Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-01 / 13. szám

világosságokhoz. Teljes polgárjogot ácl nekik a keresztyénség alázatos világbirodalmában. A fekete posztó szemfedőt, a vakságot, az átkot telehímezi lelki áldásokkal, selyem virágokkal és a vakságot lassan nem érzik, mert a selyemvirágok, alázatosság, hit, reménység szelíden takarják őket. Es csodálatos, ezeket a virágokat talán sehová sem lehet könnyebben hímezni, mint a vakság fekete posztójába. Az a hála a legnagyobb bizonysága ennek, a mivel az eddig elhagyott vakok épen e lapok szerkesztője által kezdett lelkigondozást fogadták. De a szó kevés. És a könyv, a mi könyvünk — elzárt, belakatolt ékszeres láda nekik. A vakok számára külön írás van. Különböző, a papiron kidomborodó pontok ezek. Hat ilyen egymás mellé és alá helyezett pont variácziója adja az ábéczé betűit. Ezeket a pontokat kell alkalmas tábla és valami vastagabb tűfajta segítségével átszúrni a papiron. És a vakok finom újja könynyedén átszalad a pontokon és a betűk, a kis pontok beszélni kezdenek nekik. Ezt az írást tanulták meg a Lorántffy-penzió hölgyei. Nemsokára teljes erővel megindul a munka, vagy inkább folytatódik a kétezer év előtti. Könyvek, a miket elfeledtek, remények, melyek elszálltak, beszélni és melegíteni fognak. Lelkes, csöndben munkálkodó hölgyek már leírták a négy evangéliumot. Most — az új tábor munkája nyomán — a zsoltáríró kiizködő, vergődő, reménykedő imádságos lelke fog — mint egy szelíd barát — szólani az ő tétova szomjúhozó testvéreihez. És mégis . . . oly kevés könyvük van még... Egy pár szelíd szó ez abban a nagy csöndben, a mi a vakokat letakarja. Egy pár csepp ezeknek a szomjazóknak. Egy pár szelíd simogatás ezeknek a beteg, szomorú gyermekeknek . . . Olyan jó lenne, ha lehetne, valami fájdalmasat kiáltani, vagy szelíden kérni, hogy női szobákban, a hol finom csipkéket horgolnak, párnákat hímeznek, megremegjenek a szívek. Nézni ezeket a fehér munkás kezeket, százakat és ezreket, hogy kézimunkázzanak a vakoknak! írjanak nekik ! Követelni ezektől a gyengéd szívektől, hogy fájjanak és teljenek meg a részvét meleg, áldott fényességével. Az a csipke, futó pillantások futó gyönyörűsége, a vakokért való munka, lelki szemek felnyitása, Az a hímzett párna néma emlék egy néma pamlagon; ez a munka élő szürke lelkek telehímzése gazdag lelki színekkel. Az a horgolás unalmas perczek felfűzése a horgoló tűre; ez pedig élő lelkek odafűzése mindig több és több szállal az örökkévaló szellemi világhoz! A kinek fáj a szíve a vakokért, a ki szeretne tenni értük, szeretné tudni és csinálni ez írást, forduljon a Lorántffy-Egylethez útbaigazításért. A ki vakokat lát végigtipegni az utczán, lássa meg, hogy a világtalan szemek kérve, könyörögve néznek rá. Hogy várnak valamit tőle. Adományt, propagandát, imádságot, vagy munkát. Száz és ezer vak szempár, világtalan szem néz reánk ebből az országból és kérőén, számonkérően, sötéten néz utánunk majd az örökkévalóságba . . . Muraközi) Gyula. TÁRCZA. Templomi éneklésünk s az új énekeskönyv. VI. Szükségesnek tartom ezeknek az új énekeknek énekeskönyvünkbe való felvételét azért is, mert az énekeskönyv nemcsak templomi, hanem iskolai használatra is szolgál. Nemcsak a nagyok, hanem a kicsiny gyermekek is ebből elégítik ki az ő lelki szükségeiket. De miként elégítsék ki azokból a felnőttek számára készült zsoltárversekből, melyeket még a felnőttek közül is nem mindegyik ért meg? Miként a gyermek majdnem semmit sem épül, alig valamit ért a felnőttek számára tartott istentiszteletből, felnőttekhez intézett predikácziókból, úgy hogy mindenütt ajánlatos, egyházunk jól felfogott érdeke szempontjából is, részükre külön gyermekistentiszteleteket, még inkább vasárnapi bibliai órákat tartani: épen úgy szükséges az ő részükre könnyebb menetű, élénkebb rithmusú s könnyen érthető szövegű vallásos énekekről is gondoskodni. Ezt találjuk meg ezek közt az evangéliumi énekek között nagy számmal. Az én .javaslatom tehát az új énekeskönyvre vonatkozólag az, hogy vétessék fel abba, részint tartalmuk szerint a különböző ünnepi alkalmi énekek közé elosztva, főleg azonban egy egészen külön szakaszba Gyermekénekek czím alatt a következő, általam a jóhangzás, a könynyű alkalmazhatóság szerint kiválasztott énekek: a „Hosánna" ez. énekeskönyvből: 16. Csendes-éj, 21. Oh boldog idő, 31. Jézus, napjaid eljöttek, 39. A Krisztus feltámadott, 51- A jászolban ki az ott, 59. Nem hagyjuk el a bibliát, 72. Győzhetetlen én kőszálam, 76. Imádkozzatok és buzgón kérjetek, 94. Téged Isten imádunk, 97. Zengjen hálaének, 100. Az áldott orvos közeleg, 110. Engem szeret Jézusom, 113. Fel barátim drága Jézus zászlaja alatt, 114. Fel Jézusért bátran, 121. Hívásodra Uram, 127. Jézus fényes napon, 136. Kövesd a Jézust, 145. Mily jó, ha a bűntől szabad, 151. Oh örök hatalmú, 153. Szárítsd fel könyűdet, 185. Fel, mert eljő az éjjel, 190. Feljebb emeljetek, 192. Fenn a csillagok felett, 216. Fogjad kezem, 225. Óh Ábrahám Ura, 233. Bár bűn és kín gyötör, 237. Egyetlen forrása, 269. Ha földi munka baj. A „Hallelujah" cz. énekeskönyvből: 10. Ameddig Jézus él, 11. A mint vagyok, 21. Az Úr szent Bárányára, 22. Az Úr szeretete által, 24. Bár jő az éj, 26. Bár térhetnék haza, 85. Itt van szívem, 110. Kicsiny Betlilehemben, 145. Nagy vagy te Isten, 167. Ott a messze földön, 171. Pásztorunk a Jézus, 207. Üzd el a kísértőt, 219. Hallod, mi kopog . . . Felveendő lenne tehát ekként, az esetleg mások által is javasolt énekeket nem számítva, 41 új ének és