Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-20 / 8. szám

növelte az egyház vagyonát. Legelőször a szívéhez anynyira hozzánőtt iskolára gondolt: megépíttette a második tantermet, azután a csonkatornyú, zsindelytetős templomot varázsolta újjá. Csak a mikor iskolával, templommal rendbe jött, akkor gondolt önmagára, akkor építtetett a templom ajtaja elő;t álló százados, roskatag parasztház helyébe modern új épületet. A templomudvart átalakíttatta gyönyörű virágos [kertté. Míg annyi gyülekezetünk sokszor könnyelműen átadta az államnak iskoláját, később még a harmadik tantermet is fölépítette, mert — miként a nagykőrösi ref. tanítótestületnek írta — az volt a szent meggyőződése, hogy „papi hivatást betölteni csak jó iskola mellett lehet, mert hiábavaló minden prédikálás ós cura pastoralis, ha az iskola művelt, fogékonnyá tett szíveket nem készít elő. Csak együtt, egy szívvel, egy lélekkel folytatott munkánkon lehet áldás." Arany szavak ! Vajha minden leendő lelkipásztorunk, tanítónk szívébe be lehetne vésnünk ! Családalapításra csak későn szánta rá magát. „A palánkon röpült át hozzá a galamb a szomszédból." Ezen a téren is a családi tradicziókat követte: édes apja mir.daháromszor kath. leányt vett el, a fivére is, ő is. Mindből jó kálvinista asszonyt formáltak. Igazi boldogság honolt az ő fészkükben is. Ebben is mintaképe lett gyülekezeténél*, melyről büszke örömmel mondhatta el jubileumán, hogy egyikük sem él vadházasságban. Szeretetüket egj gyermekkel áldotta meg az Isten. Persze, a kis Ferkó is papnak készül . . . Tekintélyét a nagy róm. kath. egyházzal és annak papjaival szemben is fönn tudta mindvégig tartani, pedig — jó pásztorhoz illően — féltő gonddal őrizte nyáját a ragadozó farkasoktól. A békés lelkű Koncz Menyhért helyébe új plébános jött. Áttérítették egy kis pénzzel az első, a második, a harmadik földhöz ragadt kálvinistát. Simon Ferencz megtalálta az orvosságot. Megüzente az új kollégájának, hogy eddig egyik se vágta a sarlóját a másik vetésébe. Ha erre vállalkozik, ő is megteszi a magáét. Van két vagyonos, gyermektelen kálvinista család. Ezek hajlandóak egész vagyonukat arra áldozni, hogy rossz pápistákat vásároljanak rajta! A plébános látta, hogy emberére akadt s — 25 éves jubileumán már ő vezette hozzá a róm. kath. papság küldöttségét a paróchiára s a banketten lelkes szavakkal ünnepelte „mint a valláserkölcsi nevelésben jeles, hithű munkatársát'1

. így tudta megőrizni Simon Ferencz a maga nyáját a nélkül, hogy oktalan dühvel támadta volna a többi felekezeteket. Hívei csodás szeretettel csüggtek rajta. Negyedszázados jubileuma alkalmával szeretetüknek mindenféle jelével elhalmozták. Öt a sok szeretet nem kábította el: azt a szeretetet mindjárt kamatoztatta egyháza jövőjének biztosítása érdekében. A szeretet megnyilatkozás ünnepélyes perczeiben évi 290 K-ás összeget szavaztat meg gyülekezeti tartaléktőkére, melyet a sajátjából 400 K ra egészít ki évről-évre, „a míg jászberényi pap lesz, illetve a míg él, mert reá nézve ez a két határidő egy". A két határidő csakugyan egy lett, de — fájdalom — nagyon rövid lett: mindössze negyedfél év. Áldott jó szívét, a melyben szerettein és gyülekezetének minden egyes tagján kívül egyházmegyéje, kerülete, egyetemes egyházunk minden igaz ügye számára tudott helyet szorítani, kikezdte a súlyos betegség. A hatalmas ember szemünk láttára kezdett halványodni, összeesni... Segítőtársat kért. Sajnos, éveken át nem kapott. Nagyobb szüksége lett volna rá, mint sokaknak. Nem követelődzött, nem zajongott: megfogyatkozott erővel, de ép oly lelkiismerettel végezte tovább sokirányú terhes munkáját. E sorok írója is ment néki néhányszor segíteni, mikor közbe ágybadőlt. Mikor újból fölkelt, hiába kértük, hogy kímélje magát, ép oly lelkiismeretesen járt továbbra is a távoli tanyákra hittant tanítani, temetni, a kemény téli időben is, ép úgy prédikált vasárnaponkint a délelőtti és délutáni istentiszteleteken kívül a katonáknak, a raboknak, ép úgy tanította továbbra is a vallástant a gimnáziumban, a polgári leányiskolában, ép úgy rendezte a Kálvin-estélyeket, ép fily csodás rend uralkodott továbbra is lelkészi hivatalában, a, templom, az iskola körül, ép oly fáradhatatlanul buzgólkodott a kecskeméti egyházmegye lelkészegyesülete élén, a kerületi bizottságokban és közgyűléseken. Az egyházigazgatás terén kevés szakavatottabb lelkészünk volt nálánál. A sok hivatásos jogásszal szemben kevesen képviselték még a jogi tudás terén oly nagy súllyal lelkészi karunkat, mint ő. Igazi, önmagát fölemésztő gyertyaszál volt. A gyertyaszál utolsó föllobogásai is hatalmas, erős fényt lövőitek sokak, nagyon sokak szívébe. A legutóbbi kerületi gyűléseken a hazaáruló hadseregszállítókat bélyegezte meg hazáját mélységesen szerető lelke. Halála előtt még néhány nappal czikket ír lapunkba a felsőireghi esetről a tiszta kálvinista meggyőződés megvédelmezésére. S megszakadni készülő imádságos nagy szíve imádságokat diktál néki a harczba, a halálba induló katonák számára. 0 tud nékik igazi imádságokat írni, hisz o is a halál ösvényén jár ... Mint a legenda hőse, a ki, a mikor átgázol rajta a nyomában rohanó tömeg, megragadja szívét és magasra emeli, hogy annak fénye mellett törjön előbbre a csapat, ő is kiönti Ura szerelmével csordultig megtelt szívót háromszázezer küzdő, vérző, halálba induló katonánk számára. így világít a deczember 14-én délután szép csöndben utolsót dobbanó, a jászberényi borostyánnal telisteli futtatott temetőben nyugvó szíve továbbra is és áraszt meleget, erőt százezrek szívébe továbbra is — egész a nagy diadalomig! Kell-e ennél szebb lelkipásztori élet, kell-e ennél szebb vég? A kerület is oda tette utólag pálmáját a hantokra. Ha a szive idő előtt meg nem gyöngült volna, bizonyára még nagyobb pálma is jutott volna néki osztályrészül. így csak odafönn nyerhette el a legdicsőbb, a legértékesebb pálmát Urától, kinek kevés hűségesebb szolgája volt nálánál! Dr. K. 1.