Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-12 / 46. szám

felettébb szegényes előadószobákat ott a régi épületben, a melyekhez őt annyi évnek emléke fűzte, szerette, mert tanítványait találta bennük, a kik őt megértették s viszont a kiket ő is megértett. Ugyan vájjon ha megérti, hozzá tudott volna-e szokni az új, fényes épülethez, a metybe azóta az intézet költözött ? Nehezen. A régi ember a régi házzal összenő, az új lehet mutatós, szép, de hideg marad és idegen örökre. Bármint legyen is a dolog, Farkas József ragaszkodott egyszerű előadószékéhez abban a szegényes régi iskolában és még szegényebb viszonyok között sem lett volna hajlandó attól megválni. Összhangban van ezzel egykori tanítványának az alsóbaranya-bács-szlavóniai egyházmegye esperesének tájékoztatása, a ki idevonatkozókig így nyilatkozik: „Saját szájából hallottam, hogy alkotmányos életünk kezdetén magas állami hivatalokra csalogatták, de ő nem bírt megválni az egyszerű, de neki kedves tanári széktől." Az előadásokra pontosan megjelent, pontosan és vidáman. Csengetéskor „a tanárszobában a mondat közepén is abbahagyta beszédét és jött hozzánk az előadást megtartani" — írja egyik volt tanítványa. Helyét az előadói székben nem foglalja el, hogy térben is közelebb álljon tanítványaihoz; az iskolai padok előtt áll, szeret tanítványainak a szemeibe nézni, hogy annál biztosabban megtalálja elméjükhöz és szívükhöz az utat s miközben czeruzájával érintgeti a padnak felületét, taglal, magyaráz. Akár eszméket fejteget, akár a mult eseményeit adja elő, előadása mindig választékos, világos, minden ízében rokonszenves. Ezek az előadások maradtak meg a legjobban tanítványainak emlékezetében. Ahány tanítványa beszél róla, mind vissza-visszatér az emlékezetes órákra, a melyekben a tanító és tanítványok figyelnie és érdeklődése összeolvadt s a mult eseményein elmerengett. „Tiszta, folyékony volt előadása, mondja az egyik, ajkairól úgy ömlött a szó, mint a méz, oly tisztán stilizálva, hogy egyenesen a nyomdába lehetett volna küldeni a legkisebb stílusbeli javítás nélkül." „A mi már előadását illeti, írják Ságvárról, azt a legteljesebb tárgyismeret jellemezte; soha készületlenül nem jött a tanterembe . . . ezzel is meg akarván tisztelni kathedráját s egyúttal a tőle tanulni vágyó ifjúságot, Mint a fennakadás nélkül haladó patak csergedezése, úgy foly "ajkairól a választékos beszéd. Soha sem haboz, nem ismétel, mint a ki tisztában van tárgyával és hatalmában az épen szükséges kifejezéseknek. Ez volt az oka, hogy előadásaira mindig örömmel mentünk, de azt is mondhatom, hogy nagy lelki épüléssel és gyarapodással is távoztunk azokról." Előadásainak hatását emeli megjelenése; tanítványainak emlékezetében még ma is, annyi idő multán, ott áll az iskolai padok előtt az egyházi tanár, a „külsőleg is imponáló megjelenésű szép férfiú, szelídséget sugárzó kék szemeivel s szép szőke bajusz és szakállal. Szabályos arcza, nyájas és szeretetteljes modora, behízelgő, kellemes csengésű hangja, minden pózt nélkülöző, természetes fellépése, sokszor felcsillanó magyaros humora : mind oly tulajdonságok, a melyek egy csapásra megnyerték, sőt meghódították a külső előnyök iránt fogékony ifjú lelkeket". Előadásaiban az egyes korok eszméivel, ezek hatásával szeret foglalkozni s miképen Farkas József ezekre rámutat, mindenkor hűen visszatükrözteti legbensőbb meggyőződését: providentia Dei regitur mundus. A világtörténelem eseményeinek áramlataiban a Vezető erős kezét látja. A külső események egy nagy világterv szolgálatában állanak. Miként a fák a szél előtt csöndesen meghajolnak, úgy kell nekünk is meghajolnunk a Gondviselő előtt. Történeti felfogását, mint írásai és előadásai mutatják, az a konzervatív életnézet jellemzi, mely a múlthoz való ragaszkodást a szó nemes értelmében vett liberális gondolkozással párosítani tudja. Előszeretettel mutogatja, mit köszönhet a világ a szabadelvűségnek s miután idevonatkozó érveit csoportosítja, kérdezi: „hát nincsen áldás a liberális eszméken?" A protestántizmusnak éltető eleme. Szereti összehasonlítani a középkort a későbbi századokkal, hogy éreztesse a szabad vizsgálód ásnak üdvös hatását. Alkalomadtán részletesebben áttér a kérdésre. „Alt kor, hirdeti egy alkalommal, az osztálykülönbségek ledönthetetlen válaszfala különözte el az embereket egymástól : ma a pór fia előtt is nyitva áll az út a legmagasabb méltóságokhoz s viszont a legfőbb családok tagjai egy ugyanazon törvényszék előtt állanak egykori jobbágyaik, rabszolgáik utódaival. Akkor a világ legelső tudósa is csak óvakodva, félve közölte legbizalmasabb emberével is gondolatait és a röpülni vágyó szellem kénytelen volt érezni minden mozdulatnál a százados hagyományok s babonás tévtanok lebilincselő kötelékeit: ma az eszmék előtt tárva az egész világ. Akkor még a gazdag családok gyermekéinek is országról országra kellett járni, hogy némi ismeretekre szert tehessenek, ma felkérik a legutolsó falu népét, fel a pusztai kunyhók szétszórt lakóit, hogy velük az ismeretek elemeit közöljék. Hajdan a nép tudatlanságának arányához mérten a legembertelenebb börtönök, botozás . . . napirenden voltak : ina a humanizmus eszközeivel fékezik a durvább emberi természetet. És a merre széttekintünk az egyház, az állani, a társadalom körében, új világgal találkozunk, a réginél mindenütt szabadabb s elevenítőbb szellem lengedez." Az igaz, hogy a szabadabb felfogás temérdek küzdelemnek forrása, sok küzdelemnek az egyházi téren is. Karlstadt kikél Luther ellen, ez Zwinglit kárhoztatja, a szigorú lutheristák érvényre emelik a Formula concordiae igazhitűségét, majd jönnek a syncretisták, diadalt nyernek a pietisták, ezeket támadja a raczionálizmus, ezt viszont Schleiermacher, de a küzdelmek a jobb felé vezetnek. „A harczosok idővel kidőlnek, a heves versengések megszűnnek és az emberiség egy fokkal előbbre haladott. A czikkázó villámok egymásután kialszanak, az egymásnak visszhangot adó, egetrázó mennydörgések lassankint elnémulnak • s eközben a levegő megtisztult, az áldásos eső megtermékenyíté a talajt," Farkas József előadásaiban a részletek között nem