Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-19 / 47. szám

diakonisszánk van, a kik részint Budapesten, részint vidéken teljesítenek szolgálatot. Es íme, mily borzasztó csak elgondolni is, hogy ma mindezt a sok szép eredményt a pusztulás veszélye fenyegeti. A háború alatt ugyanis annyira felszökött az élelmiszerek, gyógy- és kötszerek s a kórház üzembentartásához szükséges fogyasztási és használati czikkek ára, hogy az alig emelkedett ápolási díjbevételek mellett képtelenek vagyunk a folyó kiadásokat mind fedezni, a miért is tartozásaink összege eddig, sajnos, már 62,000 K-ra emelkedett. Itt hiábavaló minden igyekezetünk, takarékodásunk, hű sáfárkodásunk! I)e miből," miképen elégítsük ki az élet anyagi követelményeit? Tekintve azt, hogy a Bethesda református diakonissza-kórház a maga csendben, de mégis állandóan nagy nyilvánosság-előtt végzett szolgálatával egyszersmind szolgálatot tett a hazai református egyháznak, szünes-sziintelen hirdetve annak fáradhatatlan agilitását, jó cselekedetekben való meg nem restülését, talán nem szerénytelenség, ha munkánk 50-ik esztendejének befejezésekor odafordulunk magyar református egyházunk tagjaihoz s arra kérjük őket, hogy szíveskedjenek minket minél messzebbremenő erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni. Arra kérjük református egyházunk lelkészeit, hogy ne sajnálják a fáradságot híveiknek megmagyarázni, hogy mi a Bethesda-kórház, rámutatván előttük, hogy ez az egyetlen magyar református diakonissza-kórház. Magyar kórház sok van, de magyar református diakonissza-kórház csak egy van. Nagyon kérjük a református lelkészeket továbbá arra, hogy deczember 3-án, a mikor ünnepélyünk lesz, igehirdetésükbe lehetőleg szőjjék bele a mi ügyünket, adják elő híveiknek, hogy nagy küzdelmek között, az anyagi élet ezer gondjaival terhelten munkálkodunk egy nagy és nemes czél érdekében : a magyar református társadalomnak olyan kórházat és olyan diakonisszákat nyújtani, a hol és a kik a testi szenvedést is Krisztus örök szeretetével: az 0 nevében és az 0 dicsőségére igyekeznek gyógyítani. A református lelkészekhez intézett ezen kérésünk annál megokoltabb, mert több egyházkerület megegyezése szerint a deczember 3-án tartandó istentiszteletek perselypénze a Bethesdáé lesz és így ezen jótéteményt nagy mértékben előmozdíthatják a ref. lelkészek azzal, hogy — mint fentebb említettük — híveiket már előzetesen előkészítve, a deczember 3-iki istentiszteleten ügyünket azok meleg pártfogásába ajánlják. Biberauer Richárd, a Bethesda lelkésze. Távíratmegváltási lapok !£Tul+£ sére a Kálv:n-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám), j* j* j* & & IRATTERJESZTÉSÜNK. A háború kezdete óta már sok czikkben, felhívásban megemlékeztünk arról, hogy egyházunknak elengedhetlen kötelessége, hogy a harcztéren kimondhatlan fáradalmakat, terheket hordozó ezer veszélynek kitett és a kórházakban sínylődő katonáinkat ellássa nemcsak az élő szó erejében, hanem a sajtó útján is a bátorítás, vigasztalás igéivel. Több ízben közöltünk kimutatást arról is, hogy a mi egyházkerületünkben is a gyülekezetek, egyesek és kerületünk áldozatkészsége folytán tekintélyes összeg (19,000 K) gyűlt be erre a czélra és eleddig az ima-, Koszorúfüzetek, „Ünnepi üzenetek", Kis énekeskönyvekből több százezer példányt küldhettünk a konventi iroda útján egyházunk legértékesebb tagjaihoz. De az utóbbi időben sok minden jött közbe, a mi a nagy akczióra zavarólag hatott. Jöttek közbe más nagy bajok, a melyeken segíteni kellett. Hiszen elég, ha a szegény erdélyi menekültek dolgát említjük, a kiknek segélyezésére, mint lapunk mult számában olvashattuk, kerületünkben 15,470'12 K gyűtt be. A háború is tovább tart, mint gondoltuk. Egyszóval a szépen megindult és sikerrel folytatott, a legszükségesebb és legsürgősebb missziói munka hónapokon át stagnált. Hogy ez milyen bajokat okozott, -arról több panaszos levél ad számot, a mely hozzánk és a konventhez érkezett. S mint a konventen hallottuk legalább 50,000 iratra lenne szükség, hogy az eddig bejelentett sürgős igényeket ki lehessen elégíteni. A konventi elnökség most tehát felszólítást intézett a kerületekhez oly czéíböl, hogy ezek fedezzék arányosan az igények lehető kielégítésének költségeit. A kerületek mind igenlő választ küldtek, az erdélyi kivételével, a mely természetesen most nagy bajokkal küzködik. Most tehát valamennyire segítve lesz a bajon. De ez bizonyára nem elég. Az egyházkerületek pénztárai is a súlyos idők, a sokféle igény folytán nehéz helyzetben vannak ; kell hát, hogy a gyülekezetek és egyesek áldozatkészsége újból fellendüljön ennek a nemes czélnak érdekében. Itt is annak a jelszónak kell érvényesülnie: végig kitartani ! Nem lehet, hogy az itthonlévők egy perezre is elfeledkezzenek azokról, a kikről gondoskodni elsőrangú és mindenekfelett való kötelességünk. Meg kell gondolnunk, hogy azok, a kik a halál torkában állnak, nemcsak a testi eledelre gondolnak, hanem arra is, a mi a lélek megedzésére szolgál. De mindezeknél többet mond az a levél, a melyet nemrég vettünk Varga Sándor tábori lelkésztől, a melyből adunk egynéhány részletet: „Az Egyh. Lap szerkesztőségének czímére a mult héten 22, tegnap pedig 8 lv-át adtam fel, mint a két utóbbi vasárnapon tartott istentiszteletünkön a katonák vallásos irataira begyűlt perselypénzt. Bizonyára kis adományaink meg is érkeztek azóta. (Igen, nyugtáztuk is! Szerk.) Bár volna alkalmam folytatólag is küldeni e czélra. Ép olyan örömmel tenném, mint a milyen nagy szomorúsággal látom, hogy a katonák vallásos iratainak anyagi