Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-26 / 48. szám

S aztán jöjjön gyorsan, ha ina nem, holnap bizonyosan, a színvonalas, képes, irodalmi, művészeti, kritikai, heti — családi lap. A protestáns Elet vagy a protestáns Új idők vagy a protestáns Vasárnapi Újság. S vele együtt jöjjön a Diák. Igen. a Diák. A protestáns diákoknak ez a szempillantásra se halogatható újságja: a mi Zászlónk! De ne jöjjön a napilap! Szerény véleményem szerint a protestáns napilap a protestáns békesség halála volna,* Nekem pl. protestáns napilap úgy lenne jó, ha a legmodernebb és legmagyarabb protestáns újságíró, Milotay István dr. szerkesztené; ő, a kit a politikai tinjás és éleslátás, a gazdasági ismeretek rengetege, művészi, finom tolla, szabolcsi eredete, örökös, hajszás tanulása predesztinált arra, hogy a független Magyarországért dolgozó, gondolkozó, a minden függetlenségért áhítozó és álmodozó, szenvedő, küzdő protestáns magyarok vezérpennája legyen ; ő, a ki a meglévő magyar erkölcsi, szellemi és vagyoni kincsek megőrzésében konzervatív, a megszerzendő magyar erkölcsi, szellemi ós vagyoni kincsek kivívásában radikális! Oh, de neked -— protestáns testvérem — ágy-e nem kell ő? Te talán közösügyes vezér-tollra bíznád álmod, hited, meggyőződésed védelmét. Neki meg talán szabadkőműves újságíró agitátor kell. Debreczennek talán szocziálista, Pestnek, úgy lehet, hajlékony és simulékony úr ? Vagy tudom is én, kinek milyen újságíró vezér kellene. Az Est lehet jó újság. Az is. De gerinczes protestáns újságnak jó minta nem lehet soha! Most csak egyházkerületi lapjainkban verekszünk áldatlan tusakodással. Hála Istennek: a magyar protestáns nagyvilág erről a tusakodásról édes keveset tud. De ha protestáns napilapunk lenne, mindjárt tanuja, figyelője, hamarosan résztvevője lenne ő is ennek a tülekedésnek. Ments meg, Uram, bennünket ettől az átoktól. Mert gondolkozzék bárki bárhogy: nem volnék erős hittel hivő kálvinista, ha meg nem írnám az ón hitemet. Nincs olyan protestáns magyar, a ki mindnyájunk megelégedésére, erőink sokszorozására, tekintélyünk emelésére, érdekeink megvédésére napilapot tudna szerkeszteni ! Mindent tudunk, de ezt soha, soha!** Gyölcössy Endre dr. * Fájdalom, ez a békesség nem valami eleven s így t z ne akadályozza a napilap jövetelét! ** Közöltük ezt a lelkes czikket, a-mely érdemes a megszivlelésie. Utolsó részletében egy kis „sötétlátás" nyilvánul meg. Mi részünkről szeretnénk, ha a „sohá"-ra nézve mielőbb megérkeznék a ezáfolat. KRÓNIKA. Érzékenykedés. Az „Evangélikus Őrálló" legutóbbi számában többek között azt mondja, hogy „Sebestyén Jenő budapesti ref. vallástanár a Szlávik, Masznyik és Szász B. által annak hasábjain már régebben eléggé ismertetett „modernista" Nietzsche-1 csak azért állítja erőltetett-dogmatikus módon párhuzamba Kálvin-nal, a nagy reformátorral, hogy aztán odabiggyessze: hogy „szerinte a kálvinizmus képviseli a modernizmus keresztymellenes formája ellen a legbiztosabb győzelmet ígérő keresztyén típust". Hát ilyenformán akár Krisztust és Beliált lehetne párhuzamba hozni egymással! Ez kálvinista jansenizmus a történetírás terén, a melynek semmi köze a komoly tudományossághoz. Ilyet a Szemle szerkesztőjének nem lett volna szabad meghagynia Sebestyén kéziratában. Ilyen párhuzam bántó és igaztalan az olvasóra. A jövőben több kritikát kérünk!" Nem szólnánk a hagyományos érzékenység ez újabb jele ellen semmit, még arra se mutatnánk rá, a mi ilyenkor mindig eszünkbe jut, hogy t. i. a Protestáns Szemle szerkesztőinek eddig is mindig csak a lutheránus érzékenység miatt kellett szenvednie s hogy a Szemle sokszor volt kénytelen szürkének lenni csak azért, mert közös lovunkká tettük. Csak a következőket jegyezzük meg : Sebestyén Jenőnek joga lenne Nietzschéről írni még akkor is, ha nemcsak Szlávik, Masznyik és Szász B., de még más tíz theologus szólottak volna is „eléggé" kimerítően róla. Azonban ez a joga még eresebb azért, mert olyan új szempontból nézi Nietzschét, a milyenből eddig nem nézték. Hogy ez „erőltetett-dogmatikus módon" történik-e, azt majd meglátjuk a czikksorozat végén. Mindenesetre furcsa, hogy az Ev. Őrálló ezt a párhuzamot kifogásolja, mikor tudnia kellene, hogy Nietzschét nemcsak egy reformátorral, hanem magával Krisztussal is összehasonlítják lépten-nyomon. Avagy nem ismeri többek között Harnack híres mondását, a mely szerint „Nietzsche rokonságáról az evangéliummal több megszívlelendőt lehet mondani, mint a mennyit sok spekuláczió a Krisztus igehirdetéséről tartalmaz?" (id.Tankó). Vagy nem tudja, hogy Paulsen is megtette az összehasonlítást és Gallwitz, az ismert Nietzsche-tanulmányozó czikket is írt ezen a ezímen : Nietzsche als Erzieher zum Christentum (Preuss. Jahrbücher) s ezt Paulsen mint értékes fejtegetések tartalmazóját Etikájában külön ki is emeli? Hát igenis, Krisztust és Béliált is lehet egymással párhuzamba állítani, csak a szempont legyen megfelelő és elfogadható. Nietzschónél meg egyenesen kényszerül az ember az összehasonlítást megtenni, 'mert hiszen ő lépten-nyomon szembehelyezi magát Krisztussal s elénk tárja az Antikrisztus evangéliumát. Azt meg igazán nem lehet megtiltani, hogy valakinek ne a kálvinizmus legyen az ideálja, pláne akkor, a mikor a kálvinizmus ilyen értékelése nemcsak az ő egyéni hite vagy privát találmánya, hanem elsőrangú theologusok