Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-27 / 35. szám

tásánál is felhangzanak a fenti jelszavak és a „Várbéke8 ezekre a választásokra is kiterjed. Nálunk a választások alkalmával, jól tudjuk, nem ilyen jelszavak járják. Ki törődik itt azzal, hogy egyik vagy másik papnak milyen a dogmatikai meggyőződése, vagy egyáltalán van-e ezekre a kérdésekre nézve tudás'a és valamilyen álláspontja és ki veszi észre azt, ha ma liberális, holnap pozitív ízű beszédet mondunk, hiszen a beszédgyűjteményekben, a könyvpolczokon is szépen, békességben elférnek egymással a különböző irányzatok. Hallottunk ugyan egy-egy választás alkalmával egyik-másik jelölt ellen olyan kifogást, hogv az illető pietista, baptista, szektatenyésztő, hogy túlsókat imádkozik, sokat forgatja az ipazi bibliát stb., de ez csak ritkán fordulhat elő. Mindezekkel csak arra a közismert dologra óhajtottam reámutatni, hogy a mi gyülekezeteink, híveink legnagyobb részénél az ilyen dogmatikai kérdések ez idő szerint legalább nem keltenek nagy szenzácziót és a szóban lévő három kérdésnek bármily szellemben való megváltoztatása ellen nem a dogmatikai megértés, hanem legfeljebb a megszokotthoz való ragaszkodás keltene ellentmondást. Arra is reámutattunk — és ezért egy ev. lap részéről megrovásban is volt részünk —, hogy ott, a hol az úrvacsora vétele alkalmával most nincs szokásban a három kérdés feltevése, ennek további elhagyásával nem vétünk semmiféle szent hagyomány, annál kevésbé magának az úrvacsorának lényege, jelentősége, szentsége ellen. Mert először is mit sem olvasunk arról, hogy Jézus valamit kérdezett volna tanítványaitól ott a felső házban, a hol veliik vacsorált, nincsenek ilyen kérdések a régi szertartások legnagyobb részében, nincsenek a Kálvin úrvacsorai liturgiájában sem. A három kérdést úgy, a hogy nálunk az önvizsgálatra indító apostoli intelemből kifolyólag használatosak, Révész Bálint, a Milotai Nyilas István ágendájából vette át szóról szóra. A Milotai három kérdése pedig rövidített és az utolsóban módosított alakja annak a három kérdésnek, a mely a pfalzi úrvacsorai előkészítő, gyónó liturgiában olvasható. A pfalzi kérdések bevezetése a következő : Miután Isten igéje ezt a három dolgot tartja szemünk elé: először bűneinket, másodszor a megváltást, harmadszor a háládatosságot, a mellyel Istennek tartozunk (Római levél, Heidelbergi Káté) . . . ezért kérdezem tőletek ..." és következik a bűn beismerésre (eredendő bűn említése nélkül), Krisztus váltságmunkájában való hitre és végül a hálából fakadó szent életre vonatkozó három kérdés. Milotai az utóbbit, a fogadalmi kérdést elhagyta és helyébe az apostoli hitvallás mintájára a feltámadásra vonatkozó hit kérdést tette. Már most, miután a konventi úrvacsorai istentisztelet rendjébe a három kérdés, mint kötött alkotórész, felvétetett, a liturgiái bizottság megformulázta ezeket és pedig az eredeti pfalzi minta szerint elhagyta a feltámadásra vonatkozót és felvette a fogadalmit (1. 1911. évi konv. ,jk. 464. 1.). Egyebekben is változtatott a Milotai— Révész-féle kérdéseken: a bűnbeismerésre, váltságra vonatjífezó kérdéseket enyhítette; nem említi az eredendő bűnt, a „vért", a helyettes elégtételt. A konvent ezt a javaslatot főleg Baltazár püspök felszólalása folytán nem fogadta el és megbízta a püspöki kart a kérdések új formulázására. A püspöki kar kevés módosítással a Milotai—Révész-féle kérdésekben állapodott 'meg (1. 1915. Konv. jk. 448. L). A konvent ezeket sem fogadta el — Tisza gróf felszólalása folytán és megbízta a püspöki kart és liturgiái bizottságot, hogy együttes ülésben állapítsanak meg új kérdéseket. Az együttes bizottság közel két órán át foglalkozott azon új szöveg megállapításával, a mely az 1916. évi Konventi jegyzőkönyv 86. lapján olvasható. Mint ebből a szövegből látható, az együttes bizottság három hit- és egy fogadalmi kérdést, összesen tehát négyet vett fel; meghagyta tehát a feltámadásra vonatkozót és nem mellőzte az eredendő bűnt, a helyettes elégtételt („Jézus vérének érdeméért . . .") illető részleteket. Tudjuk, hogy az illusztris felszólaló főleg ezeket a részleteket találta „dogmatikusoknak" és olyanoknak, a melyek a legszentebb cselekményre, a lelkészek és hivek lelkiismeretére zavarólag, nyugtalanítólag hathatnak és miután szerinte ezeknek a részleteknek, eredendő bűn, helyettes elégtétel, testi feltámadás elhivése nélkül is lehet valaki jó református, ezeket el kell hagyni, az úrvacsorát a dogmáktól el kell választani, a szubjektív hit érvényesülhetésének nagyobb jogosultságot kell biztosítani, mert, mint mondá, ez a legnagyobb erkölcsi tőkéje a ref. egyháznak. Tudjuk, hogy Baltazár és Tüdős püspökök ezzel szemben azt vitatták, hogy azok, a kik a váltságnak azokat az objektív tényeit nem hiszik, a melyek az előterjesztett kérdésekben kifejezésre jutnak, azok jobban teszik, ha nem járulnak az úrvacsorához (ezt felszólítás nélkül is megteszik!). tudjuk azt is, hogy a konventi határozat szerint most már majd a főgondnokok is résztvesznek az új egyeztető szövegezési munkában, a melynek czélja az lesz, hogy a kérdések ügye ne szolgáljon szavazás tárgyául. Már most ennek a kényes ügynek, mint hisszük, végleges elintézésénél a következő szempontokat kell, nézetünk szerint, figyelembe venni. Először is azt, hogy nem áll az, hogy bármilyen keresztyén egyház is el lehetne dogma nélkül. Hiszen különös is lenne, ha.épen csak az egyeseknek lenne joguk feleletet adni a nagy kérdésekre: Van-e * Isten, Milyen az Isten; Miért jött, szenvedett, halt meg és él-e Jézus stb ? Az egyház nem maradhat néma ezekre a kérdésekre nézve; az egyháznak ezekre adott felelete a dogma. Van úrvacsora; ez magában véve is dogma és annak a közösségnek, a melv ezt intézményesen fenntartja, feleletet kell adni arra is, mi az úrvacsora, mi a czélja, haszna stb. ... az adott feleletek dogmák. Azok, a kiknek felelete mindezen kérdésekre nézve a tagadás vagy Vállvonogatás, természetesen nem lehetnek igazi tagjai a közösségnek. Az úrvacsora a kommunió, a hit- és sze-