Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-14 / 2. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. ILBTALOM. AZ Elet Könyvéből: Mérlegkészítés, m. k. — Vezérczikk: Második téli konferencziánk. K. 1. — Második czikk : A német szellem és a hit. Benedek Sándor. — Tárcza: Farkas József emlékezete. XVII. Dr. Pruzsinszky Pál. —Belföld : Kassai esetek. Révész Kálmán. — Külföldi hírek. — A mi ügyünk. — Irodalom : Dr. Makkai S. : A hit problémája. Dr. Szatmár Jenő. — Egyház. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Mérlegkészítés. Galat. 4.9—11. v. Az esztendőtől való búcsúzás nemcsak arra alkalis, hogy az egyéni élet számára készítsünk mérleget, nem a gyülekezet életére nézve is. Különösen a gyiiíezetek angyalait kényszeríti erre az évforduló. A kaira alkalmas arra is, hogy a népmozgalmi adatok itisztikája mellett hirdessük az örökkévaló kincsekkel ló sáfárkodás eredményeit és hiányait. Igaz, hogy íezek mérlegelése mindig magán hordozza az emberi em fogyatkozását, amennyiben a szíveknek és veséknek isgálói és a lélek gyarapodásának látói nem mi vagyunk, sonban, ha jórészben találgatásokra, tapogatódzásokra gyünk is korlátozva : valami megállapításra mégis csak juthatunk. Lelkünket az elfogulatlanságban, szemünket korlátolt tisztalátásban gyarapítja az a Lélek, a ki még Istenség titkainak és mélységeinek vizsgálására is [jogosít bennünket. Miről is van hát szó ? Arról, hogy jó a gyülekezek pásztorainak a sáfárságnkra bízott lelkikincstárban, lelkipénztár forgalmában is pénztári vizsgálatot tartani, ídjuk, valljuk, hogy rokonszenv, ellenszenv — ezek érzések — a pásztor szívét is fogva tarthatják, a ikor nyája felett vizsgálatot tart. Amennyiben pedig a ját verejtékes munkájának gyümölcseiről, magvetésének keléséről, kalászbaszökkenéséről, aratásáról van szó: jnnyen hamissá lehet a végeredmény. Ezek a szinte kiizdhetetlennek látszó gátló körülmények még sem vehet kedvünket, inkább sarkalnak az emberileg lemérhető ízta nyereség, vagy veszteség megállapítására. Lehetetlennek találjuk azt, hogy a ki csak valamit ad hivatására, a ki magát nem béresnek, napszámosik, hanem a legfenségesebb küldetésben, követségben rónak tartja, ezt a zárlatot vagy ekkor, vagy akkor ne végezze. E nélkül nem látjuk tisztán a saját helyiünket sem abban a gyülekezetben, a melyikben vigyázván vagyunk hívséggel. A jelzett versekben Pál magára nézve ezt a munkát végezte el a galaták között. Akárhogy forgatjuk is az apostol készítette mérleget — melyen munkáját, a gyülekezetet, a gyülekezetben látszó eredményt mérte le —: mínuszt mutat az. Lássuk csak a mérleget. Milyen tényleges értékek vannak benne ? Nem tud többet megállapítani a legnagyobb jóakarat sem ennél: „Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket." Eddig van, nincs tovább. Mi van a mérleg másik serpenyőjében ? Megállapítja az apostol, hogy a kölcsönös megismerkedés után („most azonban, hogy megismertétek Istent, sőt, hogy megismert titeket az Isten") visszatérnek a gyülekezet tagjai az „erőtelen és gyarló elemekhez", azt a szégyent hozzák a köztük fáradozó apostol fejére, hogy visszasülyednek a régi gyarlóságokba, az első szerelem kihűlése után nem akarnak Istennek szolgálni, hanem a régi elemeknek. Az apostol már régen lemondott a szégyen takargatásáról, azért leplezetlenül elmondja a mérés eredményét: a galaták könnyűknek találtattak: „Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam köztetek." Szomorú, szívet facsaró szavak. Az egyes gyülekezetek külső és belső értékeinek lemérésére megvolna nálunk a hivatott orgánum. Minden esztendőben a kérdőpontok alapján megszerkesztett esperesi jelentések adják a gyülekezetek életének mérlegét. Csodálatos, milyen rendben találjuk a gyülekezetek külső és belső életét, ha e jelentéseket olvassuk vagy halljuk. „Mindenek ékesen és jó rendben vágynák !" — ez az örvendetes megállapítás. Nem az így szólók jóhiszeműségében kételkedünk, csak azt valljuk, hogy könnyen belehalhatunk ebbe az örökös jólétbe. Csak azt hirdetjük, hogy távol álló, kívülről szemlélő valaki — hívják bárkinek — igaz mérleget készíteni nem tud, nem tudhat, legfeljebb rubrikázhat. Ilyen mérleget csak a gyülekezetek pásztora készíthet egyedül! Egyedül ő, nem a külső világ, nem a bámészkodók számára, ebből azoknak semmi haszna sincs, csak a maga és gyülekezete használatára, igaz tájékoztatására és hasznára.