Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
Uj világ vajúdásának idejét éljük, E% is fájdalmas, mint minden élet születése. A régi módon, a régi értekekkel nem élünk meg. Az új világ küszöbén mi, legalább mi pásztorok, a régi, rossz szemüveget tegyük le, az megrontotta a látásunkat. Vegyük elő a jézusit, a iiiely nem torzít, nem is homályosít, a mely nem nagyít, nem is kicsinyít. Az ő szemeivel nézzük, vizsgáljuk a világot, legelőször is, a melyikben élünk, a melyiket szolgáljuk, a melyik legközelebb van hozzánk: a gyülekezet életét és a magunkét. m. le. MÁSODIK TÉLI KONFERENCZIÁNK. Január 16—19-ig tartja a Kálvin-Szövetség második téli konferencziáját. Az első téli konferencziának minden reményünket messze fölülmúló sikere záloga a mostaniénak is. Már az eddigi jelentkezésekből is örömmel állapíthatjuk meg, hogy a tavalyi nevek nagyrészt újból szerepelnek a mostani jelentkezők névsorában. Ezek mellett egész csomó új arcczal is találkozunk majd. mert a míg első téli konferencziánkon és a nyárin a lelkészek csaknem kizárólag önmaguk közt beszélték meg a szőnyegre kerülő kérdéseket, mostani konferencziánkon az első három napi tanácskozásokba már egyházunk érdeklődő világi- tagjait is belevonjuk. Még" mindig maradnak olyan kérdések, a melyeket a lelkészeknek bizalmas baráti körben, önmaguk közt kell megbeszélniük, mielőtt azok a legközelebbi nyilvános gyűlések elé Vihetők. Viszont a nyári gyűléseket ezentúl Szűkebbkörű előkészítő megbeszélések gyanánt kívánjuk rendezni, melyekre a legközelebbi gyűlések előkészítőit és előadóit hívjuk meg csupán. A megoldásra, tisztázásra váró kérdéseknek egész serege áll előttünk. Szinte leküzdhetetlen nehézségbe kerül a sok közül a legfontosabbakat, a legégetőbbeket á legaktuálisabbakat kiragadnunk. Első konferencziánkon egyfelől általánosságban, másfelől főbb vonásaiban, minden irányban meg akartuk állapítani vezérlő eszméinkét, ki akartuk tűzni elérendő czéljainkat. Nyári gyűlésünkön már gyakorlatibb mederbe terelhettük tanácskozásainkat. Most ínég mélyebben akarunk szántani és néhány irányt mutató téma mellett (A kálvinizmus és a modern gondolkozás. Miért nincsenek igazi kálvinistáink? Kálvinista öntudat és életprogram ni. Mikre van a lelkipásztoroknak leginkább szüksége ?) a gyakorlati élet egyes nagyobb kérdéseit kívánjuk bonczolgatni. Ezeknek a kérdéseknek javarésze összefügg a háborúval. Ilyen: Katonáink lelkigondozása hazulról. Ilyen jrz a mindnyájunkat olyan közelről érdeklő kérdés : Milyen misszió vár az erdélyi református egyházra a háború után? Ilyen: A diakonisszák szerepe a háború után. Még fokozottabb mértékben háborús témák az úrvacsorai kehelynek és a fertőző nemi betegségek ellen való küzdelemnek égető kérdései. Szorosan összefügg a háborúval a lelkészek külön gyűlésének s egyszersmind egyházi életünknek az a mind hangosabban kiáltó kérdése : Miként toborozzunk jó lelkipásztorokat? Kissé ugyan távolabbi vonatkozásban, de a háborúval függ szintén össze a népszerű theológiai tanfolyamok szervezésének kérdése is. » Mélyen a gyakorlati élet talajába bocsájtják le gyökérszálaikat a többi nem háboríts problémák is, így különösen a szektákkal kapcsolatos kérdések, a melyeknek összekuszált és csak gondos kezekkel kibogozható szálait a lelkészek külön gyűlésén vesszük nioát szemügyre. Nagyon is aktuális a templomi éneklésünkkel kapcsolatos új énekeskönyv kérdése is. A gyakorlati élet világába visznek minket Szabó Aladár sorozatos előadásai is, a melyeknek voltaképen „Félremagyarázott textusok" lenne a czíme. Azokra a föltűnőbb visszásságokra kívánnak ezek az előadások rámutatni, a melyekkel gyakorlati igehirdetésünkben oly gyakran találkozunk. Legnagyobb érdeklődés mutatkozik már eleve is az úrvacsorai kehely kérdése iránt, a melynél a magyar orvosi kar két legkiválóbb speczialistájának szakvéleményét fogjuk hallani. Igen nagy az érdeklődés a szektákkal kapcsolatos kérdések és BaVasz Lászlónak, konferencziáink legnépszerűbb előadójának, témái iránt is. De kijut az érdeklődésből bizonyára minden előadónak, mert a kik a mai roppant nehéz utazási és ellátási viszonyok mellett is rászánják magukat az idejövetelre, azok rendületlenül és hűségesen kitartanak mindvégig! Kevesebb témát vettünk föl most, mint tavaly, csakhogy elegendő időt szakíthassunk a hozzászólásokra. Hisszük, hogy nemcsak az előadások, de "a hozzászólások is magas színvonalon és a legszigorúbb tárgyilagosság körében mozognak majd most is. Eleve is jelezzük, hogy a mai valósággal „ijesztő" nyomdai árak és viszonyok mellett — végtelen nagy sajnálatunkra — nem is gondolhatunk arra, hogy a konferenczia egész anyagát a tavalyihoz hasonló emlékkönyvben megörökíthessük. Minden igyekezetünkkel azon leszünk azonban, hogy legalább egyik-másik témát külön füzetben kiadjunk. E mellett az egész konferencziáról részletesebb ismertetést közlünk lapunkban. A nagy világháborúnak immár harminczegyedik hónapjában is rendületlen hittel hisszük, hogy mostani konfereneziánkból is élet és áldás fakad egyházunkra és annak révén hazánkra! K. /. A NÉMET SZELLEM ÉS A HIT. A világháború egyik jelensége, hogy a középeurópai államokkal szembenálló nemzetek a háború szerencsétlen áldozataiért a német népet teszik felelőssé s ebbeli buzgalmukban alaposan lealacsonyítják a német szellemet. Azt hirdetik, hogy a német nép a szabadság ellensége s annak a nyomasztó militárizmusnak szolgálatában áll, mely az egész világot le akarja igázni. Ezért nem volna kár az emberiségre, ha a világháború a németséget kiirtaná.