mely a szizifusi munkát állja? Farkas Józsefet is érdekli a téma, szinte látjuk, hogy a kérdésre akkurát megakarván felelni, még a pápaszemét is igazgatja, hol a homlokára tolván azt fel egészen, hol meg lejebb, valószínűleg, hogy jobban lásson. Például a mikor a főgimnázium VIII. osztálya megnyílik, így beszélget magában : „Miből? A földből nőtt, az égből cseppent alá?" Igen, ő maga is kérdezi, de sietünk megjegyezni, hogy egész munkája: „A pesti ref. egyház 101 éves története" nem egyéb, mint részint közvetett, részint közvetlen formában való felelet az érintett kérdésre, felelet arra, hogy ez az egyház születése első órájától földiekben szegény lévén, milyen forrásaira támaszkodott a segélynek ? Mi az, a mi nemcsak megtartotta, hanem virágzásra is emelte ? Farkas József könyve az építés, alkotások egyes részleteit ismertetvén, összes fejezeteivel a sorokban és a sorok között egyaránt az intéző férfiak és a hivek kötelességérzetéről, felelősségérzetéről beszél és beszél a bizalomról és a hitről, mely meg nem szégyenül soha, beszél a hűségről, mely megfelelő eréllyel kapcsolatban az önsegélynek sokak által csak kevéssé ismert forrását nyitja meg, elszánt küzdelemről, mely sok akadály között lépésről lépésre viszi előbbre az ügyet és (legyen távol minden túlzás) a hősies kitartásnak példáit tárja fel. Farkas József könyve megmutatja, hogy az a készség (nevezzük akár ügybuzgóságnak, akár kedélyi emócziónak, hitnek, a szó nem határoz), mely az egyház alapításánál jelentkezik, egyenletes mértékben jelen van a munka kezdetén túl is mindvégig, a vágy a magyar egyházat megtartani, felvirágoztatni, nem halváuyul el soha. Belőle táplálkozik a türelem, mely feloldja a nehézségekkel járó kedvetlenségeket, dűlőre viszi a dolgokat, még ha annyiszor fennakadnának is. De nemcsak közvetve beszél a kétségen kívül érdekes témáról, hanem egyenesen, közvetlenül is rámutat az egész mozgalom hordozójára, arra az erőre, a mely sokat pótol, a melyet nem pótolhat semmi sem: „Az egyház vezérlő férfiai előtt, mondja idevonatkozólag egy helyen, folyvást az a gondolat lebegett, hogy a fővárosban alapított református egyház kiváló szerepre van hivatva; ennek fejlesztésében, a virágzásnak külsőleg és belsőleg minél magasabb fokára való emelésébsn, A saját lelkiismeretére és a saját személyiségre helyezett állásfoglalás, ha kell az egész világ ellen, ez az igazi német vonás. Ez az érzület, ez az erkölcsi komolyság, ez az egész gondolkozási mód nem szorítkozik csupán a protestáns templomokra, magában a német katholiczizmusban is sokkal nagyobb a bennsőség, mint a latin népek katholiczizmusában. Egy előkelő dán theológus élénk színekkel rajzolta meg egykor azt a különbséget, a mely a párisi Notre-Dame templomban és a kölni Dómban tartott isteni tiszteletek között van. Ott sok a látnivaló pompa a szív részvétele nélkül, itt a híveknek mély a meghatottsága. Hozzáfűzhetjük még azt is, hogy a német bennsőség a zsidóságnál is mutatkozik. A német nagy gondolkodó, Mendelssohn, volt az, a ki a zsidó vallást az újabb kulturával szorosabb vonatkozásba hozta s ezáltal jelentékenyebben előre vitte. A vágy, hogy a hit bennsőleg legyen megalapozva, tette a német nemzetet a vallási filozófia népévé. A német szellem nem tűri azt, hogy a hitet úgy fogadja el, a mint kívülről hirdetik, de meg akarja vizsgálni tudásának és lelkiismeretének ítélőszéke előtt is. Úgy cselekedték ezt olyan férfiak, mint Kant, Schleiermacher, Hegel és más elsőrangú szellemű nagyságok. Benedek Sándor. TÁRCZA. Farkas József emlékezete. XVII. A pesti egyháznak megtakarított tőkéi a mult század folyamán nem voltak, adósságai ellenben voltak. Egész gyűjteményt lehetne az ilyen és ezekhez hasonló feljegyzésekből összeállítani: „Nem hogy nincsen pénz az aedilis cassában, sőt inkább némely adósságokat kellene fizetni". Az csak kivételes állapot, a mikor a nevezett kasszában pénz van, a szabály az, hogy a pénztár pénz nélkül szűkölködik. Ez akkoriban különben köztudomású dolog volt. Egy adósság törlesztése például akadályokba ütközvén, a jegyzőkönyv a dolgot így okolja meg: „Az eklézsiának ezen hátralevő tartozás kifizetésébe a köztudomány szerint is módja nincsen". Ebben nincsen valami rendkívüli, végre is e réven a pesti református egyház pénztára (a mult századról beszélgetvén) elég szépszámú kasszával áll a hon határai között rokonságban. Az anyagi segélyforrások fogyatékossága mellett azonban az a rendkívüli jelenség, hogy az alapítás, szervezés mégis állandóan folyik. Felépül a templom, az 1830. év medárdusi vásár vasárnapjan megtartják benne az első istentiszteletet, annyi elképzelhető (azaz el se képzelhető) küzdelem után. Építhet a pesti egyház szebb és nagyobb templomokat (a minthogy már azóta épített is), de a míg ez a régi Kálvin-téri templom fennáll, a pesti egyház legbecsesebb temploma marad azon egyszerű, de igaz oknál fogva?

mert annak minden egyes kövét az áldó-