Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-18 / 11. szám

hol uralkodhatnak ilyen ijesztő állapotok? Hol kellett a templomot becsukni ? Hol kell olyan szánalmas állapotban lévő sárrakásban sínylődnie egy papi családnak'?! Ilyen rémes állapotok — gondoltuk — legföljebb az „elnémult harangok" szomorú hazájában: Erdély egyik zugában lehetnek. De ennél a gondolatnál se nyugodott meg a lelkünk ... Ott se lehetnek ilyen tarthatatlan állapotok: hisz van mi nékünk adó- meg tőkekamat-segélyünk. Melyik egyházi hatóság tűrne meg ilyen állapotokat a területén ?! Nem tudtunk megnyugodni addig, míg utána nem jártunk a dolognak. Mikor annak a napilapnak a szerkesztőségétől, a hol a levél eredetileg megjelent, többszöri érdeklődés után sikerült megtudnunk, hogy Gádoros az a hely, nyomban kikerestük egyetemes névtárunkból ezt az azelőtt sohasem hallott helységnevet. Nagy meglepetésünkre azt találtuk, hogy nem valahol az oláhok lakta vidéken, hanem hazánk kellős közepén, a nagy magyar alföld szívében: Békés vármegyében van! A csodálkozástól alig tudtunk hova lenni: hát itt, a mi közvetlen szomszédságunkban és a békésbánáti egyházmegyében is uralkodhatnak ilyen borzasztó állapotok?! Mindjárt másnap siettünk a konventi irodába, hogy utánanézzünk az ott lévő hiteles adatok alapján a gádorosi egyház ügyeinek. Lekötelező szívességgel mutatták meg nékünk az összes iratokat. Mind a személyi, mind a gyülekezet anyagi helyzetére vonatkozó adatok a legteljesebb mértékben födték az öreg papné levelében foglaltakat. Szomorú kép ... A nagy latifundiumok közé ékelten, mindössze 337 hold területen fekszik Gádoros község. 4003 lelket számláló lakosságából 2056 r. kath.; 1339 ág. ev., 439 ref., 60 unitárius és 29 izraelita. A gádorosi ref. anyaegyházhoz három szórvány is tartozik: Kondoros, Nagyszénás és Szentetornya. Az egész egyházban 171 adófizető van. Ebből 9

/io részének az egyházi adója 10 K-n alul van: csak néhány nagyobb adót fizető van. A hívek egyenes állami adója mindössze 4303"68 K, az ennek alapján kivetett egyházi adó pedig 118042 K. Aláhúztuk ezt a szót: „kivetett", mert ennek jó része a nagyobbára földhöz ragadt szegény emberektől nem hajtható be. Az írások közt egész nyaláb nemleges egyházi adó-zálogolási jegyzökönyvet láttunk ! Bezárt imaháza, iskolája, lelkészlakása néhány száz korona értékkel szerepel birtokívén. Az egyháznak tökéi, alapítványai nincsenek. Adóssága viszont meghaladja a kétezer K-t. Adócsökkentési segély fejében évi 1202 K-t kap. Többszöri kérvényezéS után, 1916-ban évi 200 K tőkekamatsegélyt kapott, a miből ugyan aligha láthat hozzá új templom- és új lelkészlaképítéshez! Ezek bizony szomorú, nagyon szomorú adatok! A gyülekezet — talán mondanunk sem kell — színmagyar. Ha tótokból, szerbekből vagy oláhokból állana, aligha uralkodnának ott ilyen mélységesen elszomorító állapotok! Ha más nem, az — állam bizonyára segítene rajtuk! De mi akadályozza a mi egyházi hatóságainkat, hogy az ilyen kiáltó bajokat meglássák ós ha meglátták, orvosolják is ?! Miért alkottuk meg immár több milliós közalapunkat, ha nem azért, hogy az ilyen szegény gyülekezeteket ne hagyjuk továbbra is tehetetlenül vergődni: templomukat, iskolájukat, lelkészlakásukat valósággal a fejükre dőlni?! Hisszük is, hogy az öreg papné megindító kérőszava nyomában elhangzó, támogatást kérő szavunkat nemcsak lapunk olvasói hallják meg, a kik köziil hétről-hétre többen adják bizonyságát áldozatkész szeretetüknek, hanem az illetékes egyházi hatóságok is és a templomát, lelkészlakát saját erejéből újraépíteni nem tudó gyülekezet támogatását a tavaly adott 200 K-ás tőkekamatsegéllyel nem tartják elintézettnek. Oly sok oldalról igénybevett híveink szeretettel nyújtják e felé a szegény kis gyülekezet felé is segítő kezüket, de a segítés munkájában az oroszlánrész kétségtelenül hivatalos egyházi testületeinkre vár ! K. 1. * Az „öreg papné"-tól mi is kaptunk még a mult hó derekán levelet. A sok aktuális czikk miatt azonban sem föntebbi sorainknak, sem az ő levelének nem tudtunk eddigelé helyet szorítani. Most is csak egy részét közölhetjük. Elhagyjuk azokat a fájó panaszokat, a miket a férjét ért többrendbeli méltánytalanság váltott ki a hitvestársa terheit hűséges szeretettel megosztó lelkéből: azokon úgy sem segíthetne a nyilvános leközlós. „Kedves Szerkesztő Uram! Két könnycsepp adta kezembe a tollat. Az egyik az Öné, a melyik az „öreg papné" levelének olvasásakor a lapra hullott, a másik az volt, a melyik az én szememből ennek nyomában lepergett. A mai könnyáztatta világban nem volna helyén, hogy azok a keserű sós cseppek, melyeket a szív küld napfényre a bánat tengeréből, nyomtalanul felszáradjanak. Meg kell, hogy köviiljenek; kell, hogy olyan bástyát alkossanak, a melynek oltalmában meghúzódhassék a jog és igazság, oltalmat találjon a gyönge, erőtlen. Kellenek kövek, kis gömbölyű kövek is, a melyek parittyába legyenek valók, melyek, mint hajdan Dávid Góliátot, legyőzze ma is a Góliátnál is Góliátabbakat. Ez az én könycseppem is ilyen parittya kő lesz egy öreg reszketős kézben. Az Ön lapja helyesbítni vélt egy szót. Kőrakás helyett kőmosást írt. Az első a helyes, bár a második is igaz. Hát nem hiheti el azt nekem, hogy én, a ki zongorázni is tanítok, tehát valamelyest az úri osztály női közé tartoznám, hogy én, egy papné, saját kicsi gyönge kezeimmel még kövezni is tudok ?! Hát tévedni méltóztatik ! Hiszen a munka nem szégyen és az alkotás égi gyönyörűség! Hát bizony úgy van az: nincs, a ki csinálja, nincs a miből csináltassuk. Gyűjtöm a köveket, ásó, kapa felhoz egyet-egyet, leomló templomfal eldob