Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-20 / 8. szám

KÜLFÖLD. Hollandia. holland ref. egyházakról. Hollandiának két ref. egyháza egymástól való különállását nevében is szereti kifejezésre juttatni. Magyarul is megtehetjük e különböztetést, bár ez kissé idegenül hangzik: az egyik a reformáczió idejéből származó s azóta sok küzdelmet ólt református egyház (Nederlandsche Hervormde kerk) s a másik az előbbi egyházból idővel kivált s a mult század folyamán dr. Kuyper Ábrahám által szervezett megreformált egyház (Gereforrneerde kerk). E két holland ref. egyház legújabbkori életének figyelemmel kísérése sok értékes tanulságot nyújthat. Most, a midőn dr. Kuyper Ábrahám leányai nálunk tartózkodnak a holland vöröskeresztes misszió kötelékében, hogy a háború által ütött sebeket segítsenek begyógyítani, illő, hogy az ő egyházukkal közelebbről is foglalkozzunk; de meg azért is magára vonja figyelmünket ez az egyház, mivel annak tulajdonkópeni szervezője, dr. Kuyper is megígérte látogatását. Hivatalos lapjuk, a Heraut, foglalkozik a mult évről beszámoló évkönyvükkel. Ennek adatai szerint a megreformált egyház 699 gyülekezetet számlál és az egyház által gyűjtött adatok szerint 463,502 tagja van. Ez a szám azonban nem egészen megbízható. Az 1910-ben tartott hivatalos népszámlálás szerint 491,451 tagja volt. Ez a különbség a lelkészek kikerekített, tehát nem egészen pontos adataiból magyarázható. A lelkészek száma 559. Az említett lap két hoszszabb czikkben foglalkozik a theologusok mindig jobban apadó számával. Megállapítja, hogy ha az egyház újabb módokat és eszközöket nem talál, előállhat az az eset, hogy lelkészhiány lesz. Ezen részben az által akar segíteni, hogy felhívja a sziilők ügyeimét, arra, hogy gyermekeiket a lelkészi pályára szenteljék és hangsúlyozza a szülök felelősségét, de másrészt azután rámutat arra is, hogy vannak olyan esetek, a mikor a szülő szívesen taníttatná gyermekét papnak és a fiatalember is érzi a benső elhívást, a melyet elengedhetetlen követelmény gyanánt jelölnek meg, de a legjobb akarat mellett sem bírják fedezni a hosszú tanulmánnyal járó költségeket. Az egyháznak tehát az a kötelessége, hogy alapos vizsgálat alá véve a jelentkezőket, a kiknél az arravalóságot, a testi és szellemi képességet megtalálja, anyagi támogatásban részesítse. De nemcsak tanulmányi ideje alatt, hanem később a gyülekezetben is biztosítson számára olyan fizetést, hogy abból nyugodtan, műveltségéhez méltóan megélhessen. Nevezetes a ref. egyház (tehát nem a Kuyper-féle egyház) életében 1816 január 6-ika, melynek százéves évfordulója újra felélénkítette az ellentéteket e két egyház között. A Heraut ily czímen foglalkozik a kérdéssel: „A ref. egyház százéves fennállása". Ebben a czikkiró azon álláspontjának ad kifejezést, hogy a ref. egyház I. Vilmos király azon törvénytelen intézkedésének köszönheti létrejövetelét, a mellyel száz évvel ezelőtt a ref. egyház „egyetemes szabályzatát" (Algemeene Eeglement) jóváhagyta. Törvénytelen volt ez az intézkedés azért, mert ehhez sem az alaptörvény, sem valami más törvény neki jogosultságot nem tulajdonított. De még sokkal rosszabb volt ennél az, hogy I. Vilmos olyan szervezetet kényszerített az egyházra, a mi több átkot, mint áldást hozott magával. Természetes, hogy a megreformált egyház tiltakozik és hivatalos lapjában, a Kerkelijke Courantban hangsúlyozza 1., hogy a német-alföldi ref. egyház, a melynek I. Vilmos az egyetemes szabályzatot adta, nem ezen szabályzat jóváhagyása által jött létre, hanem ez csupán egy új szervezetet jelentelt számára, 2., hogy az 1816-ban megállapított szabályzatot később, 1852-ben, helyettesítette egy másik, a mi ugyan az előbbi módosítása által jött létre,, de lényegében, az államhoz való viszonyt tekintve, elvi különbséget mutat. Tehát már 1816 előtt is megvolt ez a németalföldi ref. egyház, a mi kitűnik a zsoltárok hiteles szövegéhez fűzött magyarázatból, a melyet 1773 július 19-én írtak alá s a hol Németalföld ref. egyházában használt zsoltárok könyvéről beszélnek és a melyben arról van szó, hogy a kiküldöttek gondoskodnak arról, hogy a versbeszedésnél semmi se csússzon be, a mi ellentétben lehetne a németalföldi ref. egyház elfogadott tanával. Igaz ugyan, hogy ez az általános szabályzat nem volt törvényes egyházi szempontból, de rendet teremtett és lerakta a későbbi fejlődés alapját Az 1816-ban létre • jött általános szabályzat tehát csak annyi újat hozott, hogy az egyetemes zsinat felállítása által a tartományegyházakat országos egyházzá szervezte. Ennek a szervezetnek az árnyékoldala nem az egyetemes zsinatban rejlett, mint azt a megreformált egyház hirdeti, hanem abban a kapcsolatban, a mely az egyházat az állam tekintélyéhez kötötte. Ez a kapocs azonban 1852-ben megszakadt, a mikor maga az egyház egy új általános szabályzatot fogadott el, míg végül azután 1870-ben a régi állapot utolsó maradványai is eltűntek és így az egyház önállósága és egysége teljesen kifejlődött. Barát József. A MI ÜGYÜNK. Utazó titkárunk. Szövetségünk életében nevezetes mozzanatot képez, hogy Isten segítségével immár mi is beállíthattuk Fiers Elek s.-lelkész, volt ref. tanító személyében első utazótitkárunkat. Hisszük, hogy nem sokáig marad egyedül: hamarosan lesz második utazótitkárunk is. Az utazótitkár' készséggel és díjmentesen megy el mindenüvé, a hova lelkészeink meghívják, Szövetségünk munkásságának ismertetése és helyi úókszövetsógek szervezése érdekében. Az utazótitkárnak szóló levelek Budapest, IX., Eáday-utcza 28 alá intózendők. Szövetségünk választmánya február 13-án tartotta ülését Petri Elek és Bernát István elnökletével a Ráday-könyv tár olvasótermében, a választmányi tagok élénk érdeklődése mellett. Az utazótitkár alkalmazásával